• Orbán azért támadja Sorost, mert aggódik a Jobbik és a baloldali ellenzék összefogásának megakadályozása miatt
• Hiú ábránd, hogy a Bizottság pénzt ad a kerítéshez, de Orbán tudja, meddig provokálhatja az EU-t, és ha úgy látja célszerűnek, simán faképnél hagyja a lengyeleket
• A belengetett magyar vétó miatt inkább csak dorgálás néz ki Varsónak
Nemzetközi sajtószemle, 2017. szeptember 1.
Die Zeit
Miként lett ebből a kedves fiatalemberből Orbán Viktor? – kérdezi a lap, és az életutat mindjárt az alcímben egy romlás történetének minősíti, hozzátéve, hogy a miniszterelnök egykor a szabadságért harcolt, ma viszont egykori támogatója, Soros György ellen fordult. Olyan plakátokkal ragasztotta tele az országot, amelyen a milliárdos vigyorgó gonosztevőként látható. A kormányfő azzal vádolja korábbi jótevőjét, hogy az egy ördögi terv részeként a muzulmán bevándorlók tömegeinek segítségével szét akarja rombolni Európát. Állítólag ebben segédkezik jó pár civil szervezet, amely Sorostól kap pénzt, és amelynek az életét most megnehezítik. Ha minden igaz, az összeesküvés része a CEU is, amelyet most a rá szabott törvénnyel fenyegetnek.
Az elő szokott fordulni, hogy a barátokból ellenségek lesznek, itt azonban a mérték az érdekes. A befektető 10 éven át bábáskodott Orbán és a Fidesz felemelkedésénél. A cikk végigveszi, hogy mi mindent kaptak a kezdeti években a fiatal demokraták és annak legfőbb vezetői. Igaz, Soros már akkor figyelmeztette védencét, hogy nem kellene annyira vágyni a hatalomra, amire a politikus úgy reagált, hogy a hatalmat csak akkor lehet megszerezni, ha valaki nagyon akarja. Az üzletember támogatására pedig hamarosan nem szorult rá, mert már érkeztek vastagon az állami pénzek, beleértve az egykori Tiszti Kaszinót. Megindult a cégbirodalom kiépítése, a Fideszből jobboldali-populista párt lett. Orbán 2002 óta beszél az idegenszívűekről és mindenki tudja, hogy közben a zsidókra gondol. A Sorost ábrázoló plakátok is az antiszemitizmusra játszanak rá.
A 180 fokos fordulat okát a miniszterelnök életrajzírója abban látja, hogy a kormányfő számára a politika egyetlen nagy hadjárat, és nem meggyőződés, hanem taktikai számítás vezérli. Csak támadni tud és a választások közeledtével a hatalom nyugtalan. Felmerült ugyanis, hogy szövetségre lépne a széttagolt baloldali ellenzék és a Jobbik. Erre válaszul rendelt el Orbán rohamot – Soros ellen. Fodor Gábor hangsúlyozza, hogy egykori szobatársa nem zsidóellenes. Ám hol a határ a cinizmus és az antiszemitizmus között? Fodor szerint azonban ha van valaki, akit a politikus gyűlöl, azok nem a zsidók, hanem a liberális értelmiségiek, akik annak idején folyton megalázták. Most éppen ezt a bandát csuklóztatják. Egy bennfentes azt mondja, nem akarják elűzni a Közép-Európai Egyetemet, csak egy kicsit elbizonytalanítják. Mégpedig azért, mert a független intézmények veszélyesek lehetnek a hatalom számára, ha tekintélyt építenek ki. Hiszen Orbán 30 éve megtanulta, önálló intézmények miként aknázhatnak alá egy autonóm rendszert.
http://www.zeit.de/2017/36/viktor-orban-ungarn-premier-aufstieg
FAZ
A Bizottság szóvivője úgy reagált a legújabb magyar követelésre, miszerint az EU fizessen 400 millió eurót a határkerítés megépítéséért és fenntartásáért, hogy a szolidaritás nem egyirányú utca. Így nem lehet támogatást kérni a határvédelemhez egyfelől, másfelől viszont visszautasítani a menekültek elosztásáról közösen hozott döntést. Mindazonáltal Brüsszel készen áll, hogy megvizsgálja magyar igényt. A nyilatkozat emlékeztet arra, hogy az unió a többi közt már 6,7 millió eurót bocsátott Magyarorság rendelkezésére a szükségalapból a migrációs gondok enyhítésére. Ezzel együtt gyakorlatilag kizárt, hogy beszállna a határzár finanszírozásába. A tudósítás hozzáteszi, hogy a műszaki zár alapvető jelképnek számít a politikában, amellyel Orbán Viktor látványosan elzárkózik a menekültekkel szemben.
Die Welt
Orbán Viktor borsos számlát küldött Junckernek a saját határkerítése miatt. A lépést azzal indokolta, hogy ha az európai szolidaritásról beszélünk, akkor abba beletartozik a határok védelme is. Az újság kitér arra, hogy kerítéssel a jobboldali-nemzeti kormány egy rövid időre más országok felé irányította a menekültáradatot az ún. balkáni úton. A Törökországgal kötött EU-megállapodás azonban nagyrészt elzárta az átjutás lehetőségét a migránsok előtt. Azt is megjegyzi a cikk, hogy Orbán a menedékkérőkkel szembeni gyűlöletkampánnyal, illetve az őket segítő civilek befeketítésével megerősítette saját belpolitikai helyzetét.
Süddeutsche Zeitung
„Veszélyben a jogállam” címmel az újság arról ír, hogy a vitatott lengyel bírósági reform miatt az unió ragaszkodik az eljáráshoz, amely elvezethet Lengyelország szavazati jogának megvonásához. Varsó hagyta, hogy leteljen a számára adott határidő, illetve csak annyit közölt, hogy megalapozatlan a bírálat. A Bizottság azonban semmiképpen sem kíván engedni. Timmermans alelnök azt közölte, a tét túl nagy ahhoz, hogy egyszerűen túllépjenek az ügyön. És bár várható, hogy Magyarország megtorpedózza a végső döntést, az EU újabb előkészületeket tesz az eljárás megindításához a 7-es paragrafus alapján. Az Európai Parlamentben konzervatív, szociáldemokrata, liberális, zöld és baloldali képviselők egyaránt üdvözölték a lépést. A 7-es cikkely lehetővé teszi, hogy négyötödös többséggel kimondják: egyértelműen fennáll a közös értékek súlyos megsértésének veszélye. Ilyenre még nem volt példa, nagy-nagy dorgálással érne fel és a magyar kormány sem tudná megakadályozni.
http://www.sueddeutsche.de/politik/europaeische-union-rechtsstaat-in-gefahr-1.3648210
Le Monde
1. Az újság úgy tudja, hogy a Bizottság meg akar győződni, kellő többség áll-e mögötte és csak utána vetné be a nukleáris opciót jelentő 7-es cikkelyt Lengyelország ellen. Mindenesetre a feszültség tovább fokozódott Brüsszel és az ultrakonzervatív varsói kormány között, amely kategorikusan elutasította az EU súlyos aggályait a jogállam kapcsán. A lengyel válasz belügynek minősíti az igazságszolgáltatás reformját és így elveti, hogy az unió beleszóljon abba. Egyébiránt pedig úgy látja, hogy a változtatások összhangban vannak az európai normákkal. Juncker számíthat Németországra és Franciaországra, de bármilyen lépéssel meg kell várni, hogy milyen csomagot tesz le az asztalra a lengyel elnök, aki megtagadta két vonatkozó törvény aláírását.
Magyarország ugyanakkor két napja kinyilvánította, hogy a lengyel álláspontot támogatja. Viszont ha a két országnak sikerül meggátolnia a 7-es paragrafus alkalmazását, akkor a Bizottságnak nem marad semmilyen eszköz a kezében. Legfeljebb politikai nyomást tud gyakorolni, ám annak eddig sem volt semmilyen érdemi következménye. De ha az Európai Parlament netán a következő hetekben határozatban ítéli el Varsót, akkor Brüsszel cselekvésre szánhatja el magát, hogy magánál tartsa a kezdeményezést és elkerülje, hogy szemet kelljen hunynia a dolgok fölött, amit annyiszor megtett az orbáni Magyarország esetében.
2. A vezércikk azt latolgatja, mit lehet tenni Lengyelországgal, miután Kaczynski Európa-ellenes ideológiába merevedett bele, és az ország a földrész lelkéért folyó politikai csata kellős közepébe került. A szerző, Sylvie Kauffmann volt főszerkesztő igen fontosnak tartja, hogy a németek idáig nagyon is visszafogták a hangot, ám most Merkel megtörte a hallgatást, mert ami sok, az sok. Ily módon rendkívüli helyzet állt elő. Az orbáni Magyarország sok fejtörést okozott a Bizottságnak, és most a Kaczynski-féle Lengyelország miatt új dimenziót öltöttek az ellentétek. A magyar politikus körmönfont, gyakorlatias, beépült az Európai Néppártba, jól beszél angolul. Ha szükséges, cserben hagyhatja szövetségesét, ahogyan azt meg is tette Tusk újraválasztása ügyében. Még sokáig provokálhat, de tudja, meddig mehet el. Lengyel kollégája ezzel szemben nem utazik külföldre, elkerüli az európai vezetőket, nem tud idegen nyelven. Ám Brüsszel ez esetben nem hátrálhat meg, a jogállam nem vitatéma. Egyébként is azzal vádolják, sok sokszor szemet hunyt Orbán Viktor dolgai fölött, így az EU a tétlenséggel most azt kockáztatná, hogy elvesztené identitását.
Szóval a kérdés az, mit lehet csinálni azzal a Lengyelországgal, amely kizárólag haszonelvű alapon tekint az unióra, amely természetesnek veszi az évi 15 milliárd eurós támogatást, ugyanakkor amely a nemzeti szuverenitás megsértésének minősíti az EU demokratikus követelményeit. Macron a héten a francia diplomata értekezleten megerősítette, hogy a Bizottság mellett van azokkal az államokkal szemben, amelyek az európai alapértéknek ellentmondó politikát folytatnak. Ugyanakkor Párizs és Berlin érzékeli, hogy Varsó mind inkább magára marad, lásd a leváló Pozsonyt és Prágát. Az is tény, hogy a brüsszeli tiltakozások mozgósították a lengyel közvélemény jó részét, így Duda elnök a vétóval megtörte a PiS egységét.
NZZ
A lap szerint elszigeteltségbe vezet a lengyel külpolitika, amely már csak azért is kockázatos, mert Trump nem tudja helyettesíteni a szomszéd államokat, amelyek közül csak Magyarország számít Varsó szövetségesének. Ám Orbán Viktor építhet az Európai Néppárt támogatására, ugyanakkor igen jó viszonyt ápol azzal az Oroszországgal, amellyel szemben Varsó fölöttébb bizalmatlan. A lengyelek regionális hatalomnak tartják magukat és tétjüket a Visegrádi csoportra teszik, de azt csakis a menekültkérdés fogja össze. A csehek és a szlovákok az uniót pártolják. Vagyis lehet , hogy a németellenes hangvétel kifizetődik a Jog és Igazságosság hívei körében, és hogy a külső vitában a párt megpróbálja maga mögé felsorakoztani a népet, ahogyan azt Orbán is teszi. Csakhogy a lakosság nagy része nem kérdőjelezi meg az uniós tagságot.
És akkor ott van, hogy megszólalt Merkel, aki kijelentette, hogy a lengyel jogállamiság megsértése a közösség alapértékeit érinti. Márpedig ezt nem lehet elnézni. Hasonlóan éles szavakkal bírálta a lengyel állapotokat a francia elnök is. A tónus mindkét oldalon jelzi, hogy éleződik Brüsszel és Varsó viszonya. A jelek azonban arra utalnak, hogy Kaczynski nem enged álláspontjából, így a Bizottságnak csak a 7-es paragrafus marad eszközként. Ha ahhoz folyamodik, az kínos a lengyel félnek, de szankcióktól nem kell tartania, hiszen Magyarország többször is jelezte: vétózni fog. Ezzel együtt tény, hogy a rendszerváltás óta a lengyel sikerek titka az EU-tagság és a környező államokhoz fűződő szoros viszony.
Hangos sajtószemle: https://soundcloud.com/user-51236798/hangszemle70901