Az orosz elnök számon kérni jön, hogy végetvessen Orbán pávatáncának, és rákényszerítse, tartsa be az ígéreteit. 
- Először is: a kormány csak csepegteti az információkat az orosz cár elnök idei második budapesti útjáról.
- Másodszor: a tárgyalást a judo vb megnyitójának álcázták. Hivatalosan Putyin a megnyitóra érkezik, csak útközben ugrik be Orbán Viktorhoz.
- Harmadszor: a tárgyalás után nem állnak a nyilvánosság elé sem.
A sajtótájékoztatók elmaradása két dolgot jelezhet. Vagy jelentős konfliktus van a felek között, ami nem akarnak tovább élezni azzal, hogy az álláspontok közötti különbségeket nyilvánossá teszik. Másfelől az is lehet, hogy a felek alacsonyan akarják tartani a találkozó iránti érdeklődést nem szeretnék napirenden tartani az ügyet.
Ebben az esetben az utóbbi lehetőség a valószínűbb. És mivel, hogy lesz-e sajtótájékoztató, vagy sem, azt a vendéglátó joga meghatározni, Orbán az, aki a legszívesebben elrejtené a nyilvánosság elől Putyint.
A magyar miniszterelnök volt az, aki hivatalosan a judo vébére hívta meg az orosz elnököt, de ő nem egyszálegyedül, esetleg néhány testőrrel érkezik, hanem miniszterekből álló tárgyalódelegációt hoz magával. Ezekből nyilvánvaló, hogy Putyin az, aki tárgyalni akart Orbánnal,
Orbán pedig nem tudott kitérni a találkozó elől.
Legfeljebb annyit tehet, hogy jelentősége alatt próbálja kezelni az eseményt.
Az orosz elnök legutóbb februárban járt Magyarországon, és telefonon is legalább egyszer tárgyaltak, májusban. Lehet, persze, hogy többször is, de a májusi tárgyalás tényét a Kreml nyilvánosságra hozta, ami után az Orbán-kabinet is kénytelen volt elismerni, hogy volt ilyen.
Abból, hogy valójában Putyin hívatta meg magát, és nem formális találkozó a judo vébé ürügyén, az következik, hogy olyan ügyek kerülnek napirendre, amelyek az oroszoknak fontosak. Magyarország számára gyakorlatilag egyáltalán nincsenek fontos ügyek az orosz viszonylatban: a gázszállítás az egyetlen jelentős dolog, ami az oroszoktól jön, arról aláírt szerződés van, nincs miről tárgyalni.
Az oroszok viszont utaltak arra, hogy számukra ez még korántsem kielégítő állapot, ők tovább terjeszkednének. Dmitrij Medvegyev miniszterelnök Orbánnak augusztus 20-án küldött táviratában gazdasági kapcsolatok további élénkítése mellett foglalt állást. Azt írta:
Biztos vagyok benne, hogy a gazdasági, kereskedelmi és a befektetési szférában való együttműködés erősödése, valamint a közös projekteknek az energetika, az ipar és high-tech iparágakban való megvalósítása teljes mértékben megfelel országaink érdekének.
- Amiből egyrészt azt következik, hogy a gazdasági kapcsolatok az oroszok szerint még nem elég élénkek.
- Másrészt az, hogy győzködni kell a magyar kormányt is arról, hogy a közös projektek megfelelnek országaink érdekeinek, azaz Magyarországnak is jó lesz.
Alapvetően két ilyen projekt van. Az oroszok régóta dolgoznak egy Ukrajnát elkerülő gázvezeték-rendszer kiépítésén. Ehhez Magyarországnak semmiféle érdeke nem fűződik, nekünk jó az, ahogy van. Ehhez képest Szijjártó július elején Moszkvában aláírt egy kormányközi egyezményt az ún. Török Áramlathoz való csatlakozásról.
Majd később letagadta azt. Előbb road-mapnek, nem kötelező érvényű útitervnek nevezte, utóbb a külügy már döntéselőkészítő dokumentumnak minősítette, amit így nem kötelező megosztani a nyilvánossággal.
A magyar kormány ugyan nyilvánosan támogatja az ügyet, Szijjártó azt hangoztatja, hogy az Ukrajnát elkerülő déli vezetékrendszernek Magyarország számára nincs alternatívája, de közben jogilag nem hajlandó elköteleződni, és pénz ölni bele,
húzza az időt.
A másik ilyen ügy a paksi erőmű bővítéséé. Orbánék hivatalosan elkötelezettek az ügyben, miközben nincs olyan számítás, amelyik ne azt mutatná, hogy a jelenlegi energiapiaci tendenciák (amelyek megváltozását nincs ok feltételezni) Paks II súlyosan ráfizetéses lesz. Azaz az orosz nukleáris iparnak érdeke az megépíteni, de Magyarországnak egyáltalán nem.
Az Orbán-kormány mégis azt állítja, hogy meg akarja építeni. Legalábbis nyilvánosan, meg az oroszok fülének szánva, de közben egy lépést nem tesz az ügyben.
Három és fél év telt már el az erőmű megépítéséről szóló egyezmény aláírása óta, de
- még egy kapavágás nem történt az ügyben,
- és a hitelt sem hívták le.
Orbán húzza az időt. Hat hónappal ezelőtti jó hivatkozás volt, hogy a brüsszeli vizsgálatok miatt nem indul az építkezés, de február óta már nincs jogi akadálya az erőmű megépítésének. Mégsem történt érdemi előrelépés. Sőt, az oroszokat tesztelve a kormány azt is felvetette, vizsgálja annak lehetőségét, hogy az orosz hitelt egy másikkal váltsa ki.
Ebben implicite benne volt, hogy Paks II megépítése a végtelenbe tolódik ki, ezért az oroszok jelezték, ez számukra szuboptimális megoldás, és rossz néven vennék.
Az a legvalószínűbb, hogy most arra hivatkoznak, a választási kampányban nem jönne jól a Fidesznek, ha belevágnának a projektbe, de majd április után felgyorsulnak a munkák (ami nem lesz nehéz, tekintve, hogy még el sem kezdődtek). Feltéve persze, ha április után is marad az Orbán-kormány.
Az időhúzásra, látszólagos együttműködésre, de valójában semmittevésre az az egy racionális magyarázat adható, hogy Orbánnak esze ágában nem volt megépíteni Paks II-t,
a megállapodást puszta hatalmi-taktikai okokból kötötte.
Ti., hogy Putyin ne támogassa vagy finanszírozza és tartsa életben az ellenzékét, mint 2012-ig Gyurcsányt, 2014 előtt a Jobbikot. Egy erőművel akarta kivásárolni a támogatót belpolitikai riválisai mögül. Vagy legalábbis egy erőmű ígéretével.
De Orbán mást mond, mit amit tesz, pedig tőle magától tudjuk, hogy nem azt kell figyelni, amit mond. Hiába hangoztatja például ő maga és főleg nemzetközi szóvivője, Szijjártó, hogy mennyire nem ért egyet az oroszok elleni amerikai-európai kereskedelmi háborúval, félévente menetrendszerűen megszavazza azt az Európai Tanácsban, pedig az uniós szankciókat megvétózásához egymaga is elegendő volna.
Az különös helyzet állt elő, hogy Orbán nagyon szeretett volna találkozni az amerikai elnökkel de hiába provokált nemzetközi botrányt, az nem érte el Trump ingerküszöbét, illetve redneck, white thrash szavazóiét, akik véleménye az elnöki politikát alakítja.
Putyinnal viszont akkor is találkozni kényszerül, ha nem akar: túl sok ígéretet tett, amit nem tartott be, nem tud kitérni előle. Az orosz elnök most számon kérni jön, hogy
végetvessen Orbán pávatáncának,
és rákényszerítse, tartsa be az ígéreteit:
- kezdjen neki Paks II-nek
- a déli gázvezetékhez való csatlakozásnak,
- vétózza meg a szankciókat.
Orbán megpróbál majd ismét haladékot nyerni, jön a választás, de a lehetőségei végesek. Előbb-utóbb döntenie kell, hogy betartja-e az ígéreteit, és beviszi Magyarországot a számára káros, de az oroszoknak előnyös megállapodásokba, vagy az utolsó szövetségesét is elveszíti.
Nehéz helyzetbe manőverezte magát. Különösen, ha hozzávesszük, hogy Putyin – és általában az orosz politika – nem konvencionális tárgyalópartner, szívesen használnak erőt is az együttműködés kicsikarására. Előbb szépen kérnek ugyan, de aztán nem riadnak vissza attól sem, ha lőni kell.
De hát ezt mindenki megmondta előre, hogy ezért nem szabad az oroszokkal kokettálni.