- Tévednek a középjobb pártok, ha átveszik a populisták jelszavait, mert csak ők is átcsúsznak a szélsőjobbra;
- Babis más, mint Orbán vagy Kaczynski, és aligha áll rá Budapest és Varsó illiberális vonalára;
- Erdélyben nagy grimbusz várható jövőre, köszönhetően Orbán mesterkedéseinek.
Guardian 
A populizmus egyik elismert nemzetközi szakértője arra figyelmeztet, hogy tévúton jár az európai középjobb, amikor azt hiszi, hogy van ’jó’ populizmus. Mert hiába kokettálnak ezek a pártok saját lakosságuk elsőbbségének hirdetésével, hosszú távú kockázatokat rejt, ha átlendülnek a szélsőjobbra. Cas Mudde, a Georgia-i Egyetem professzora óv attól, hogy a radikálisok sikerei láttán a fő áram erői átvegyék a másik oldal álláspontját a bevándorlás, a multikulturalizmus ügyében. Ahogy az a legutóbb Ausztriában és Németországban is történt az emberek jogos aggályaira hivatkozva. Mert nem igaz az a kitétel, hogy ha nem tudsz legyőzni valakit, akkor állj mellé. Az osztrákoknál az opportunista csodagyerek, Kurz sikere egybeesett azzal, hogy a menekültválság enyhülése folytán a szélsőjobb mindenütt veszít támogatottságából. És igazából csak azt tudta elérni, hogy ne a Szabadságpárt álljon a következő koalíció élén.
A németeknél még áttekinthetetlenebb a kép. Pl. a CSU azok közé tartozott, akik a leghangosabbban bírálták Merkel menekültbarát politikáját, ez ügyben igencsak kiálltak Orbán Viktor mellett, aki mindenki másnál jobban elutasította Berlin befogadó álláspontját. A keresztényszociálisok azonban még több szavazót vesztettek, mint a CDU, a szélsőjobbos AfD pedig Bajorországban jobban szerepelt, mint más nyugati tartományokban. Mindez azonban nem fedi el, hogy a migráció gondot jelent igen sokak számára, nem csupán a jobboldalon. A baj ott van, hogy a populista radikálisok tekintélyes részét nem csupán a tekintélyelvűség vezérli, hanem az is, hogy elutasítja a hatalmon lévő elitet. Ezért bizalmatlan a fennálló rendet képviselő pártok ígéreteivel szemben, legyenek azok autoriterek vagy nativisták.
Az elmúlt negyedszázad egyik legfőbb tanulsága, hogy csak átmeneti sikereket hoz, ha a nagy pártok jobbra fordulnak. Csupán ideig óráig tudták árnyékba szorítani a populista szélsőségeseket, lásd a Haider-féle FPÖ-t, vagy a franciáknál Sárközyt és a Jean-Marie Le Pent. A radikálisok nem egyszerűen visszatértek, hanem még tovább tolódott jobbra a politikai spektrum. Ezért egyre nehezebb kivenni a különbséget a fő áram illetve a szélsőjobb között. Következésképpen az opció az, hogy a középjobb erői vagy hűek maradnak saját ideológiai alapjukhoz, ami persze kiváltja radikalizálódott táboruk dühét, vagy megadja utóbbiaknak, amit akarnak, viszont ez esetben maguk is szélsőjobbosak lesznek.
„Csak lassan a testtel!’ – mondja Paul Lendvai, miután egyesek már-már hisztérikusan hajtogatják, hogy Európában új keleti tömb van kialakulóban. A szerző megismétli, hogy Ausztriának kár lenne közelednie a Visegrádi Csoporthoz, ám Babis győzelme után megint csak felerősödtek a spekulációk a négyek vonzerejéről. Hogy mi lesz a cseh belpolitikában, azt jelenleg nehéz megjósolni. Ugyanilyen bizonytalan, hogy milyen következményekkel járnak a kijelölt kormányfő ellen folyamatban lévő nyomozások. Az elemző, aki két éve kétszer is hosszú beszélgetést folytatott négyszemközt az akkori pénzügyminiszterrel, úgy mutatja be Babist, mint aki igen becsvágyó és hataloméhes, megveti a hivatásos politikusokat és radikális, korrupcióellenes programmal törekedett a sikerre. Semmiképpen sem Orbán vagy Kaczynski, és nemigen valószínű, hogy csatlakozna a liberálisellenes, nacionalista Budapest-Varsó tengelyhez.
Az újság sorra veszi az autonómia-törekvéseket Európában, így Erdélyről szólva azt írja, hogy az ottani magyarok igénye az önállóságra már a rendszerváltás óta alapot adnak a vitára Romániában. A feszültség azonban engedett, miután az RMDSZ 1996 után bekerült szinte valamennyi román kormányba. Csakhogy jövőre alighanem magasra csapnak az Orbán Viktor által gerjesztett érzelmek, miután 2018-ban lesz 100 éve annak, hogy az országrészt hozzácsatolták a román államhoz. A Moldáviában szerkesztett honlap, a szputnik.md azt állítja, hogy Erdélyben – katalán mintára – küszöbön áll a népszavazás. De sok erdélyi román is azt szeretné, ha Bukarest nagyobb függetlenséget adna a területnek. A fővárost ugyanis a korrupt és alulfejlett Balkán részének tekintik, miközben a korábbi Habsburg-fennhatóság miatt úgy érzik, hogy ők maguk inkább Közép-Európához tartoznak. A régióban egyébként virágzik a gazdaság.
Spanyolországban a központi kormány nyerte a menetet a katalán vezetéssel szemben, de nagyobb autonómiát kell adnia a tartománynak, ha véget akar vetni az erősödő instabilitásnak. Bár a választások kiírása azt jelzi, hogy egyetlen nappal sem kívánja tovább irányítani Katalóniát, mint ahogy az szükséges. Az elszakadás lehetősége bezárult a Brexit és Trump győzelme, illetve azután, hogy megerősödött a populizmus a magyaroknál, lengyeleknél, törököknél és másutt. Az EU tagállamai nem rokonszenveznek semmiféle populista mozgalommal. A spanyol miniszterelnök is egységbarát helyi hatalomban gondolkodik. A szakadároknak immár tudják, hogy Madrid komolyan gondolta a jelzést, mármint hogy meddig lehet elmenni.
Viszont a katalánok 62 %-a úgy gondolja, hogy nagyobb önállóságot kell kapniuk az országon belül és itt többféleképpen is a kedvükben lehet járni. A saját nyelvhasználat támogatásával, a közigazgatás decentralizálásával és központi költségvetésbe befizetett pénzek elosztásának újraszabályozásával. Sok idő kell ahhoz, hogy eleget tegyenek az emberek kívánságának a nagyobb autonómiát illetően (függetlenségről szó sem lehet!), viszont a mostaninál rugalmasabb és messzebbre látó vezetők szükségesek hozzá Barcelonában. Amíg ezek a feltételek nem teljesülnek, Katalónia a bizonytalanság forrása marad.
New Eastern Europe
Egy orosz tényfeltáró újságíró szerint nagy a valószínűsége annak, hogy Putyinnak leleplező anyagai vannak Orbán Viktorról, azok segítségével tartja kézben a magyar vezetőt. Anasztaszia Kirilenko, aki nemrégiben készített filmet arról, milyen visszaéléseket követett el az orosz államfő annak idején, a szentpétervári önkormányzat munkatársaként, úgy gondolja, hogy a terhelő bizonyítékok még abból az időkből származnak, amikor Budapesten élet Szemjon Mogiljevics, egy bűnbanda vezetője. Állítólag már akkor jó kapcsolatok fűzték Putyinhoz. Később Moszkvába költözött és sokáig érinthetetlennek számított. Ám 2008-ban váratlanul letartóztatták, de másfél év elteltével szabadon engedték. Fura módon, nem sokkal később Orbán, aki addig az orosz politikus ellen volt, többször is találkozott az államfővel. Elment Szentpétervárra és teljesen új vonalra állt rá Moszkvával szemben. Most meg már jóváhagyta Paks bővítését is. Mogiljevics korábbi munkatársa, Dietmar Klodo azt állítja, hogy Orbán 1996-ban átvett tőle egy aktatáskát, tele illegálisan szerzett pénzzel, amelyet a gengsztervezér, Mogiljevics küldött neki. A jelenetet titokban rögzítették. Elképzelhető, hogy a videót Putyin kapta meg, ezért engedték ki a börtönből Szeva bácsit. Vagyis az államfő még a külpolitikában is alkalmazza a legpiszkosabb módszereket és a kompromittáló anyagokat.