- Nem ártana, ha Orbán és Pintér egyeztetne, mennyibe is került a kerítés megépítése, és hogy pontosan miből álltak össze a költségek.
- NZZ: az EU joggal avatkozik be Magyarországon és Lengyelországban.
- Az őrület nem ismer határokat: Sorost Amerikában szélsőjobbos tüntetés szervezésével vádolják.
Átláthatatlan, hogy milyen alapon követel Orbán Viktor 400 millió eurót az uniótól a határkerítésért. Hogy hová folyt el a pénz, azt a miniszterelnök nem akarja közzétenni, viszont dokumentumok igazolják, hogy Fidesz-közeli cégek nagyon kaszáltak a munkálatokon. Az átláthatatlanság amúgy az egyik leggyakoribb vád, amit a miniszterelnök a bírálók és az ország vélt ellenségei, így független újságírók, civil szervezetek és Soros szemére vet. Céljuk az ő szemében az, hogy lerombolják az ország nemzeti tudatát, őt magát pedig megbuktassák. Ellenben, hogy mennyire átláthatatlan az orbáni állam, azt jól tudja mindenki, aki már próbált felvilágosítást kérni valamelyik hatóságtól. Pl. a tudósítóknak küldött válasz vagy teljesen semmitmondó, vagy egyáltalán nem érkezik. Utóbbi leginkább akkor fordul elő, amikor a közpénzek felhasználása a téma. Így járt pl. a Spiegel, amikor a kerítés építésének részletes költségeiről érdeklődött.
A hatalom inkább kendőzni igyekszik, hová mennek a határvédelem milliós költségei. Hát, az ellenzéktől kapott iratok tanúsága szerint többnyire a kormányhoz közel álló vállalkozásokhoz, éspedig általában pályázat nélkül. De az is fura, hogy Pintér Sándor adatai szerint a határőrizet idáig 23 millió euróval kevesebbe került, mint amennyit Orbán a Brüsszelnek címzett levélben említ. De az egyes tételeknél is fura ellentmondásokat találni. Azon kívül a Belügyminisztérium összesítésében egészen más kiadások jelentkeznek, mint amelyekről a kormány beszél. Pl. a költségvetésből csak 31 % jutott a börtönöknek, pedig állítólag ott gyártották a szögesdrótot és a határzárat is rabok emelték, ám a többi pénz magánérdekeltségek számláját gyarapította.
A nacionalista Orbán Viktor felemelkedése mutatja, hogy mi vár Kelet-Európára. Így összegzi Paul Lendvai legújabb Magyarország-könyvét a lap kritikusa. A recenzió a mű alapján, amely angol fordításban az „Orbán: Európa új erős embere” címet kapta, rámutat, hogy Magyarország a rendszerváltás után egyszer már megszabta a dolgok menetét a térségben, de most ugyanitt tartunk, csak éppen a forradalmi populizmus irányában. A felkavaró életrajz feltárja, hogy a magyar vezető visszataszítja Közép-Európát az ultranacionalizmus és a reakciós szélsőség felé. Pedig egykoron azt nyilatkozta a brit lapnak, hogy azt szeretné, ha a magyar rendszer normális európai ország lenne, olyan unalmas, mint pl. Svédország. Hát, napjainkban nehéz elképzelni olyan államot, amely jobban különbözne Svédországtól, mint éppen Magyarország. Vezetője jobboldali demagóg lett. Csak azt nézi, politikailag mi a hasznos számára.
Második kormányzása a tragédia világába vezet. A kommunista egypártrendszer helyén egyklikkrendszert alakított ki, ami leginkább Közép-Ázsiára emlékeztet. Nincs többé független igazságszolgáltatás, a hatalmi ágak szétválasztása. A bíróságokat a Fidesz apparátcsikjai irányítják. A sajtó szintén a kormánypárt ellenőrzése alatt áll, olyan szabályokkal, amelyek felismerhetetlenek nyugaton. Oligarcha cimborái felvásárolták a legtöbb újságot és tévét. Ők kapják az infrastruktúra fejlesztésének oroszlánrészét. A miniszterelnök egykor szűkölködő családja menetközben valahogyan dúsgazdag lett. A maga javára formálta át a választási rendszert. Úgy tűnik, hogy behozhatatlanul vezet a választások előtt. Jó barátságba keveredett Putyinnal, nyíltan csodálja Erdogant és Trumpot. A elsők között ismerte fel , milyen lehetőségeket kínál az illiberális demokrácia és a populizmus, amely mélyen gyökerezik a közép-európai politikai kultúrában. A Soros elleni kampány szégyentelenül alkalmaz uszítást és antiszemita jelképeket. Már sokan követik a régióban, amely visszatér a múlt egyszerűsítéseihez (simplicities you know – a szerk. megj.). Mindenki emlékezhet arra, hová vezetett, amikor legutóbb ilyesmivel kísérleteztek errefelé.
A bírálók szerint iszlámellenes alapállásból tartottak Lengyelország határain tegnap tömeges fohászkodást. Összesen jó 150 ezren gyűltek össze a határátkelőhelyeken, a hivatalos indoklás szerint rózsafüzér imádság céljából, vagyis hogy Lengyelország és a világ megmentését kérjék a teremtőtől. Az ellenoldal azonban részvevők, illetve egyházi vezetők kijelentései alapján úgy gondolja, hogy a rendezvénysorozat kifejezetten a muzulmánok ellen irányult, hiszen pl. a krakkói érsek arról beszélt, hogy a nyugati nemzeteknek vissza kell térniük a keresztény gyökerekhez, hogy Európa Európa maradjon. Kommentárok hozzáfűzik, hogy az eseményt a kormány támogatásként lehet értelmezni, vagyis kiállásként a keményen migránsellenes álláspont mellett. Ám a dátum is gyanús, hiszen a földközi-tengeri keresztény hatalmak 1571-ben éppen ezen a napon győzték le az Oszmán Birodalmat a lepantói csatában. Az újság emlékeztet arra, hogy Magyarország és Csehország mellett a lengyelek sem hajlandók átvenni egyetlen menedékkérőt sem. Hozzáállásukat a pápa tavaly lengyel földön is kifogásolta.
A lap indokolatlannak tartja a vádat, miszerint az EU kettős mércével mér, amikor alapvetően távol tartja magát a katalán konfliktustól, viszont nagyon is beleszólna abba, ami Magyarországon és Lengyelországban zajlik. Való igaz, hogy a Bizottság nem takarékoskodik a szóval, amikor bírálni kell Budapestet és Varsót. Ám Brüsszel a két, eltérő témát tekintve következetesen jár el, hiszen a jogállamiság védelmét elsődleges céljának tekinti. Ha a lengyel kormány a választás eredményére hivatkozva felszámolja a demokratikus fékeket és ellensúlyokat, akkor ez tarthatatlan a jogállam szempontjából. Hasonló a helyzet azzal, hogy a katalán regionális vezetés alkotmányellenes módon népszavazást írt ki a függetlenségről. Ám az EU szempontjából nem mindegy, hogy egy ország a saját alkotmányát sérti meg, vagy pedig az uniós joggal megy szembe, ahogyan azt a magyarok és a lengyelek teszik, lásd a menekültek áttelepítését. Utóbbi esetben a szervezetnek közbe kell avatkoznia.
Természetesen, az Európa-barát katalánok csalódottsága talált pénz az EU jobboldali-nemzeti ellenfelei számára. Az orosz propaganda segédletével azt vetik a „demokrácia-ellenes” közösség szemére, hogy az nem tartja tiszteletben a nép akaratát. De a katalán válság ezzel együtt kutyaszorítóba fogja Brüsszelt, mert hatalmas politikai és gazdasági kockázatokkal jár, ha elfajulnak a dolgok. Ezért a Bizottság és a tagállamok vezetői a színfalak mögött valószínűleg nem csupán a katalánokat igyekeznek fékezni, hanem a spanyol miniszterelnököt is próbálják mérsékelni.
Soros György mindössze 14 éves volt, amikor megúszta a vészkorszakot és azóta támogatja, hogy ilyen rémületes tekintélyelvű rendszerek sehol ne verhessenek ismét gyökeret. Ezt az üzletember szóvivője közölte válaszul arra, hogy Paul Gosar, amerikai republikánus honatya szerint igazából a befektető volt a charlottesville-i zavargás mögött. Mint emlékezetes, a fehér felsőbbrendűség híveinek felvonulását augusztusban ellentüntetők zavarták meg, és egy fiatal asszony életét vesztette, amikor az egyik szélsőjobbos kocsijával a tömegbe hajtott. Nos, erre mondta azt a szóvivő, hogy Soros nem működött együtt a nácikkal. Nem segített begyűjteni az embereket, nem vette el senki vagyonát. És hogy az ilyen állítások sértést jelentenek a holokauszt áldozataival szemben, minden zsidó számára, illetve bárkinek, aki tiszteli az igazságot. Továbbá sérti Soros Györgyöt és családját, amelynek az esélyekre rácáfolva sikerült túlélnie a történelem egyik legsötétebb pillanatát.
Bajban van az osztrák gazdaság, mert ugyan sok a megrendelés, ám nincs elég szakember, és bár keletről idáig rekord számban, 300 ezren érkeztek, de nincs utánpótlás, mert a munkaerőhiány miatt a volt szocialista országokban is emelkednek a bérek. Így azután az eddiginél sokkal kevesebben akarnak nyugaton dolgozni. Ennélfogva igencsak égető Ausztriában, hogy honnan tudnak embereket felhajtani, mert ha nem, az a növekedést is visszafoghatja. Sok cégnek a jövője múlik ezen. És nem csak a vendéglátásban, valamint a betegellátásban, hanem az iparban is. A munkaerőpiacon a legtöbben, 90 ezren Magyarországot képviselik, másodikak a románok, 52 ezer fővel. De a beáramló tömeg apadása miatt a gazdaság azon gondolkodik, hogy 3. államokból kellene pótolni az űrt, mert már 60 hiányszakmát tartanak nyilván. Az érdekképviseletek azonban utalnak arra, hogy a helyzeten nagyon lendítene az is, ha a cégek jobban kivennék részüket a képzésből és többet fizetnének.