- Juncker: Az EU-ban az alapvető szabadság része, hogy a sajtó munkatársai kellemetlen kérdéseket tehessenek fel a hatalomnak.
- Európa jövőjét leginkább az identitásra alapozó politika fenyegeti.
- Más a kampány, és más az, amikor a győzelem után szembesülni kell azzal, hogy nem könnyű szembemenni az unióval.
Ha újságírókat hallgattatnak el, akkor a demokráciának is elnémul. Ezt üzente a Bizottság alelnöke Máltának abban a levélben, amelyben felszólította a szigetországot, hogy mozgasson meg minden követ és találja meg azokat, akik meggyilkolták az egyik oknyomozó újságírónőt. Mint emlékezetes, az asszony kocsiját a múlt hónapban felrobbantották. Timmermans azt hangsúlyozta, hogy Európa szeme most a máltai hatóságokon van, mivel igazságot kell szolgáltatni az áldozatnak, a bűnösöket pedig bíróság elé kell állítani, ideértve azokat is, akik a háttérből mozgatták a szálakat. Mert nem szabad megengedni, hogy az alávaló tett elérje célját, mármint hogy senki ne merjen feltenni jogos kérdéseket, a sajtó pedig visszariadjon attól, hogy a hatalom körmére nézzen.
A Bizottság elnöke külön nyilatkozatban szögezte le: mindenkor szavatolni kell az újságírók jogát, hogy vizsgálatokat folytassanak, kellemetlen dolgokról tudakozódjanak és hatásos riportokat készítsenek, ez alapérték az EU-ban. A hírügynökség ugyanakkor megjegyzi, hogy Brüsszel csak mérsékelten tud közvetlenül beleszólni a tagállamok ügyeibe. Nagyrészt erkölcsi nyomást alkalmazott pl. Magyarország és Lengyelország esetében, amikor a két kormány javaslatot terjesztett elő az igazságszolgáltatás, valamint a média szabadságának korlátozására.
Kezdhet megijedni az unió, mert Katalónia egyfelől valóban spanyol belügy, másfelől viszont egész Európa problémája. A fejlemények élénk visszhangot váltanak ki a mind nacionalistább magyarok, lengyelek, csehek és görögök körében. A földrész tele van regionális érzékenységekkel, régről őrzött sérelmekkel. Korábbi ellenségeskedések élednek újjá. Hiába is keresnék orvosságot ezekre a panaszokra az alapokmányokban, vagy a jogi finomságokban. Az önrendelkezés az európai stabilitás lényege volt, amióta csak az akkori amerikai elnök, Woodrow Wilson meghirdette 14-pontos programját Európa jövőjéről. A kontinensnek saját érdekében meg kell találnia a megoldást, amelynek segítségével a szeparatizmus különböző fokú automómiákban olvadhat fel. Ám mivel az EU eredendően központosító, a feladatot az Európa Tanácsnak kellene elvégeznie, mégpedig sürgősen. Az unió politikai kényszerzubbonyba bugyolálta magát, így kevés tagállam merne népszavazást rendezni a tagságról. Ez azonban nincs jól így. Az identitásra épülő politika egyre erősödik, ami a legnagyobb veszélyt jelenti a földrész szabad fejlődése szempontjából. Katalónia rettenetes jelzést küldött.
Alighanem csalódottak mindazok, akik azt hitték, hogy Kurz győzelmével Ausztria eltávolodik Brüsszeltől és közelebb kerül a Kelethez és a visegrádi négyek új Európájához. Az unióellenes kampány segíthet ugyan mozgósítani az embereket a választások előtt, ám utána gyorsan elpárolognak az ígéretek. A leendő osztrák kancellár a sikerrel a tarsolyában az EU reformereként utazott Junckerhez, ám a közösség védelmezőjeként tért haza. Valószínűleg a cseheknél Babis sem rúgja fel a konszenzust, már ő is kezdi felfedezni a Brüsszel-ellenes program korlátait. Hiszen főként a nemzeti érdekekre hivatkozva lehet mozgósítani a hazai választókat, de az már bajos, hogy bárki az unió szintű együttműködés felfüggesztését kérje, amíg nem teljesülnek a nemzeti kívánságok. Az osztrákok pl. a keleti tagállamokból érkező vendégmunkások jogainak felfüggesztését forszírozzák.
Vagy itt van a migráció. Az EU egyetért Kurzzal és Babissal abban, hogy le kell zárni a külső határokat és meg kell akadályozni az illegális bevándorlást. Ily módon viszont ez ügyben nehéz unióellenes álláspontra helyezkedni, akár Bécsben, akár Prágában. Egyébként üdvözlő táviratában Juncker figyelmeztette az Osztrák Néppárt vezetőjét, hogy tanácsos volna Európa-barát kormányt alakítania. De Ausztriát az is ebbe az irányba tereli, hogy nem szeretné, ha az FPÖ miatt bárki neonáci bélyeget aggatna az országra. Szóval Kurzot minden arra ösztökéli, hogy túllépjen azon, ami idáig történt és segít neki ebben, ha felesküszik Brüsszelre.
Csehország sokáig modellnek számított a rendszerváltás után, ám Prága most aféle tart, hogy belépjen a kelet-európai rossz fiúk klubjába Babis alatt, aki azt ígérte, hogy lecsapolja országában a politikai lápvidéket. Vagyis, hogy kiirtja a korrupciót, csakhogy előbb adócsalás gyanúja miatt májusban kénytelen volt lemondani pénzügyminiszterként, nemrégiben pedig az merült fel ellene, hogy jogellenesen használt fel egy kétmillió eurós uniós támogatást. A milliárdos visszautasít minden támadást, noha a kampányban azt hirdette: “Mindenki lop”. Cáfolja azt is, hogy szorosabb kapcsolatokat akarna kialakítani Oroszországgal. Mindenesetre Zeman elnök most azzal bízta meg, hogy alakítson kisebbségi kormányt, miután a nagy pártok nem hajlandók szövetségre lépni vele. Veszélyesnek tartják ugyanis a demokrácia szempontjából.
Az európai fővárosokban döbbenetet váltott ki, hogy csehek is olyan, nacionalista és idegenellenes pártokhoz vonzódnak, mint amilyenek elnyomó hatalmat tartanak fenn Magyarországon és Lengyelországban, illetve előretörtek a németeknél, valamint az osztrákoknál. A cseh változás zavarba hozza az unió apparátusát, hiszen az országnak gazdaságilag remekül megy a sora. Fiataljai nem vándoroltak ki tömegesen nyugatra, és a lakosság, a magyarokkal ellentétben, nem tapasztalta meg, milyen az, amikor sok ezer menedékérő átözönlik az országon. Nincsenek vallási hagyományai és nem küzd történelmi sérelmekkel, szemben Varsóval és Budapesttel. Viszont osztja azok ellenkezését Brüsszellel szemben, lásd a kvótát. Ugyanakkor a Transparency International szerint az ország korruptabb, mint Botswana. Viszont néhány euroszkeptikus szomszédállammal ellentétben fenn akarja tartani az ország EU-tagságát.