100 év elteltével visszatért a bolsevizmus, pl. Orbán Viktor alakjában, és emiatt igencsak érdemes aggódni. Erre figyelmeztet a Kelet-Európával foglalkozó történész-újságíró, Ann Applebaum. A hosszú elemzés szerint a történelem ismétli önmagát, csak persze nem ugyanabban a formában. Ezért Trump, Orbán, Farage, Le Pen és Kaczynski neobolsevik, és bár jobboldalinak vallja magát, de nem sok köze van a 2. világháború után megismert jobboldalhoz. Az amerikai elnököt leszámítva az európaiak gúnyt űznek a kereszténydemokráciából, Semmiben nem azonosíthatóak az angolszáz konzervativizmussal, mert azok a képviseleti demokráciát, a vallási türelmet, a gazdasági integrációt és a nyugati szövetséget szorgalmazzák. Az említett vezetők viszont semmit sem akarnak megtartani abból, ami van. Csak ők Leninnel ellentétben nem boldog jövőt ígérnek, hanem a múlt hamis és félrevezető víziójával szolgálnak. Etnikailag és fajilag tiszta nemzetet vázolnak, régi típusú gyárakat, hagyományos férfi-nő hierarchiát, áthatolhatatlan határokat. Ellenségeik közé tartoznak, a meleget, a faji és vallási kisebbségek, az emberi jogok szószólói, a sajtó és a bíróságok. Cinikus módon a kereszténységet törzsi jellemzőként arra használják, hogy megkülönböztessék magukat az ellenségtől, a muzulmánoktól, vagy ha azok éppen nincsenek kéznél, a liberálisoktól.
Leninhez hasonlóan nem hajlandóak kompromisszumra, csak bizonyos társadalmi rétegeket támogatnak, és dühödten támadják „illegális” ellenfeleiket. Náluk a nép misztikus fogalom, de nagyon hasonlít ahhoz a tömeghez, amelynek nevében annak idején Trockij szólt. Amikor beiktatási beszédében Trump azt hangoztatta, hogy a hatalmat vissza kell adni az amerikai népnek, az nagyon emlékeztetett a proletárdiktatúrára. De ide lehet sorolni azt is, amit Le Pen és Kaczynski szokott mondani a népről. Persze elődeikhez hasonlóan ők is hazudnak. Orbán pl. eltitkolta a paksi szerződés részleteit, és nem véletlenül. Az sem puszta egybeesés, hogy a sikeres neobolsevikok alternatív sajtót hoztak létre, dezinformáció és gyűlölethadjárat céljaira. 100 évvel ezelőtt ezt propagandának hívták és magas szinten művelték. A maiak meggyőződésből hazudnak, mert azt gondolják, hogy egy rothadt világban az igazságot fel lehet áldozni a „nép” nevében, vagy eszközként vethetik be a „nép ellenségeivel” szemben. A hatalmi harcban minden megengedett.
A legfájdalmasabb azonban, hogy ők is kezdik nagyra becsülni az erőszakot a tisztogatás módszereként. Trump varsói beszédében még a háború lehetősége is felmerült. Szerencsére napjainkban nem 1917 Szentpétervárján vagyunk, az állam még nem olyan gyenge, mint akkor. Azon kívül vannak már tapasztalatok a múltról, és azok a demagógok, akik a nemzetet ellenségekre és hazafiakra osztják, kellemetlen emlékeket ébresztenek. A francia, holland és osztrák választók visszautasították a nihilizmus és az idegengyűlöletet. Sőt, lehet, hogy Macron megválasztásával a franciák megtették az első lépést a liberalizmus újjáéledése felé. Az államfő receptje jelzi az utat, miként kell felvenni a küzdelmet korunk hamis prófétáival szemben. Pozitív, nyitott és hazafias képet kínál. Ne engedjétek meg, hogy a nacionalisták az „emberekhez” forduljanak a szavazók feje fölött. Nem szabad belemenni abba, hogy a szélsőségesek adják a politika fő áramát. Nincs mentség az engedékenységre. Csak épp a világ nincs kellőképpen felkészülve arra, hogy milyen szörnyetegek léphetnek színre és milyen szörnyűségek történhetnek meg.
Egy kiszivárgott dokumentum szerint a német védelmi tárca terveket dolgoz ki arra az esetre, ha összeomlik az unió. Az elképzelés abból indul ki, hogy 2040-re teljesen leáll a bővítés, akkorra több tagállam is kilép, és a rendezetlen, időnként kaotikus, viszályra hajlamos világban drámaian megváltozik a biztonsági környezet. A 120-oldalas elemzés igencsak reális forgatókönyvet vázol, nevezetes olyan kelet-nyugati konfliktust, amelyben egy-két tagállam Oroszország oldalára áll át, átveszi az orosz politikai és gazdasági modellt. Hogy a minisztérium ilyen lehetőséggel foglalkozik, az önmagában a megnövekedett feszültség jele. A képhez az is hozzátartozik, hogy a helyzetértékelés még Trump győzelme, illetve az előtt készült, hogy a kínai államfő közzétette volna tervét az ország ázsiai terjeszkedésére. A legsúlyosabb gondnak a terrorizmust tartja, de azt is rendkívül aggasztónak minősíti, hogy gazdasági gondok és a migráció megbontotta az EU egységét, ideértve a vitát Brüsszel, illetve a magyar és a lengyel kormány között.
A cikk szerint a németek szinte egyöntetűen elutasítják Macron uniós elképzeléseit, számukra fő gond a menekültek beilleszkedése, illetve hogy az idősebb, kevésbé iskolázott rétegek hallani sem akarnak további társadalmi változásokról. Közben pedig Görögországban nyomul Oroszország és Kína. Putyin hibrid hadviselést folytat a nyugati demokráciák ellen, beleértve, hogy jobboldali populistákat pénzel. A médiát pedig arra használja ki, hogy lerántsa a leplet az európai demokráciák leépüléséről, korrupciójáról. Az újságíró azt tanácsolja, hogy Európa csak ne legyen olyan biztos a demokrácia és az integráció elmélyítésének sikerében. Mert ha kudarcot vall a program, akkor éppen akkor állnak tótágast a dolgok, amikor az USA már nem megbízható szövetséges, sőt, nem is stabil demokrácia. Épp ezért nem lenne jó, ha Nagy-Britannia valóban csökkentené a katonai kiadásait.
Ausztriában egy szakember óvatosan ugyan, de azt ajánlja, hogy a leendő kormány uniós kérdésekben egyeztessen a Visegrádi Csoporttal. Paul Luif, a Bécsi Egyetem politológusa emlékeztet arra, hogy a négyektől eltérően Bécs nem támogatja az atomerőművek építését, nem csatlakozik a Nato-hoz, és nettóbefizetőként szintén mások a szempontjai, mint a keleti szomszédjainak. Viszont jelentős gazdasági érdekei fűződnek a térséghez. Ugyanakkor az is tény, hogy az osztrákoknak nincsenek szoros szövetségesei az EU-ban, ezért csak nehezen tudja érvényesíteni a törekvéseit. Erre az alkalmi szövetségek nem alkalmasak, hiszen Brüsszelben a legtöbb esetben csomagban, árukapcsolással születnek meg a döntések. Ezért érdemes volna fontos kérdésekben rendszeresen egyeztetni a visegrádiak és Ausztria véleményét, és akkor talán kialakulhatnak olyan bizalmi viszonyok, amelyek mindkét fél javára válnak.
Az eddig ismert programtól eltérően ma Drezdában folytatódik Orbán Viktor magánlátogatása Kelet-Németországban. A kormányfő tegnap Haseloff, Szász-Anhalt miniszterelnökének társaságában felkereste Luther Márton sírját, ma pedig Szászország fővárosában, a tartomány szintén CDU-s vezetőjével, Tillich-hel találkozik – ebéd keretében, de szintén magán alapon. A lap megjegyzi, hogy a vendég a többi közt a menekültválság során tanúsított kemény politikája miatt vitatottnak számít. Nemrégiben migránsmentes övezetnek nyilvánította Kelet-Közép-Európát. A mostani út előző állomása is éles ellenérzéseket váltott ki. Szász-Anhalt EP-képviselője felszólította a házigazdát, hogy a megbeszélésen hozza szóba a vallásszabadságot és a toleranciát, amit a jobboldali-populista Orbán lábbal tapos. Tegye világossá számára, hogy a látens orbáni antiszemitizmusnak nincs helye sem Wittenbergben, sem Európában. A szociáldemokrata politikus tiltakozásul a Luther-emlékház elé állította az a biciklijét, rajta németül és magyarul a következő felirattal: „Isten hozta, Orbán úr! Az SPD a vallási türelmet, a jogállamot, az egyetemes szabadságot támogatja, ugyanakkor elutasítja a zsidóellenességet. És Ön?”
New York Times/Reuters
Budapesten népszerű lett a szervezett séta, hogy az érdeklődők megismerjék a muzulmán közösséget és a mecsetet, és ily módon szabaduljanak meg a félelmeiktől, illetve fenntartásaiktól, miközben a kormány kemény migránsellenes kampányt folytat. A szervezők szerint ’A muzulmánok, akik köztünk élnek’ című program mára a legkeresettebb közé tartozik, pedig 3 éve szinte senki sem jelentkezett rá. Ám ez megváltozott, köszönhetően részben annak, hogy a sajtóhírek igen sok feszültséget keltenek a mindennapi életben. Az érdeklődők túlnyomó többsége diplomás, kétharmaduk nő. A magyarországi muzulmánok olyan 40 ezren lehetnek, számuk a menekültválság óta megnövekedett, habár az érkezők nagy része továbbment nyugatra. Ugyanakkor a Tárki adatai azt tanúsítják, hogy az idén a tavalyelőtti adatra 19 %-ot ráverve 60 %-ra ugrott az idegengyűlölők aránya. A túrán egyébként havonta kb. 80-an vesznek részt.
