Az Emberi Erőforrások Minisztériumának Oktatásért Felelős Államtitkársága olvasata szerint azt írta az Európai Bizottság, hogy rohamosan fejlődik az oktatás színvonala hazánkban. Ha nagyon akarjuk, így is olvasható a most nyilvánosságra hozott jelentés. De tényleg nagyon kell akarni, mert egyébként pont az ellenkezőjéről szól.
“Javultak a gyermekek és a pedagógusok esélyei a magyar oktatási rendszer változásaival”
– hirdeti büszkén az EMMI a napokban nyilvánosságra hozott sajtóközleményében az Education and Training Monitor 2017 című elemzésre hivatkozva. Magát a tanulmányt nem tartja fontosnak sem szó szerint idézni, sem hivatkozás formájában hozzáférhetővé tenni. Pedig érdemes átfutni az eredeti dokumentumot (PDF), gyorsan mutatjuk is a linket, Palkovics államtitkár úr bizonyára igen hálás lesz érte.
“Magyarországon az uniós átlagon meghaladó a pedagógus bérek emelkedése”
– olvashatjuk a kormányzati honlapon. Az idézett szövegrészlet valóban szerepel a november 9-én nyilvánosságra hozott hivatalos jelentésben. És még sok másik olyan mondat és adat is, amelyeket a kommunikációs főosztály elfelejtett megemlíteni. Nézzünk ezek közül néhányat, csak, hogy árnyaljuk a képet egy kicsit!
A valóban aktuális helyzetet mutató, ez év szeptemberében lezárt dokumentumban többek között az alábbi adatokkal találkozhatunk:
- A képzési rendszert elhagyó fiatal felnőttek (a 18 és 24 év közötti korosztályt vizsgálva) száma 2013 és 2016 között az uniós átlagot tekintve csökkent, Magyarországon ezzel szemben nőtt.
- A Magyarországon felsőfokú végzettséget szerzett külföldiek száma a kimutatás szerint drámaian visszaesett az elmúlt három évben.
- A felmérés külön kitér a 2015-ös PISA-teszt lesújtó eredményére, mint a magyar oktatási helyzet egyik legmarkánsabb mutatójára.
Ezek persze apró, átugorható részletek, hiszen mindössze nagyjából tíz oldalt tesznek ki a tizenkét oldalas elemzésből. Szóra sem érdemes semmiségek, amelyek elvonják a figyelmet a szöveg eszenciájáról.
“A jelentés pozitívumként emeli ki többek között, hogy Magyarország az uniós átlagnál többet fordít oktatásra”
– írja a kormányzati összefoglaló. Azt azonban szerényen elhallgatja, hogy azon belül pontosan mire is.
A józan paraszti logikával megáldott olvasóban a dokumentumot böngészve két kínosabb kérdés vetődhet fel rögtön.
Az egyik, hogy mekkora lemaradások lehetnek itt, ha ennyi pénzre van szükség egy átlag alatti eredmény felmutatásához is.
A másik, hogy vajon mire megy el a ráfordítások jó része, ha ennyire nem látszik a befektetett összeg megtérülése. A gazdagságot és társadalmi megbecsültséget ígérő pedagógus életpálya-modell kidolgozására? Esetleg a lakosság hadra foghatóságát rejtetten nyilvántartó Netfit mérésre? A halmozottan hátrányos helyzetűek felzárkóztatására valószínűleg nem nagyon, mert, bár a kormányzati sajtóközlemény külön kiemeli a romákat célzó óvodai programokat, az eredeti dokumentum megemlíti, hogy az Európa Tanács nyomatékosan javasolja a kisebbségeket célzó határozott oktatási fejlesztéseket, mert feltűnően nagy a lemaradás ezen a területen.
Nagy szerencse, hogy van nekünk Oktatásért Felelős Államtitkárságunk, és annak is egy szorgosan munkálkodó sajtóosztálya, amelyik értelmezi helyettünk is a világ híreit! Szükség is van rá, hiszen már csak néhány évnyi oktatásfejlesztés, és nem lesz ember az országban, aki képes hosszabb írott szövegeket értően olvasni.
Kerényi Kata