• Orbán Viktornak nincsenek barátai, nincsenek ellenfelei, csak érdekei
• A lengyelekről lepereg az idegenellenes uszítás, a magyarokról nem
• Az unió számára kedvező az európai klíma, hogy véget vessen az illiberális vircsaftnak, a külföldi befektetőket viszont nem izgatja, hogy a magyaroknál és a lengyeleknél búcsút intenek a demokráciának
Deutschlandfunk
A német közszolgálati média úgy ítéli meg, hogy Orbán Viktort mindenkor az érdekei vezérlik. Csínján kell tehát bánni azzal, amikor szolidaritásáról és töretlen barátságáról biztosítja a lengyeleket, hiszen amikor az Oroszországhoz fűződő kapcsolatokról vagy fontos uniós döntésekről van szó, akkor cseppet sem barátságos. Persze politikailag rendkívül szoros a két kormány viszonya, ezt a magyar miniszterelnök a minap bizonyította is, amikor jelezte, hogy keresztbe fekszik, ha Brüsszel meg akarná vonni a lengyel fél szavazati jogát. A Fidesz és a PiS ideológiailag közel áll egymáshoz. Mindkettő nacionalista-konzervatív felfogást képvisel, vezetőik szövetségesnek tekintik egymást az EU-val vívott harcban. Nem osztják az európai értékeket, főleg amikor a jogállamról vagy a menekültpolitikáról van szó.
Csakhogy Orbánnak gazdasági megfontolásokból szüksége van a szervezetre. És hogy lengyelek iránt tanúsított szolidaritásnak is megvannak a maga határai, az kiderült, amikor március elején Varsó tiltakozása ellenére megszavazta Tusk újabb mandátumát. Cserben hagyta a Szydlo-kabinetet, de ugyanazzal a lélegzettel biztosította, hogy támogatja a további támadásokkal szemben. A két országot ugyanakkor megosztja Oroszország megítélése is. Magyarország elutasítja az Ukrajna miatt elrendelt szankciókat. Rá van utalva az orosz gázra, megállapodott Paks bővítéséről és pár hónapja vörös szőnyeggel várta Putyint, ami azután kellő feltűnést keltett az unióban. Jeszenszky Géza illúziónak tartja Orbánnak azt az elképzelését, hogy egyensúlyozhat a Kelet és a Nyugat között. Mindent egybevéve azonban, ha a nemzeti érdek a tét, akkor Magyarország a lengyelek elé helyezi az orosz viszonyt, de még a sokat kárhoztatott EU-t is. A Varsó és Budapest közti jó barátság csak akkor igaz, ha azt a politika pillanatnyilag indokolja.
A széleskörű tiltakozások azt igazolják, hogy Lengyelországban vannak korlátai a radikális, jobboldali politikának. Így látja ezt vendégkommentárjában a varsói Közügyek Intézetének elnöke. Az elemzés hangsúlyozza, hogy a Jog és Igazságosságot joggal minősítik tekintélyelvű populistának. Az igazságszolgáltatás lerohanására indított villámháború szerves része volt a párt hosszú távú stratégiájának a demokratikus fékek és ellensúlyok lebontására, az egypártrendszer bevezetésére. Kaczynski célja az illiberális demokrácia, vagyis a demokratúra megteremtése, hiába minden bírálat a szövetségesek, illetve Brüsszel részéről. A kritikát a hivatalos Varsó sértődöttséggel fogadta, Szydlo miniszterelnök azt ígérte, hogy megvédi az országot a külső beavatkozással szemben, ami erősen emlékeztet a korábbi, kommunista propagandára. Viszont a nacionalista és ultrakonzervatív lózungok segítenek megtartani a kormánypárt népszerűségét. A PiS szövetségesre talált az euroszkeptikus katolikus egyházban a „dekadens, kereszténység utáni” Európával szemben.
A párt – akárcsak a Fidesz – úgy állítja be magát, mint az utolsó védvonal a főként muszlim migránsok feltartóztatására. Mellesleg ez az érv szolgál válaszul minden politikai válságra. Viszont Kaczynski az igazságszolgáltatás kapcsán alábecsülte a tüntetések erejét, meg azt sem gondolta, hogy a demonstrációk az egész országra kiterjednek. Ráadásul ezúttal igen sok fiatal is kiment az utcákra. Ha a Jog és Igazságosságon belül állandósulnak a most felszínre került törésvonalak, arra rámehet az abszolút többség. A válság új és bizonytalan szakaszába lépett.
Nem hat a lengyelekre a menekültellenes hivatalos propaganda, annál inkább egybeforrasztja viszont a három másik visegrádi állam polgárait. Az Eurobarométer most közzétett felmérése szerint Lengyelországban 56 % mondta azt, hogy segíteni kell a menedékkérőket, miközben nacionalista, euroszkeptikus kormányuk egyetlen migránst sem hajlandó befogadni. Az eredmény 3 %-os emelkedést jelent a múlt őszi szinthez képest, igaz a közvélemény kutatás még az előtt készült, hogy kirobbant volna a legújabb vita Brüsszellel az igazságügy reformjáról. Ugyanakkor a magyarok, a csehek és a szlovákok úgy vélik, hogy egyáltalán nem kell gondoskodni a menekültekről. Ezzel szemben egész Európában 67 % gondolja úgy, hogy igenis támogatást kell nyújtani mindazoknak, akik a háború és az üldöztetés miatt hagyták el hazájukat. Ez az arány Svédországban 90, a hollandoknál 88, a dánoknál 87 %.
A külföldi befektetőknek megéri olyan országokba invesztálni, ahol demokratikus hiányosságok vannak. Ezt a következtetést vonja le a körképében a hírügynökség, amely azzal indít, hogy Lengyelországban pl. szintén lebontják a demokráciát, ám ez cseppet sem látszik meg az értékpapírok és a zloty árfolyamán. A beruházók úgy gondolják, hogy a gazdaság erős és ez felülmúlja a kockázatokat. De jók a vonatkozó adatok a törököknél és a kínaiaknál is. Egy szakértő azt mondja, a tekintélyelvű kormányok sok mindent megtehetnek, legalábbis egy éves időtávon belül. De persze azért nem mindent, lásd Zimbabwét és Venezuelát.
A lengyeleknek címzett bírálatok nagyon hasonlítanak azokra a kifogásokra, amelyek pár éve Orbán Viktort érték. Az Orbanomics magában foglalta a bankok, az energiaszolgáltatók, a távközlési cégek és a nagy bolthálózatok kemény megadóztatását. Ám méreten felüli hozamot vághattak zsebre azok az alapkezelők, amelyek ragaszkodtak a magyar piachoz. De hát újra beindult a növekedés és többletre váltott át az államháztartás hiánya, a részvények jegyzése pedig 5 év alatt 40 %-kal ment feljebb. Magyarország, Lengyelország és Törökország az utóbbi két évben még inkább olyan helynek számít, ahol igencsak törékeny a demokrácia, ám ez nem látszik meg a gazdaságukon. És éppen a magyar fejlemények alapján mondják az sokan, hogy hátradőlnek, és kivárják, mi történik a lengyeleknél.
A kommentár arra noszogatja az uniót, hogy használja ki a kedvező európai közhangulatot és végezze el a legsürgősebb házi feladatokat, így állítsa meg a demokrácia, a jogállam és az értékek szétesését Magyarországon, illetve Lengyelországban. Az apropót az adta, hogy az Eurobarometer legújabb jelentése szerint a tagállamokban az emberek 68 %-a az EU polgárának érzi magát, 56 % pedig kifejezetten derűlátóan ítéli meg a jövőt. Hogy javul a megítélés, abban közrejátszik Trump bolondériája, a Brexit és a világ jó pár válsága, Ukrajnától a klímaváltozásig. Ennélfogva újra vonzóbbnak tűnik az egységes, erős Európa. Ebben a helyzetben viszont Brüsszelnek nem szabad késlekednie az olyan alapvető gondok megoldásával, mint hogy végre közösen gondoskodjon a menekültekről, stabilizálja az eurót és adjon munkát a fiataloknak délen. Sok idő nincs, mert gyorsan változhatnak a dolgok.