A cikkből az is kiderül, mely festmények ihlették a videón bemutatott öltözeteket.
A reggeli öltözködés a napi rutinunk része, ahogy a fésülködés és a fogmosás. De vajon milyen érzés, ha valaki más öltöztet bennünket nap mint nap?
A 18. században a módosabb hölgyek öltözködését szolgálók segítették. Az akkori divat szerint készült ruháik ugyanis olyan bonyolultak voltak, hogy képtelenség lett volna egyedül felvenni őket. Akkoriban a magánéletről és az intimszféráról is máshogy gondolkodtak, mint manapság. Természetes volt, hogy egy szolga megérintse asszonyát öltöztetés vagy fürdetés közben.
Az alábbi videón megnézheti, hogyan öltöztetett fel egy jómódú hölgyet szobalánya. Megtudhatja, hogyan kerültek egymásra a különböző ruhaneműk rétegei az alsószoknyától, a fűzőn át, a finom selyemruháig. Olyan tartozékokkal kiegészítve, mint a harisnya, kendő, zsebek, párnák és tekercsek. Illetve megfigyelhetik, milyen típusú ruhát viseltek a 18. században a cselédlányok. Az ő ruháik jellemzően sokkal egyszerűbbek voltak, mint úrnőiké, vászonból vagy gyapjúból készültek, nem pedig finom selyemből.
A videóban bemutatott kék selyemruhát egy 1765-ös festmény ihlette, amelyet Sir Joshua Reynoldson festett Paine asszony és leányi címmel. A festményt élőben a liverpooli nemzeti múzeumban csodálhatják meg.
A szobalány ruháját pedig Jean-Étienne Liotard festménye, A szép csokoládéslány (kb. 1743-44) inspirálta.
A nőknek egészen a korai húszas évekig segítségre volt szükségük az öltözéshez. Csak az első világháború idején kezdtek önállóan öltözködni, amikor a ruhák is egyszerűbbé váltak. Státusszimbólumként azonban még a 30-as évek után is tartottak öltöztetőnőket a gazdag hölgyek. Ennek a gyakorlatnak a második világháború kitörése vetett véget, amikor a legtöbb szolgáló elhagyta munkahelyét, hogy a fegyveres erőkhöz csatlakozzon.
