A főpolgármester szerint úgyis kevés kerekesszékes jár a metrón, úgyhogy kár erre pénzt költeni. Ami egészen fényes logika. Mert, ha például az egész metrót úgy ahogy van bezárnánk, akkor senki sem járna rajta és akkor bátran mondhatná a derék Tarlós: Senki nem használja a metrót, tehát nincs is rá szükség.

Jó, ingyen nem adok neki tanácsot.

Ráadásul egy icipicit (de csak egy icipicit) sajnálom is. Mert neki kell megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Egy országban, ahol minden felesleges baromságra van pénz, ahol milliárdok mennek el uszító kampányokra (ok, van eredmény is, sokkal többen uszulnak ma már, mint ahányan metróval járnak), ahol tíz és százmilliárdok folynak el, részben persze  védelmi pénzként, az úgynevezett focira, ahol hülye kisvasút bármikor épülhet, ott tényleg nehéz amellett épelméjűen érvelni, ami Európát jelenti.

Európa  – fúj, fúj – az az a kontinens, ahol azokkal is törődünk, akik lehet , hogy kisebbségben vannak, de ugyanúgy mi vagyunk. Dögölj meg, ha nem bírod a ritmust felvenni. Éljen az iskolai tornaórák hazafias nevelése.

Sok évvel ezelőtt, amikor Ausztriában kirándultunk mondták a gyerekeim, hogy milyen érdekes, mennyi kerekesszékes osztrák gyerek van. Sorra ott kirándultak a többiekkel. Aztán hamar megfejtettük. Valószínűleg nincs több, mint Magyarországon, csak itt rendes iskolába járhatnak és a többiek viszik magukkal őket, mert tudják, hogy ez így normális és még a feltételei is megvannak ennek.

A fejlett diktatúra építése némi feudalizmussal leöntve áldozattal jár. Ezt az áldozatot pedig kedves nép most éppen megint neked kell meghoznod. Miközben gyönyörködsz a kis vezető szép beszédéiben és lelkesen, parancsszóra utálod embertársad, Mészáros Lőrinc megint a zsebébe sercint néhány milliárdot. De te csak vizionálj migráncsot mindenütt, amelyik gáncsol és akadályoz – te itt már csak paraszt vagy egy nagyobb játszmában. (Ok, gyalog. Most sokkal jobb.) És meccsre is mehetsz ám a  hétvégén és kisvasutazhatsz is. És olvasgasd a remek Wass Albertedet és kicsit olához is kérlek – de szép is ez a mai nap.)

Babakocsit tolsz, vagy böröndöt húzol, netán kerekesszékbe szorultál – ennyit is érsz.

Huhogj oduba – üzeni Tarlós, aki még mindig azt hiszi, nem a választóinak, hanem a tartóinak kell megfelelnie.

Én belefeccölök az üzletbe egy buszjegyet és befizetem Tarlóst, hogy jöjjön el velem a hetes buszon egy körre. Vannak ugyanis olyan buszok, amelyekre, igaz a vezető segítségével, kerekesszékkel is fel lehet szállni. Mióta ilyenek is járnak, amerre én utazom, rendszeresen akadnak ezt használó utasok. Korábban ők otthon maradtak, s lehetett volna azzal érvelni, úgysem használják a buszt, akkor minek rámpa nekik.

Lett rámpa, lett utad hozzá.

Ja, és sose tudjátok meg milyen efféle kisebbségnek lenni.

Csak szolgáljátok az uratokat, aztán a gyehennán lesz időtök elmélkedni minderről.