- Kovács Zoltán szerint a világ nem liberális és Magyarországon megálljt kell parancsolni a liberálisoknak.
- Trump csodálja az olyanokat, mint Orbán.
- Európa számára nagy mázli, hogy Trump tojik rá.
Az orosz elnök arra használja Magyarországot, hogy annak segítségével szétrombolja Európát. A szerző, a Moszkvában élő újságíró, Anna Nyemcova úgy látja, hogy a szélsőjobbos magyar kormány nagyon is beleillik Putyin terveibe, hiszen osztja annak idegengyűlölő programját és az ellenfelek is közösek. Orbán Viktor az orosz elnök lelki társa. A magyar vezető első számú ellenségévé nyilvánította Soros Györgyöt, kerítést emelt a déli határon és bírálja az európai demokráciát. A Kreml mindehhez lelkesen tapsikol. Markov, az államfő tanácsadója nyíltan el is ismerte: szoros kapcsolatokat tartanak fenn Magyarországon minden jobboldali ideológussal, mert ez az egyetlen tagállam a Washington által irányított EU-ban, ahol a vezetők elég bátrak, és ki merik mondani, amit mindenki gondol a bevándorlásról és a liberálisokról.
A magyar társadalomban patologikus szintet ér el az idegengyűlölet, és a jövevényekkel szembeni félelem rettenetes dolgokat produkál, lásd az őcsényi esetet. Ha valaki meg akarja érteni Orbán Viktort, elég beszélnie Bencsik Andrással. A Demokrata főszerkesztője azt nyilatkozta a lapnak, hogy Soros veszélyes, keresztényellenes. Nem csak Magyarországot fenyegeti, hanem egész Európa megsemmisítésére törekszik. Ezzel szemben Martin József Péter a Transparency Internationaltől azt mondja, hogy a magyar politikai rendszer nem olyan végzetes, mint az orosz vagy az azerbajdzsáni. Valahol a liberális demokrácia és a diktatúra között helyezkedik el. Hibrid rezsim, amelyben vannak névleg független intézmények és szabad választások, ám a demokratikus biztosítékok nagy részét a hatalom tartja kezében. Ugyanakkor Kovács Zoltán szóvivő azt bizonygatta a riporternek, hogy a világ nem liberális, és Magyarországon meg kell állítani a liberálisokat, akik monopolizálni akarnak mindent. Úgy tesznek, mintha csakis ők hozták volna létre a jogállamot.
Az orosz külföldi hírszerzés egyik nyugdíjas tábornoka, Reszetnyikov, úgy véli, hogy a magyar politika példaként szolgál Oroszország számára. Az ortodox orosz politikus hozzátette, hogy az ő köreikben Sorost szintén sátánnak tekintik. Egyik társa, a szélsőjobbos ideológus, Dugin által két éve alapított TV elnöke pedig úgy nyilatkozott, hogy Magyarország világítótorony a kudarcot kudarcra halmozó unióban.
A lap szerint az erős emberek korát éljük, és kérdés, ki védi meg a demokráciát, ha ez a korszak semmilyen ellenállásba nem ütközve nyomul, miután az Egyesült Államok feladja ezt a szerepét. Mi több, az USA saját törpe erős embere, Trump a jelek szerint irigységet érez a szerepkör olyan modelljei iránt, mint a kínai elnök, valamint a szaúdi koronaherceg, sőt – jóllehet ő a szabad világ feltételezett első számú vezetője – még dicséri is őket, noha egészen példátlan hatalmat építettek ki És akkor még ott van Erdogan, Egyiptom és a Fülöp-szigetek államfője, Orbán és Putyin. Az amerikai vezető nem egy közülük, ezt szerencsére az Egyesült Államok demokráciája nem engedi meg, de a pszichológiai profil alapján nagyon is beleillik a sorba, arról nem beszélve, hogy mennyire szeretné ő is hasonló mértékben ellenőrzése alatt tartani országát.
Az elnök egy tökfilkó, éppen akkor, amikor a demokráciának megint súlyos kétségei vannak önmagát illetően. Az ilyen időszakok nagyjából 40 évenként ismétlődnek. Ám korábban olyan vezetők emelkedtek fel, mint Franklin Roosevelt és Reagan, akik kiálltak a nyílt társadalom felsőbbrendűsége mellett. Ők tudnák, hogyan kell fenntartani konstruktív kapcsolatokat olyan rezsimekkel, amelyek jogi és politikai normái nem érnek fel az Egyesült Államok által követett ideálokhoz. A mostani elnök azonban nem az amerikai értékeket szolgálja.
A Trump hatalomra kerülése óta eltelt egy év alapján Európa örülhet a jó hírnek, hogy az elnök egyáltalán nem törődik vele. Nem váltak be ugyanis azok a félelmek, hogy a politikus győzelme után populista hullám árasztja el az öreg földrészt, de azért az unió gondjai nem tűntek el. Macron és Merkel megválasztása válasz Trump sikerére, annak bizonyítéka, hogy Európa képes stabilizálódni és nem esik szét. A fennálló rendszert elutasító erők szemében az elnök fontos tényező volt az európai terv lebontásához. Meg az is lehet, hogy az elnök arról álmodott: az alternatív jobboldal zászlója alatt egyesíti a kontinenst. Azt is gondohatja, hogy a populista lengyel kormány a nyugati, fehér, nacionalista, “civilizációs” megújulás pillére lesz. Ám beleütközött abba, hogy errefelé nagyobb elutasítást vált ki, mint amekkora vonzerőt gyakorol a szélsőséges, illetve a peremen elhelyezkedő körökre.
Macron befogja az orrát és igyekszik együttműködni Washingtonnal, Merkel ellenben nem rejtette véka alá a megvetését egy olyan emberrel szemben, aki megtestesít mindent, amiben a kancellár egyáltalán nem bízik – diktatúrában, illetve országa háború utáni történelme során szerzett tapasztalatok alapján. Ám Németország is tisztában van azzal, hogy a putyinizmus és a terrorizmus korában nem lehet nélkülözni az amerikai biztonsági garanciákat. Épp ezért épp éppen annyira múlik majd Európán, mint a Fehér Házon, hogy Trump mekkora károkat okoz, illetve mekkora hatást gyakorol a földrészre. Úgy hogy valószínűleg van abban valami pozitív, hogy az elnök nemigen figyel oda szövetségesére.