- Ha az Európai Néppárt és Merkel komolyan gondolja az európai értékeket, akkor ezt meg kell mondania Orbánnak;
- Elsősorban a pénz mozgatja a magyar kormányfőt, amikor beengedi az oroszokat;
- Duda számára az a lengyel, aki az országért dolgozik, és szemében nem a származás a lényeg.
A brit közszolgálati média félórás műsorban mutatta be, várhatóan mennyire vezet összecsapásokhoz a többi tagállammal, hogy a bírálók szerint Magyarország és Lengyelország kezd eltérni az unió közös értékeitől. A helyzetkép a CEU-val indít, annak rektora azt mondja, hogy a kormány túszul ejtette az egyetemet. Ennélfogva lassanként mérlegelik, hogy jobb meggyőződésük ellenére elhagyják Budapestet. Ignatieff hozzáteszi, ez botrány volna, mert emberemlékezet óta nem fordult elő, hogy Európában bárhol távozásra kényszerítettek volna egy tanintézményt. Hogy az világszínvonalú iskolának miért kell reszketnie a túlélésért, annak okát az összeállítás szerint Orbán Viktor és az alapító, Soros György csatájában kell keresni. A rektor azonban úgy gondolja, hogy az adminisztratív kifogások csupán a ködösítést szolgálják, itt a szabadság forog kockán. A miniszterelnök már lényegesen korlátozta a sajtószabadságot és a bíróságok függetlenségét is.
A kormányfő újraválasztásra készül és a kampány úgy állítja be Sorost, mint a szálakat mozgató titokzatos figurát, aki külföldről igyekszik megrendíteni Magyarországot. A küzdelemben a migránsellenes retorika viszi a prímet. Kovács Zoltán szerint nyugodtan lehet mondani, hogy két éve menekültinvázió érte az országot. A szóvivő ezúttal is azt bizonygatta, hogy Orbán csupán segít megőrizni a keresztény európai örökséget, nem úgy, mint Merkel.
Az igazsághoz hozzátartozik hogy az ellenzék gyenge és megosztott, a gazdaság viszont erősen növekszik, ami nagyon lendít a kormány népszerűségén. Igaz, a gazdasági fejlődés nagyban az uniós alapoknak köszönhető. Kérdés azonban, miként reagál Brüsszel arra, hogy a magyarok és a lengyelek le akarják fölözni a tagság előnyeit, ám az a vád ellenük, hogy már nem tartják magukat a közös alapnormákhoz. Ignatieff úgy látja, hogy az EU-nak el kell döntenie: csupán gazdasági unió, vagy annál több: politikai szövetség, amely egy sor értékre épül. Kiemeli, hogy a harcot ez ügyben Magyarországon vívják meg.
A magyarországi puszta-populizmus figyelmeztetés Merkel számára is. Ezt taglalja új könyvében Stephan Ozsváth, a német közszolgálati média, az ARD bécsi tudósítója. Mint írja, Orbán Viktortól sok magyar új erőt remél, a legtöbb európait viszont kétségbeesésbe kergeti a politikus. Ám hogy mi történik a kicsiny Magyarországon, az messze túlmutat a nemzeti határokon. Hiszen a magyar vezető egyfelől összefogott a másik három visegrádi állammal, másfelől pedig a kérlelhetetlen menekültellenes irányvonal hangadója. Ozsváth úgy ítéli meg, hogy Orbán zavaró tényező Európában, saját hazájában viszont politikai messiásként tisztelik, miután úgy viselkedik, mint egy szektavezér. A kötet kitér arra, hogy Magyarországon azért grasszálhat újra a zsidógyűlölet, mert a Fidesz eltűri azt saját soraiban, sőt gerjeszti, amikor az politikailag hasznosnak tűnik számára. Hogy azután merre haladnak a dolgok a magyarok háza táján, arra nagy befolyása van az Európai Néppártnak, illetve a német kancellárnak. Mert – hangsúlyozza Ozsváth – aki számára az uniós alapértékek többet jelentenek szólamoknál, annak ezt egyértelműen és nyilvánosan meg is kell mondania.
Oroszország évek óta agresszívan nyomul az egykori szocialista országokban, mert ki akarja terjeszteni befolyását, illetve igyekszik meggyengíteni az EU-t, és mindehhez egyes államok ajtót nyitnak. Krekó Péter a Political Capitaltől utal arra, hogy titokzatos megállapodás van érvényben Magyarország és a Kreml között az államtitkok cseréjéről. Jobb magyarázat nincs arra, hogy Moszkva miként tudja mind jobban irányítani a dolgozat a korábbi keleti tömbben. Csakhogy a Nato-nál teljesen kitértek a hitükből, hogy az egyik tag ilyen szerződést köt az oroszokkal. Ezért azután ennek megfelelően alacsony a bizalom a szervezetben az Orbán-kormánnyal szemben, különösen az amerikaiak részéről. De hát a magyar fél azok közé tartozik, akik nagyvonalúan teret adnak Moszkva törekvésének, hogy nagyobb befolyási övezethez jusson. Céljai érdekében Putyin lelkesen támogat mindent a térségben, ami erősíti a nemzeti különutat, illetve megkérdőjelezi az államhatárokat.
Hogy egyes államok miért ennyire készségesek az orosz érdekek kiszolgálásában, annak okát erősen a korrupció és a pénz környékén kell keresni. Krekó szerint az érintett politikusok többet tudnak zsebre vágni, illetve hatalmi apparátusuknak bespájzolni, ha az oroszokkal üzletelnek. És aki velük boltol, az teret enged a terjeszkedésüknek. Putyin leghűségesebb vazallusa a Balkánon Szerbia, amely még azt is lehetővé teszi, hogy az embargóköteles magyar és román áruk rajta keresztül eljussanak orosz földre. De Putyin szeretné egyre jobban kiterjeszteni a csápjait Montenegróban is. Ellenben semmi esélye a Baltikumban és Lengyelországban.
Ugyanakkor a magyaroknak, cseheknek és szlovákoknak kevesebb az aggályuk. Mindhárom országban félretették a történelmi félelmeket, hogy Oroszország jóvoltából pénzhez jussanak. Orbán szeretne maximális gazdasági hasznot húzni a kapcsolatból, de úgy, hogy ne vigye véglegesen töréspontig a viszonyt az USÁ-val. Ugyanakkor az ideológiai rokonságot sem lehet kizárni. Jól megfér egymással a moszkvai nemzetállami retorika és a közép-európai nemzeti hangütés. A Visegrádi Csoport közelebb érzi magához az oroszokat, mint Brüsszelt, amely messze eltávolodott tőlük ideológiailag az olyan ötletekkel, mint a kvóta.
Sok rosszat lehet mondani a brit kormányfőről, pl. hogy a Brexit rettenetes döntés, hogy a kabinet egy viperafészek, teli botrányokkal, vagy akár, hogy Johnson, a külügyek gazdája a jelek szerint megőrült. Ám May legalább tudja, hogy demokratikus vezetőként miként kell reagálnia egy olyan egomán, tekintélyelvű politikus ténykedésére, mint Putyin, aki nem izgatja magát a nemzetközi jog, az emberi és polgári szabadságjogok, valamint a gondolat- és szólásszabadság miatt. Keményhangú üzenetének lényege, az hogy, tudjuk, mit műveltek, miután a Kreml a nemzetközi rendet, a szabad és nyílt társadalmat fenyegeti, de nem jártok sikerrel. Ilyen hangot korábban az amerikai elnökök használtak.
Trump ellenben azt sugallja Putyinnak, hogy csináld, ahogy jónak látod. Elhiszi, hogy az orosz fél nem avatkozott bele az amerikai választásokba, ellenben igyekszik megakadályozni ez ügyben a vizsgálatot. Amikor pedig arról beszél, hogy a nemzetállam kínálja a legjobb feltételeket az emberek boldogulására, akkor az muzsika az olyan diktátorok fülének, mint Putyin. És nem veti fel az emberi jogok kérdését, persze messze nem csak Oroszország kapcsán. Nemzetbiztonsági tanácsadója viszont azzal utasította vissza a kritikákat, hogy minek annyit ordítozni ilyen dolgok miatt? Nos, ami azt illeti van rá ok, mint ahogy annak idején Reagan Berlinben azt mennydörögte: Gorbacsov úr! Bontsa el ezt a falat!
FAZ
A jelek szerint a lengyel elnökben van kurázsi, mert míg a kormány csupán tessék-lássék módon ítélte el a hétvégi neonáci kilengéseket, addig Duda nagyon is határozottan fogalmazott. Kijelentette, hogy az országban nincs helye a beteges nacionalizmusnak, az idegengyűlöletnek, a zsidóellenességnek. Kaczynskival ellentétben nem igyekezett megszépíteni a történteket. Ráadásul mindezt egy korábban németek által lakott sziléziai városban mondta, amelynek lakóit egykor ugyanúgy elűzték, (illetve meggyilkolták), mint a lengyeleket a háború után Ukrajnából és Fehéroroszországból. Kiemelte, hogy az ott élők tudják, mi az a gyűlölet. Mit jelent az, hogy valakit megölnek, csak azért, mert más néphez tartozik. Ezt a helyet választotta arra, hogy annak a hazafiságnak a nevében szóljon, ami nem azt nézi, honnan jön a másik. Úgy fogalmazott: az ő szemében az a lengyel, aki az országért dolgozik, aki azt akarja, hogy az ország megmaradjon és az állam erős legyen. Teljesen mindegy, hogy az apja német, zsidó vagy ukrán volt-e.
Duda egykor Kaczynski nevelt gyermekének számított. Kezdetben azt is csinálta, amit a PiS vezére elvárt tőle, ám a nyáron megváltozott: meggátolta, hogy a kormány bedarálja az igazságszolgáltatás maradék részét is. Azóta hideg háború dúl a két politikus között, egyelőre nem jutottak semmiféle kompromisszumra. Legújabb megnyilvánulása csak tovább erősíti, hogy le fogják váltani. Hiszen az egykori Kappitz-ban nem csak azokat a szélsőségesek ítélte el, akik nélkül a Jog és Igazságnak nincs többsége. Hanem kezet nyújtott a nemzeti konzervatívok kedvenc ellenfeleinek, az ukránoknak és a németeknek. A mesternek azonban nem lesz könnyű dolga a tanítvánnyal, Dudát nem olyan könnyű félreállítani, mint azokat, akik szintén megmukkantak. Mandátuma 2020-ig szól, van vétójoga, és mint most már látni: vér is a pucájában.
A tanszabadságról és a CEU-ról tart vitát a hónap végén az amerikai nagyváros egyeteme. Az íróról, Remarque-ról elnevezett tanszék, amelyet a híres történész Tony Judt alapított, azt az elnevezést adta a rendezvénynek, hogy „Több forog a kockán, mint egy egyetem: a CEU megtartásáért vívott harc a politikai populizmus korában”. A részletekről szólva az intézmény honlapja emlékeztet arra, hogy tavasszal a kormány elfogadta a Lex CEU néven ismert jogszabályt, amely célja, hogy korlátozza a Közép-Európai Egyetem és más külföldi tanintézetek tevékenységét, illetve tanszabadságát Magyarországon. A lépést felháborodás és tiltakozás követte magyar földön, de Európában, sőt a világban is. A vitában John Shattuck, a CEU korábbi rektora azt fejti majd ki, milyen következményei lesznek a döntésnek a felsőoktatásra Európában, illetve globálisan. További résztvevő Kati Marton újságíró, a budapesti egyetem kurátora, valamint Larry Wolff, a házigazda tanszék vezetője, aki könyvet írt Kelet-Európáról.