Európa jövője múlik azon, hogy Németország miként tér magához a választás okozta pofon után

Európa jövője múlik azon, hogy Németország miként tér magához a választás okozta pofon után

• Orbán Viktor megállta, hogy ne taposson bele Merkelbe, de ki fogja használni a német erőviszonyok eltolódását; 

• A magyar és a lengyel vezetésnek még meggyűlhet a baja a nacionalista AfD-vel;

• A Visegrádi Csoportnak látnia kell, hogy a migráció nem újkeletű, és hogy egy csónakban ül a Nyugattal.

New York Times

new_york_times.jpg

A szélsőjobb bonyolítja az életet nemcsak Merkel, az EU tényleges vezetője, hanem az egész unió számára. Bár mindenki arra számított, hogy a vasárnapi németországi választások betetőzik a populista nyomulás feltartóztatását, ám azt látni, hogy nemigen gyengült az elégedetlenség a hagyományos politikával szemben. A szélsőségesek ezúttal jelentős gátat törtek át, hiszen fontos tabunak vetettek véget azzal, hogy a 2. világháború óta először bekerültek a berlini parlamentbe. Ennél fogva megnehezítik a kancellár dolgát, de azt is, hogy merre menjen tovább az EU. Ráadásul az előrejelzések azt jósolják, hogy az osztrák Szabadságpárt hamarosan a kormánykoalíció tagja lesz.

A globalizáció, az unió bürokratikussága, és mivel képtelen volt megvédeni a határait, illetve gazdasági növekedést felmutatni, nos, mindez fokozott nacionalizmust, iszlámellenességet, a nemzeti identitás kapcsán pedig félelmeket váltott ki. Az odahaza meggyengült Merkelnek kell összetartania az integrációt, illetve megőrizni a transzatlanti kapcsolatokat, megszelídíteni a különutas visegrádiakat. Csak éppen lehet, hogy a jövőben többet kell foglalkoznia a hazai feladatokkal. Ám ha a szabaddemokraták belépnek a kormányba, az várhatóan igencsak összekuszálja Macron elképzelését az euróövezet megreformálására. De lehet, hogy a kancellárnak még inkább feladja a leckét a CSU, amely a bajorországi választokra készülve igyekezhet még inkább jobbra tolni Berlint a biztonság és a migráció ügyében.

 

Washington Post

washington_post_1.jpg

Komoly következményei lesznek Európára nézve, hogy Merkel megbotlott a választásokon. A megaláztatás hatására hirtelen megingott a kormányfő helyzete, a CDU jelentős teret vesztett a szélsőjobbal szemben. Ez feladja a leckét elsősorban Macronnak, aki központosítottabb és hatékonyabb valutaövezet mellett kardoskodott. A kancellárnak ugyanakkor mostantól folyamatosan kell figyelnie a saját jobbszárnyát. A CSU máris jelezte, hogy felülvizsgálja a két párt sok évtizedes szövetségét. Rupert Scholz volt védelmi miniszter egyenesen úgy látja, hogy megkezdődött az Istenek Alkonya. Ráadásul biztos hazai pozíciók nélkül nehéz kompromisszumot kötni más államokkal. Nem kizárt, hogy a német gondok láttán Merkelnek már nem igen lesz kedve az integráció elmélyítéséhez, ami szűkíti Európa lehetőségeit, ha bármikor válság következik be.

Stefan Lehne, a Carnegie Europe szakértője azt mondja, a miniszterelnök asszonynak még mindig nincs riválisa az EU-ban, de már hanyatlik. Ez pedig gyengíti a nemzetközi tekintélyét. Ám ettől még várhatóan követelni fogja, hogy a többi tagállam vegyen át több menedékkérőt. Valószínűleg Merkel eddigi ereje magyarázza, hogy másutt a szélsőjobbos vezérek visszafogottan reagáltak a fejleményekre. Orbán Viktor ugyan összetűzésbe keveredett vele a migráció és a jogállam miatt, de ezúttal óvakodott attól, hogy tort üljön fölötte. Szóvivője szerint azt írta neki, hogy a jelzés világos: az európai polgárok arra a politikára voksoltak, amely szavatolja a biztonság és a gazdasági stabilitás konzervatív alapjait.

 

Bloomberg

bloomberg.jpg

A német nacionalisták csatlakoztak a 13-%-os klubhoz, de mindent egybevéve az identitásra alapozó pártok, mint az AfD is, vereséget szenvedtek a választásokon. Vagyis a szélsőjobb egyelőre beleütközött a plafonba Nyugat-Európában. Le Pen és Wilders persze azonnal gratulált a hasonszőrű német szélsőjobbosoknak, akik előnyt húznak abból, hogy az országnak része az egykori NDK, ahol szegényebbek az emberek, és ugyanazokat a sérelmeket szenvedték el a rendszerváltás után, mint a magyarok és a lengyelek. Ennélfogva hajlamosak vagy a baloldalt, vagy a jobboldali populistákat választani. Az AfD éppen keleten foglalt el jelentős állásokat. De ezen felül a 13-%-os klub tagjai igencsak egyformák. Jelöltjeik közvetlen mandátummal nemigen jutnak be a törvényhozásba. Vagyis nem tudnak mozgósítani a választási körzetekben. De ettől még begyűjtik a proteszt voksokat, hiszen szítják az indulatokat.

Az Alternatíva előreláthatólag a közönségnek játszik majd a Bundestagban, nem fog konstruktív magatartást tanúsítani, de sokat nem tud majd elérni, a zajongást leszámítva. Viszont belső ellentétek szabdalják. Ausztriában a Szabadságpárt drámaian visszaesett, és bár október közepén valószínűleg jobb eredményt ér el 13 %-nál, de nyerni nem képes. Vagyis a nacionalisták nem jutnak igazi hatalomhoz, és ez visszaüthet a következő választásokon. Csak abban bízhatnak, hogy jókorát romlik az életszínvonal nyugaton, és ily módon elkerülhetik, hogy visszaessenek.

 

The Times

bloomberg.jpg

Az AfD megtörte Európában a jobboldali populisták vesztes sorozatát. Így látja ezt az Eurázsia Csoport nevű amerikai elemző intézet igazgatója. Mint rámutat, a párt áttörése azt jelenti, hogy a fennálló rendszerrel szemben hadakozó populizmus befutott Németországban is, pedig úgy tűnt, hogy az mentes ettől a jelenségtől. De az Alternatíva vezetésén belül kirobbant vita jellemző ezekre az ún. hazafias mozgalmakra. Soraikban megtalálhatóak a leplezetlen idegengyűlölők, illetve a kevésbé szélsőséges ideológusok, akik bíznak abban, hogy egy nap megszerezhetik a hatalmat. Ugyanakkor a szélsőjobb felemelkedése felbátorítja a bevándorlás-ellenes erőket az unióban, ám az AfD azt hangoztatja, hogy „Németország mindenek előtt”, azon kívül feltehetőleg az eddiginél konzervatívabb koalíció alakul Berlinben és ez még inkább élezheti a feszültséget a nacionalista magyar és lengyel kormánnyal.

 

Daily Telegraph

daily.jpg

A brit konzervatívok egyik zászlófigurája arra figyelmeztet, hogy az AfD megalázta Merkelt, így itt az ideje, hogy felébredjen az engedékeny Európa. William Hague, aki volt külügyminiszter és az Alsóház elnöke, rámutat, hogy a németek csaknem egynegyede a szélsőségesekre szavazott vasárnap a földrész legerősebb államában, amelyet idáig az erős politikai mérséklet jellemzett. Akkor pedig valami nagyon félrement. Az első tanulság az hogy az arányos választási rendszer nem óv meg a szélsőségesektől. A másik lecke, hogy igencsak jelen vannak az EU-ban a befolyásos populista erők, olyannyira, hogy Magyarországot és Lengyelországot nacionalista kormány irányítja. A harmadik, hogy ilyen körülmények között inkább tönkreteszi, semmint megmenti az uniót Juncker terve az eurózóna kiterjesztésére. A negyedik pedig, hogy a bevándorlás lesz az elkövetkező évek egyetlen fontos kérdése. A tagállamoknak sokkal szigorúbban kell ellenőrizniük a határaikat, egyezmények rendszerével kell féken tartaniuk a migrációt. Csak még átfogó tervet nem látni erre, noha az ügy lerombolhatja a közösség egységét és megbuktathatja a centrista politikai vezetést.

 

Guardian

guardian.jpg

Az AfD sikere újraszabja a pártpolitika kereteit Európában, a populizmus marad, de le lehet győzni. A szélsőségesek előretörtek Németországban is, alig két évvel azután, hogy Merkel kinyitotta a határokat. Az Alternatíva támogatóinak csaknem 90 %-a a nagy pártoktól állt át és azt mondja, hogy a kancellár figyelmen kívül hagyta az emberek aggodalmait, továbbá, hogy erősebb határok kellenek. De a populisták másutt is betakarították az elégedetlenség gyümölcseit és jobban szerepeltek, mint bármikor a 2. világháború óta. Magyarország és Lengyelország mutatja, hogy mi történik, ha az ilyen erők hatalomra kerülnek, hiszen támadják a sajtó és az igazságszolgáltatás függetlenségét, nagyban lerombolták a fékeket és ellensúlyokat. Mellesleg ilyen pártok benn vannak a kormányban Norvégiában, Finnországban és Szlovákiában is. Ausztriában pedig a Szabadságpárt ott áll a küszöbön, hogy belépjen a koalícióba. 

Csakhogy a hollandok, a franciák és a németek példája bizonyítja, hogy az ilyesfajta nyomulást vissza lehet szorítani. A populisták csak 13 %-ig jutottak, mert a protestálásnak megvannak a maga korlátai. És akkor még nem beszéltünk a belső ellentétekről, amelyek pl már most szétfeszítik az AfD-t. Egy szakértő, Cus Mudde, a Georgia-i Egyetemről úgy látja, hogy a szélsőségesek jó kérdéseket tesznek fel, de rossz válaszokat adnak. Olyan ügyekre összpontosítanak, amelyeket a nagy pártok elhanyagolnak. Ha valaki le akarja győzni őket, akkor éppen ezeket a kérdéseket kell orvosolni a saját ideológia alapján. Vagyis nem szabad lepattintani vagy ördögnek beállítani őket, netán átvenni a programjukat. 

 

Die Welt

die_welt_1.jpg

Jótékony kényszert gyakorolhat a német választási katasztrófa – írja a konzervatív lap. A jobboldal két pártra bomlott, olyasfajta átalakulás megy végbe, mint 1968-ban, új társadalmi mértékek és világképek alakulnak ki, zajlik a radikalizálódás, amint az Amerikától Magyarországig már jó egy évtizede megfigyelhető. Véget ér Németország különleges szerepe. A Merkel által elszenvedett veszteségeken kár csodálkozni, hiszen pl. egyfelől azt mondta, hogy 2015 nem ismétlődhet meg, másfelől viszont azt hangoztatta, hogy minden ugyanúgy csinálna, mint akkor. A százalékok láttán az Alternatívát leszámítva a pártok nagy része ott tart, hogy elveszítse a fejét és az idegeit, illetve, hogy keménynek mutatkozzon. Csakhogy ez éppen az AfD ellen nem hatásos, ugyanakkor rombolja a német stabilitás hitelét.

A tét Európában a német-francia tengely, az unió tanácsának működőképessége. Meg hogy az EU a jövőben csak magával foglalkozik-e, illetve, hogy Németország képes-e talpon maradni válságok idején. Az uniópártok, a liberálisok és a zöldek kötelesek vállalni az állampolitikai felelősséget. Mert ha nem tudnak szövetségre lépni, akkor kisebbségi kabinet alakul. Akkor viszont a németek a földrész játékszerei lesznek, az EU elvesztené az egyensúlyi állapotot. De egy biztos volna: akik megakadályoznák a kormányalakítást, nem kapnak jutalmat érte.

 

Süddeutsche Zeitung

suddeutsche.jpg

A német választás kimenetele veszélyt jelent Európa számára. Merkel meggyengült, a koalíciós tárgyalások keménynek ígérkeznek és akkor még ott van az AfD, miközben a kancellár idáig az uniós stabilitás fontos tényezőjének számított. Juncker hiába beszélt pár napja arról, hogy a kontinensen kedvező szelek fújnak. Egyelőre félre lehet tenni a terveket az euróövezet átalakítására. A földrésznek persze stabil német kormányra van szüksége, és amíg az nem lesz meg, addig egész Európa ködben botorkál. És úgy néz ki, hogy gyenge gazdaságra támaszkodó erős francia elnök igyekszik összefogni a gyengélkedő kancellárral, akinek a gazdasága viszont prosperál. Ebből pedig nem sok jó tud kikerekedni. Nyugtalanító az is, hogy a Bizottság elnöke által nehezményezett kelet-nyugati árok keresztül fut Németországon. Olyan hangulat uralkodik német földön, ami nagyban emlékeztet a magyar és a lengyel klímára. Az Orbán- és a Kaczynski-félék ki fogják ezt használni. Minden eddiginél kevésbé lehet látni, hogy merrefelé vitorlázik Európa hajója.

 

Le Monde

le_monde.jpg

A visegrádi csoport berzenkedik a migráció ellen, de jobb, ha a nyugat számot vet azzal, hogy e négy országban alapkérdésnek tekintik a bevándorlást. A négyeknek rossz a sajtójuk, és ezt gyakran szóvá is teszik, amiért Trócsányi László pl. a minap a La Libre Belgique-ben a nyugati liberális elitek nyilvánvaló rosszhiszeműségét tette felelőssé a menekültek kapcsán. Mint mondta, ezek az elitek mesterséges szakadást idéznek elő a Kelet és a Nyugat között, mert támadják a V4-eket, amikor a tagállamok közül egyedül Málta tett eleget kvótakötelezettségének. A térségben nem csupán Orbán Viktor utasítja el kategórikusan a brüsszeli „ukázt“. A szlovák ellenzék támogatja Fico hasonló álláspontját. A régióban az emberek még mindig úgy érzik, hogy másodrendű állampolgárként kezelik őket az EU-ban.

Ivan Krasztevet, a szófiai Liberális Tanulmányok Intézetének vezetőjét aligha lehet Orbán-barátsággal vádolni, ám éppen ő figyelmeztetett, hogy nem lehet átsiklani a régióban bizonyos szociológiai és történelmi tényeken. Szerinte a migráció ugyanazt jelenti Európának, mint szeptember 11. Amerikának. Vagyis az ifjúkor végét. Ráébredünk, hogy a globalizáció miatt nem lehetünk mindig a győztes oldalon. Európa nem éli túl jelenlegi formájában, ha kinyitja a határokat, de a liberális identitás végét jelenti az is, ha leereszti a sorompókat. A jelenlegi patthelyzet részben abból következik, hogy a nyugatot nem érdekli a kelet, amióta az bekerült az EU-ba. Ily módon azonban milliók kulturális identitásán lépnek túl. Meg azon, hogy ezeknek az országoknak nincs gyarmati múltjuk. A kommunizmus rájátszott a nacionalizmusra, ugyanakkor fontos, hogy ezek a nemzetek etnikailag egyneműek, különleges kultúrával, ritka nyelvvel. Félnek attól, hogy a beözönlő tömegek miatt 50 év múlva már nem lesznek. 

Persze érdemes emlékeztetni ezeket az országokat arra, hogy Európa nem most fedezi fel a migrációt. A kontinensen 1945-ben 30 millió hontalan volt és a 19. században mind Keletről, mind Nyugatról egész falvak vándoroltak ki Amerikába. Szóval egy hajóban evezünk

 

Facebook Comments