• Magyarország migránsmentes övezet, pedig Soros ármánykodik
• Az Orbán-kormány szívóágra került a külföldi kiküldetések esetén fizetendő bérek ügyében
• Most dől el, fennmaradhat-e az egységes Európa, amely a szabadságon és az emberi jogokon alapszik
New York Times/Washington Post/AP
A jelentés azt emeli ki Orbán Viktor ünnepi beszédéből, hogy Közép-Európa a földrész utolsó migránsmentes övezete, és ha egységet mutatnak az olyan államok, mint Magyarország, Csehország és Lengyelország, akkor képesek megállítani a globalizálódást és a tömeges bevándorlást. A tudósítás, amely a miniszterelnököt a migráció szívós ellenfeleként mutatja be, arra is kitér, hogy a politikus szerint Európának biztonságosnak, polgárinak, kereszténynek és szabadnak kell maradnia. Továbbá vissza kell térnie a multikulti előtti nagyságához. Ismételten bírálta az uniót, ugyanakkor nyilvánvaló utalással Soros Györgyre arról is beszélt, hogy egy spekulatív pénzügyi birodalom felel a földrészt sújtó emberáradatért.
A konzervatív újság színtén azt tartja a tegnapi Orbán-beszéd legfontosabb elemének, hogy a miniszterelnök migránsmentes övezetté nyilvánította Kelet-Közép-Európát. A politikus arra építette fel logikáját, hogy szerinte egy spekuláns birodalom vegyes földrészt akar csinálni Európából, ám ez a középső részen nem sikerül, mert a magyarok és szomszédaik ellenállnak. A beszámoló hozzáteszi, hogy a kormányfő kampányokat szokott folytatni a menekültek ellen, és azt állítja, hogy az EU hagyja magát befolyásolni ebben a kérdésben. Merthogy a már említett spekuláns birodalom túszul ejtette. Ezúttal azonban nem nevezte néven Soros Györgyöt, aki világszerte támogatja a civil társadalmat, benne olyan szervezetekkel, amelyek segítenek a menekülteknek. Az üzletember az első számú közelleneség Orbán számára, amióta csak kifejtette nézeteit a migrációról.
A szlovák kormányfő kijelentette, hogy soha nem merte kommentálni más országok belső eseményeit, de örül, hogy mára Szlovákia Európa-barát sziget lett a térségben. Fico azt ígérte, hogy nem is kíván letérni a Brüsszel-párti útról és ebben megtámogatta az államfő, valamint a parlament elnöke is. Az előzmény az, hogy immár a csehek is olyan, populista vezetőt választottak, aki nyíltan bírálja az EU-t, egészen pontosan elutasítja az eurót, valamint a mélyebb integrációt. A magyar és a lengyel kormány pedig már jó ideje a nemzeti érdekek elsődlegességét hangoztatja és nincs jó véleménnyel az uniós együttműködés kiterjesztéséről. Ugyanakkor a régión belül Ausztriában és Németországban előretörtek a szélsőséges erők, amelyek szintén bírálják Brüsszelt. Fico ugyanakkor véletlennek, de helyesnek nevezte, hogy Kiskával és Dankóval együtt éppen a cseh választások után álltak ki ez ügyben a nyilvánosság elé. A politikus azonban korábban már jelezte, hogy minden tisztelete a V4-é, de ő inkább Európával tart országa élén.
A legtöbb tagállam támogatta, Magyarország a lengyelekkel, valamint a lettekkel és a litvánokkal együtt viszont ellenezte, hogy módosítsák az EU-n belül a kiküldetésben dolgozók külföldi munkavállalásának feltételeit. A 28 miniszter 12 órán át győzködte egymást Luxemburgban, míg a végén arra jutott, hogy négyéves átmeneti időszak után a szegényebb keleti országból céges keretekben érkező munkaerő másfél évig kaphatja az otthon megállapított alacsonyabb bért, utána fel kell emelni fizetését a helyi szintre. Az érintett új tagok azzal érvelnek, hogy bár csupán 2 millió emberről van szó, ez olyan versenyelőny, amely segít leküzdeni örökletes hátrányukat a gazdag uniós államokkal szemben. Illetve hogy a másik oldalt a protekcionizmus vezérli. A mostani szavazásnál a britek, az írek és a horvátok tartózkodtak. A változást kezdeményező francia elnök üdvözölte a döntést, mondván, Európa megy előre és minél nagyobb a védelem, annál kisebb a csalás. A magyar szakminiszter ezzel szemben gyengének minősítette a végleges szöveget és azt állította, hogy az túl nagy teret hagy az értelmezésnek. Egyébként a heves viták miatt az új szabályozás nem vonatkozik a fuvarozásra.
Az elemzés szerint az egész világon nyomulnak a populisták, de felemelkedésükben nem a gazdaság állapota a döntő. A hírügynökség abból következtet erre, hogy legutóbb Csehországban győztek, Új-Zélandon pedig bekerültek a kormányba ilyen erők, miközben mindkét államban igen jó a gazdasági helyzet. A lengyeleknél 25 éve 4 % körüli a növekedés, de a magyarok is sokkal jobban állnak, mint 20 éve és az utóbbi időben kedvezőek a gazdasági adataik. Ám ők is nacionalista, populista irányban mozdultak el, és még a demokrácia-ellenesség sem kizárt. A szóban forgó államokban fokozódnak ugyan az egyenlőtlenségek, de erősödik a polgárság. Az irányzat azonban érvényes nem demokráciákra is, így pl. Kínára. Latin-Amerika viszont kilóg a sorból, de féken tartja a populistákat, leszámítva Venezuelát. Szóval el kell ismerni, hogy a legtöbb helyen az intellektuális, ideológiai és kulturális ellentétek folytán kerekedhetett felül az irányzat, aminek az egyik oka, hogy a globalizáció együtt járt a nagyobb bevándorlással és az emberek veszélyben látják kulturális identitásukat. Válaszul néhol vissza akarják forgatni az idő kerekét. Ez különösen igaz Közép- és Kelet-Európára, ahol pedig alig van migráns.
A visegrádi államok elidegenedtek Európától, aminek egyik oka a mindennapokban jelentkező sok sérelem a Nyugattal szemben. Utóbbi elkönyvelte, hogy akik a kontinens közepén vannak, azok gonoszok, hiszen megtagadták a szolidaritást a menekültkérdésben. A válság az emberi jogokat fenyegeti és megrengeti az EU önképét. Orbán és Kaczynski országa megnyirbálja a sajtószabadságot, a bíróságok függetlenségét, aláássa a liberális demokráciát. A visegrádiak éltanulóból problémás gyerekké minősültek át. A jeles német történész, Heinrich August Winkler egyenesen úgy látja, hogy az unió már nem értékközösség. Brüsszel a keleti nyitást a gazdaságra szűkítette le, ennél fogva mindkét oldal szükségét érezte, hogy önző módon csakis a saját érdekeit védelmezze, ahelyett, hogy érdemi szolidaritásra törekedett volna. Viszont a szovjet elnyomás évtizedei után a volt szocialista országok érzékenyen reagálnak a paternalizmusra. A magyar és a lengyel populisták manapság azzal igyekeznek támogatást szerezni, hogy azt hirdetik: nem engednek a német vagy francia gyámkodásnak.
Keleten elmaradt az életszínvonal várt fellendülése, emiatt sokan vesztesnek érzik magukat. Ezt csak tetézi, hogy alacsonyak maradtak a bérek, mert ily módon tesznek a külföldi beruházók kedvére. A térség lakosai úgy érzik, hogy csupán összeszerelő műhelyt jelentenek a Nyugat számára, ők maguk pedig másodosztályú állampolgárok az EU-ban. Konrád György más jó régen figyelmeztetett, hogy a kommunizmus helyébe nem a liberális demokrácia lép, hiszen annak nincsenek meg a feltételei, hanem a nacionalista rendi állam. A visegrádiaknál kb 10 éve jelentek meg olyan pártok, amelyek védelmet ígértek a fenyegetett identitás és a nemzeti érdekek számára. Ekkor indult a régió orbanizálódása. A menekültválság azután csak erősítette a kötelékeket a csoporton belül, részben azért, mert az itteni emberek félnek az idegenektől. A romákat leszámítva a magyarok, szlovákok és csehek etnikailag homogénok. Azon kívül még nem dolgozták fel saját szerepüket a holokauszt bűneiben.
A cseh politológus, Jiri Pehe attól fél, hogy Merkelnek tele van a hócipője a civakodó kelet-európaiakkal, és amint túljut a kormányalakításon, hozzákezd a kétsebességes EU kialakításához. Ez pedig annak beismerése volna, hogy kudarcot vallott az európai ház felépítése. Ilyen körülmények között azonban foszladozik a V4-ek egysége. Fico már kezd kitáncolni. A cseheknél ugyanakkor először került hatalomra egy jobboldali populista, aki szívesen túlteszi magát a liberális demokrácia szabályain. Úgy tűnik, hogy a Kelet és Nyugat már nem találja meg a közös nyelvet. Európa mégsincs elveszve, mert a négyeknél az emberek többsége Európa-párti és különösen igaz ez a fiatalságra. De azért nem árt, ha a Nyugat is tanul a hibáiból.
Az újság úgy véli, hogy teljesen mindegy, Ausztriáról, Magyarországról, Csehországról vagy éppen Lengyelországról beszélünk, az általános jobbratolódás az unió alapjait fenyegeti, ebben a helyzetben a leendő német hármas koalíciónak meg kell mentenie Európát. Merthogy nem jól áll az EU egységének ügye. Olyan pártok törtek előre, amelyek idegenellenes jelszavakkal keltenek hangulatot, masszívan bizalmatlanok Brüsszellel szemben, lezárják a földrész határait és kívül akarják tartani az iszlámot, illetve a muzulmánokat. Ennélfogva döntő szakaszába lép a küzdelem az egységes, a szabadságra és az emberi jogokra épülő kontinensért. Csehországban és Ausztriában megint olyan erők nyertek, amelyek nagy ívben tesznek a közös értékekre és harcot hirdetnek az unió ellen. Kurz alig tudta megverni a Szabadságpártot, miután annak felvizezett programjával házalt. Magyarországot és Lengyelországot már jó ideje kényelmes többséggel a jobboldali populisták dirigálják.
Az Amnesty International épp most marasztalta el a lengyeleket olyan állapotokért, amelyek leginkább a diktatúrákban szokásosak, nem egy demokráciában. De nem jobb a helyzet Magyarországon sem, és nem ígér semmi jót a cseh választás eredménye sem, bár Babis nem olyan stramm ideológus, mint Orbán vagy Kaczynski. Meglehetősen képtelen, hogy épp ez a három állam alkot frontot az iszlám menekültekkel szemben, miközben egyetlen egyet sem akar befogadni közülük. A belső bomlás ellen főként a következő német vezetés tud sokat tenni. Pl. úgy, hogy Brüsszellel együtt meggyőző elképzelést dolgoz ki a migránsok számára. Vagyis, hogy szavatolja a humanitárius védelmet, egyidejűleg pedig kvótát állapít meg a gazdasági bevándorlók számára. Ugyanakkor gondoskodik arról, nehogy megismétlődjön a két évvel ezelőtti emberözön. Ha ez sikerül, akkor Európában vesztenek támogatásukból a populisták és akkor az EU-nak jó esélye van a közös jövőre.
John Le Carré úgy látja, hogy Putyin és Trump egyaránt a liberális demokráciát igyekszik sírba tenni, csak éppen nincs mivel felváltani a jelenlegi rendszert, ez esetben pedig csakis anarchia következhet, ami segít a demagógok felszínre bukkanásának. A világhírű író ezt tartja korunk legnagyobb veszélyének, és rámutat, hogy a mai Amerika csak ösztönzi Európát ezen a tévúton. Szerinte Trump rettenetes rendszert épít és ezáltal bátorítja a magyar és a lengyel populistákat. A megoldást a szerző az esélyegyenlőségben látja, ami a képzésen kerüsztül válhat valóra. Azt is szükségesnek tartja, hogy az emberi együttérzés helyet kapjon a politikában. A polgároknak egyidejűleg meg kell mutatniuk az amerikai elnök számára, hogy eddig és ne tovább! Európában a közös álom lehet az egyesítő erő.
Még nem lehet tudni, hogy melyik irányban indul el a cseh választások nyertese – a bírálók látnak párhuzamot Magyarországgal és Lengyelországgal, ám elemzők szerint Babist nem ideológiai megfontolások irányítják. Az első ránézésre persze lehet azt mondani, hogy változás nagyis is beleillik az illiberális populizmus menetelésébe a térségen belül. Az ANO elnöke is azzal győzött, hogy Orbánhoz és Kaczynskihoz hasonlóan meglovagolta az elégedetlenséget a fennálló helyzettel szemben. Ő is kifejezetten elutasítja a migránsok befogadását, ám sokkal inkább pragmatikus szempontok vezérlik. Egy diplomata szerint populista, de nem úgy, mint a Front National. Ellenfelei szerint azonban Babis is veszélyt jelent a demokráciára nézve, hiszen gazdasági hatalma óriási és kezében tartja a sajtó jelentős részét is.
A Német Külkapcsolati Tanács egyik elemzője rávilágít: Kaczynskinál az volt a fő, hogy visszaszerezze az országot a liberálisoktól, az új cseh vezető ellenben üzletember, nem pedig egy politikai állat, mint Orbán. Egyik híve pedig arra mutat rá, hogy szlovák lévén Babis nem lehet nacionalista Csehországban. Azon kívül neki nincs kétharmada, nem úgy, mint sokáig a magyar miniszterelnöknek. A már említett német szakértő úgy gondolja, hogy a politikus nem megy szembe a közvélekedéssel és nem mondja fel a szoros kapcsolatokat Berlinnel. A magyarokkal és a lengyelekkel ellentétben nincs szüksége arra, hogy Németországgal szemben határozza meg önmagát.