Továbbra is a félelemkeltésre alapozza Orbán Viktor hatalmának megőrzését célzó választási kampányt. Ennek érdekében folyamatosan hazudik a migrációval kapcsolatban. Muszáj, mert ha igazat mondana, azonnal kiderülne: nincs mitől rettegni.
Csokorba szedtük a kormány állításait a menekült-válsággal kapcsolatban, és megnéztük, mennyi a valóságtartalmuk. Orbán Viktor viszonya a valósággal legalábbis távolságtartó.
1, A magyar kormány a kerítéssel állította meg a menekülthullámot.
A kijelentés minimum túlzó, de inkább a hazugsághoz áll közelebb. A rendőrség statisztikáiból jól látszik, hogy a déli határszakaszon felhúzott kerítés valóban megakasztotta a menekült-áradatot. A napi 2-3 ezer emberről a kerítés felhúzása után 700-800 főnél stabilizálódott a szám – vitathatatlan, drasztikus csökkenés. Azt azonban tudjuk, hogy a menekültek ekkor Horvátország felé vették az útjukat – vagyis csak Magyarország mentesült a nyomás alól némileg. Az igazi áttörést valamivel később az EU-török megállapodás hozta. Az uniós milliárdok megindítása után Ankara ténylegesen lezárta a balkáni útvonalat, aminek hála 2016 augusztusától napi 10-20 fő próbálkozott már csupán. Az adatok azt mutatják: érdemi hatása az utóbbinak volt.
2, A magyar ellenzék le akarja bontani a kerítést.
Nettó hazugság. A baloldal, ha meg nem is barátkozott a fal gondolatával, de belátta szükségességét. A sokat emlegetett Botka nyilatkozat is úgy szólt valójában: amennyiben rendeződik a migrációs helyzet, csak azt követően bontható le a kerítés. Ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatokkal találkozhatunk a többi ellenzéki párt részéről is. Annyi bizonyos, a szabad szemmel nem látható és politikai tényezőnek semmiképp nem nevezhető Fodor Gábor féle liberálisokon kívül senki nem bontana kerítést.
3, A kormány rendszeresen meghosszabbítja a “tömeges migráció miatti válsághelyzetet”.
Legközelebb szeptember 7-én jár le a fél éves válsághelyzet, de már most biztosak vagyunk abban, hogy legalább fél évvel újra meghosszabbítják majd. Teljesen jogtalanul. Ugyanis a kormány maga hozta szabályok szerint ilyen válsághelyzetet akkor lehet elrendelni, ha “a menedékkérők száma egy hónap átlagában a napi ötszáz főt, vagy két egymást követő hét átlagában a napi hétszázötven főt, vagy egy hét átlagában a napi nyolcszáz főt meghaladja.” Erről pedig szó sincs. A magyar határra havonta 2-300 menekült érkezik mindössze immár lassan egy éve. Hogy semmi nem indokolja a válsághelyzet fenntartását, mi sem mutatja jobban, minthogy a belügy és a bevándorlási hivatal 10 évre titkosította a válsághelyzet elrendelésének okait.
4, Soros György 4 pontos terve migránsokkal árasztaná el Európát.
Ennél nagyobb baromságot – és egyben uszítóbb szöveget rég hallottunk. Soros 4 pontos mesterterve ugyanis kizárólag Orbán és bandája fejében létezik. Az alapja egy Soros által két éve írt publicisztika, amelyben az üzletember valóban évi egymillió menekült befogadását javasolta az EU-nak, munkaerőgondjai orvoslására. Tavaly már csak százezer migráns befogadásáról írt Soros, idén pedig semmiről. Úgy csinálni, mintha egy havilapban megjelent publicisztika valójában egy titkos összeesküvés alapja lenne, vagy kezelendő elmebaj, vagy a magyar lakosság végtelen lenézése.
5, Az Európai Unió Soros tervét akarja végrehajtani.
A szokásos démonizálás, ellenség kijelölés – a valóság teljes figyelmen kívül hagyásával. Nem tűnik betelepítési szándéknak, hogy az EU évente több mint 3 milliárd eurót fizet Törökországnak a menekültek visszatartásáért. Úgyszintén nem támasztja alá Orbán narratíváját az uniós határrendészet megerősítése. Egyáltalán: semmi nem támasztja alá Orbán állításait. Még szerencse, hogy a magyar miniszterelnök véletlenül sem megy olyan helyre, ahol valódi kérdést kapna.
6, A közös uniós bevándorlási hivatal felállítás a Soros terv része.
Hát sőt! Orbán egyszerre követeli a menekült-válság uniós szintű megoldását és azt, hogy minden jogkör maradjon a tagállamoknál. És amikor az EU e két, egymásnak szögesen ellentmondó követelménynek nem felel meg, máris lehet hazudozni. Az egységes szervezet felállítása ugyanis épp azt szolgálja, hogy a tagállamoknak ne egyedül kelljen szembe néznie a válsággal, hanem a kontinens teljes pénzügyi és igazgatási ereje lépjen fel a menekült-áradat megállítása érdekében. Aki ezt támadja, az nem a megoldásban, hanem a permanens válságban érdekelt.