- A francia elnök felszámolná a pártcsaládokat, mert károsnak tartja pl. az Európai Néppárt politikai sovinizmusát.
- Hamis lengyel prédikáció a bevándorlás ügyében: 2 millió ukrán dolgozik az országban, de még több kellene.
- Gulyás Márton szerint a magyarok 60 %-ának elege van a kormányból.
A francia elnök forradalmasította a politikát saját országában, és most azon van, hogy megcsinálja a trükköt Európában is. Odahaza kiütötte a nyeregből a megfáradt hatalmi elitet és lényeges reformokhoz látott hozzá. Macron az unióban hasonló működésképtelenséget tapasztal, mint saját hazájában és nagyjából ugyanolyan gyógymódot is ajánl. A lényeg: nem szabad engedni, hogy zavartalanul dúljon a globalizáció, mert abból csak Brexit és Trump lesz. Továbbá, hogy meg kell menteni az EU-t az olyan populistáktól, mint Le Pen. Ennek megfelelően a válasza az: Európa, amely megvéd. A módszert a külföldi kiküldetésben dolgozók alkalmazásának megszigorításakor dolgozta ki, hogy a kelet-európaiak a jövőben ne tudjanak aláígérni a bérekben a francia cégeknek.
De a legradikálisabb terve arra irányul, hogy átalakítsa az európai pártpolitikát, még a 2019-es uniós választások előtt. Úgy gondolja, itt az idő, hogy szétrobbantsa a nagy pártcsaládokat, mert azok elpuhultak és széttartanak. A konzervatívok pl. egyaránt helyet adnak Merkel CDU-jának, valamint a Fidesznek. Macron itt is a nyíltságot és az együttműködést akarja bevetni a populisták és euroszkeptikusok ellen. Csakhogy ezek az elképzelések nem csupán lelkesedést, hanem félelmet is kiváltanak, mégpedig nem csupán a keleten. És ha nem törődnek velük, akkor nagyobb kárt okozhatnak, mint amennyi hasznot hoznak. Vagyis nem árt óvatosnak lenni Európában, itt több idő kellhet a forradalomhoz, mint Franciaországban.
FAZ
Az újság úgy látja, hogy kifizetődik az uniós tagság a volt szocialista országok számára: gazdaságuk gyorsabban nő, mint az EU többi része. A bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézet szerint azonban így is jó pár évtized kell, amíg ezek az országok eljutnak a nyugat fejlettségi szintjére. A most bemutatott prognózis szerint 2026-ig még a legfejlettebb tagok, vagyis a visegrádiak és a baltiak sem álmodhatnak ilyesmiről, a többieknél pedig még nagyobb a lemaradás. Viszont reálértékben 2019-ig 4 %-kal is fejlődhet a térség és jók a további kilátások is, hála az EU-támogatásnak. Nagy hajtóerő a magánfogyasztás, amely profitál az emelkedő reálbérekből és a csökkenő munkanélküliségből. Ugyanakkor a darabbérek oly mértékben zuhantak 2010-16 között, hogy az nagyot lendített a versenyképességen. Emellett érdekes, hogy a derűlátó hangulat különvált a politikai kockázatoktól. A tanulmány hangsúlyozza, hogy Magyarország számára is előnyös volna belépni az euróövezetbe, arról nem beszélve, hogy nem volna jó, ha a térség leszakadna a mag-Európától.
Lengyelország a vendégmunkások országa lesz, mert nélkülük nem boldogulna a gazdaság. A külföldről érkezett munkaerő jól beilleszkedett, mi több, szívesen is látják. Ám a jövőben alighanem nem csupán Ukrajnából, hanem máshonnan is be kell engedni az utánpótlást, ha az ország meg akarja tartani a jó mutatókat. Az ukránok nélkül már most is szinte leállna jó pár ágazat. Pl. az építőipar és a mezőgazdaság, de a vendéglátás is. Idetartozik továbbá az egészségügy és a kereskedelem. Többnyire azokról az egyszerű munkakörökről van szó, amelyeket másutt a bevándorlók töltenek be. A gazdasági és pénzügyminiszter elismeri, hogy még több migránsra van szükség, miközben már jelenleg is kétmillió ukrán dolgozik lengyel földön. Az utóbbi években nagyjából ennyi lengyel költözött nyugatra. De hát, akárcsak sok helyütt másutt Közép- és Kelet-Európában, nyomasztó lett a szakképzett munkaerő hiánya. A bérek folyamatosan emelkednek, és kellenének azok, akik emigráltak.
Az ország ily módon egyszerre forrása és célpontja a munkaerő-áramlásnak. Ez meglepő lehet, hiszen a lengyel kormány – a magyarok, csehek és szlovákok mellett – vehemensen ellenzi a bevándorlást. Ám ezt Varsóban úgy magyarázzák, hogy a muzulmánokból nem kérnek, meg hogy azok nem is maradnának. Az ukránok viszont ugyanahhoz a kultúrkörhöz tartoznak. Ám az egyre növekvő kereslet miatt hamar szükség lehet arra, hogy a sorompót felnyissák más államok polgárai előtt is. Pl. Indiából és Kelet-Ázsiából. Azaz a gazdaság kikényszerítheti, hogy a munkavállalási engedély kiadásakor ne nézzék meg alaposan, honnan is jön az illető.
Süddeutsche Zeitung
A lap úgy látja, hogy Gulyás Márton komolyan veendő ellenfél lett Orbán Viktor számára. Maga az ellenzéki aktivista el is ismeri, hogy a miniszterelnök menesztését tekinti elsőszámú feladatának. Mint mondja, jelenleg nem tud foglalkozni rendezői terveivel, mert teljesen leállt a kulturális élet. Azon kívül a Fidesz első számú közellenségnek nyilvánította, végül pedig kénytelen megpróbálni, hogy közös vonalnak nyerje meg a teljesen megosztott ellenzéki pártokat. Ezt tartja legnagyobb feladatának, a jelenlegi széttagoltságot katasztrófának minősíti. Célja, hogy az ellenzék minden erejét a tényleges veszély, és ne egymás ellen vesse be. Gulyás nem számít arra, hogy a kormánypárt hajlandó volna módosítani a választási törvényt, de folytatja a harcot. Tömeges tiltakozásokra, civil engedetlenségre gondol. Félni nem fél, mert ahhoz már túlságosan ismert, hogy valami baja essen, és a társadalom még mindig demokratikus. Orbánt azonban diktátornak tartja, aki azonban csak korlátokkal alkalmazhatja az önkényurak eszköztárát. Ám meg van győződve arról, hogy a miniszterelnök túl van pályája tetőpontján. Úgy gondolja, hogy a lakosság 60 %-ának elege van a kormányból. Neki csupán annyit kell mondania, hogy senki se adja fel a reményt, lehetséges a változás.