Pár napja még én sem hittem volna, de tegnap este mégis elmentem tudósítani Ajkára, ahol a helyi alter Rakéta presszóban a Momentum tartott lakossági fórumot. A történethez tartozik, hogy magam nem vagyok valami híres és országosan ismert Momentum-rajongó, viszont több ifjabb barátom is szerepet vállalt a mozgalomban; mondjuk úgy, hogy rajtuk keresztül szimpatizálok velük, országos vezetőjüktől függetlenül.

A Rakéta festői helyen, az Újélet utca 8. alatt található, másképp mondva egy lakótelep szélén, de ha nagyon akarja az ember, éppen oda lehet találni. Nem egy Népstadion, ezért éppen nem is újítják fel, de nekünk éppen elég nagy és éppen elég romos volt, ahogy a helyszínre érve ez ki is derült. A haveromon – aki veszprémi elnök – és rajtam kívül kivonult a helyi tévé is, illetve abból mindjárt kettő is, hogy ránkcáfoljon, akik már nemigen hiszünk a sajtó pluralizmusában. (Mondjuk egyik sem volt kormánypárti.)

Voltak momentumosok is, ami normális egy ilyen rendezvényen, és egy pár nem-újságíró érdeklődő, de nem mind viseltünk kitűzőt, ezért a további szociológiai összetétel nem volt egészen világos. A játékgépek és a csocsóasztalok elől végül tizennégyen szívtuk el a levegőt, még facebookos live stream is volt, nem néztem utána, de nyilván nagy tömegek érdeklődése közepette.

Az előadó, Dukán András Ferenc, rendkívül szimpatikus tanárember – ha jól értettem –, az országos elnökség tagja, egy sajátosan ajkai problémáról, a légminőségről, más néven szmogról beszélt. Nem elég ugyanis, hogy nemrég kiöntött a vörösiszap, de Ajkán van egy hőerőmű is, amely durván szennyezi a levegőt, és hiába a szocialista polgármester minden igyekezete, a város nem bírja rászorítani, hogy kiszűrjék a levegőbe kerülő pernyét. Pedig a cég marhára nyereséges, és a beruházás a profit töredékébe, olyan százmillióba kerülne.

Ez persze jelentős helyi probléma, és rögtön jelzem, hogy tegnap este sem oldották meg. Dukán és a hozzászólók is higgadt fejjel, okos általánosságokat mondva beszéltek róla, de hát egyikünk sem környezetvédelmi szakember. Mindenesetre ami engem illet, ezen a téren este 7-kor már jóval képzettebb voltam, mint mondjuk kora délután. Bár jelen tudásommal sem ütöm még meg az országos érdeklődés küszöbét.

Valami másban is okosodtam kicsit. A szakmai eszmecsere után ugyanis szóba került – személyesen én kérdeztem meg –, hogy miként állnak most éppen a Fidesz megdöntésével, fog-e menni egyedül és a többi. Megjegyzem, az esten jelen volt és aktívan részt vett a beszélgetésben Molnár Tibor, az Együtt (vagy Együtt-PM?, ezt mindig keverem) helyi képviselőjelöltje, amúgy szintén középiskolai tanár, hát csak jobb lenne neki is a Parlamentben.

Kérdésemre Dukán válaszolt, aki, bár még csak idén augusztus óta a Momentum országos elnökségének tagja, máris meggyőzően képes érvelni e gyakorlatilag védhetetlen álláspont mellett (márminthogy miért egyedül, senkivel sem közösen).

Tekintve, hogy maga is matematikát tanít, már az elején jelzi, hogy ő is tisztában van vele: több esélye lenne az ellenzéknek, ha mindenütt csak egyetlen jelöltet indítanának a Fidesz ellenében, de egyelőre úgy látja, hogy egy esetleges kudarcnak e téren sem a Momentum lenne az előidézője, hiszen még a többi pártok sem voltak képesek megegyezni a közös jelöltállításban, térjünk vissza a témára, ha már csak ők lógnak majd ki a sorból.

Okos szóval megpróbálja azon tévhitemet is eloszlatni, hogy a Momentum különutas lenne: ők bárkivel és bármilyen fontos ügyben hajlandók összefogni, például a helyi ügyekben – lám, itt is milyen jól megértik egymást az Együtt reprezentánsával. (Erre a megszólított Molnár szarkasztikusan megemlítette, hogy a pártelnökök szintjén, a budapesti 1. számú választókerületben mintha más lenne a helyzet, hiszen Fekete-Győr András Momentum-elnök éppen Juhász Péter, az Együtt elnöke ellen indul, ami nem éppen a az összefogás legfőbb jele. És azt is mondta, hogy a helyi ügyek mellett mégiscsak az lenne a legfontosabb, hogy Orbán Viktort és korrupt – most kihagyom a többi, egyébként jogosan felsorolható negatív jelzőt – rendszerét leváltsák.)

A matematika egy dolog, de a Momentumnak az is fontos, hogy ki és hogyan vezeti majd az országot, ha Orbán egyszer megbukik majd. És ők nem szívesen állnának össze azokkal, akik a múltban már bizonyították rá nem termettségüket. Itt volt egy olyan érzésem, hogy az MSZP-re és Gyurcsány Ferencre gondolt, de Dukán András Ferenc őket név szerint nem említette.

Szóba került a Jobbik is, amelynek a közeli Tapolcán polgármestere van. Őróla és más helyi jobbikos önkormányzati vezetőkről a jelenlévőknek nálam jobb véleményük volt, de persze mit értek én hozzá, különben is csak kérdezzek bátran, hiszen az a sajtó dolga. (Ennyi kötözködő kákániscsomótkeresés után – vagy inkább előtt – egy fideszes eseményről már rég kiküldtek volna, és akkor még finomak voltak.)

Dukán érvei közül talán az utolsó volt a legérdekesebb, és számomra a legelfogadhatóbb: szerinte ők még csak most építkeznek, e téren van is lemaradásuk a többi, régebben megalakult párt mögött, és valahogy azt is sikerült nagy nehezen kihúznom belőle, hogy a választásokig még máshogy is értékelhetik a helyzetet, mint most, különben pedig Fekete-Győr is kijelentette, hogy ha úgy alakul, akár még ő is hajlandó lenne visszalépni, csak hát ez elsikkadt az országos méretű politikai hangzavarban.

Én ebből a válaszból azt szűrtem le, hogy ha most nem is ez a fő kommunikációs irányvonal, azért a párton belül tisztában vannak vele, hogy nem mind a 106 körzetben fog az ő jelöltjük győzni, sőt még az is elképzelhető számukra, hogy itt vagy ott egy másik ellenzéki jelölt esetleg még a Momentuménál is több sansszal mérkőzhet meg valamelyik tokafejű fideszes bólogatójánossal (a jelzők a sajátjaim).

Szóval az országos elnökség tagja, ha a maga részéről nem is olyan világot képzel el posztorbáninak, amilyeneket már átéltünk egyszer-kétszer az elmúlt 27 évben, azzal, mint jelezte, tisztában van, hogy 2018-ban a Momentum még nem fog tudni egedül többséget szerezni, de akkor sem szívesen menne bele egy olyan koalícióba, amelyben azok vannak többségben, akik a rendszert nem, csak a kormányt célozták leváltani.

Leszögezte azt is: a Momentumnak azért sem lenne könnyű egy úgynevezett baloldali összefogásban részt vennie, mert ők maguk nem baloldaliak (de nem is jobboldaliak), politikai otthonuk nem a jobb-bal megosztottság mentén található. Ők másfajta politizálást szeretnének az országban.

Bármennyire szimpatikus is ez a gondolat, nem nagyon érzem újnak. Kicsit olyan, mintha Schiffer András nyolc évvel ezelőtti szavait ismételné, bár rögtön hozzá is teszem: a szememben hitelesebben, legalábbis ők, akik tegnap este Ajkán jártak, mindenképpen.

Csakhogy annak idején az LMP is a fejétől bűzlött, s nekem úgy tűnik, mintha a Momentum országos vezetője is afféle politikai szélhámos lenne. Ettől még simán lehet, sőt majdnem biztos, hogy az egyszerű vidéki vagy nem vidéki aktivisták, a helyi erők talpig becsületesek, jó szándékúak (sőt, a jó szándékot Fekete-Győrtől sem vitatom el), hozzáértők, és egy, a mainál sokkal élhetőbb világot szeretnének nekünk és persze maguknak is.

Egy tegnap Ajkán jelenlévő frissen egyetemet végzett helyi fiatalemberen látszik is, hogy ő például nagyon bízik bennük. Konkrétan pedig azt várná tőlük, hogy neki is lehessen helyben legalább a fővárosihoz mérhető kezdőfizetése (meg sárga Zsigulija, de ezt már csak én teszem hozzá fejben, cinikusan).

Az est végén barátságosan búcsúzkodunk. Az együttes jelölt szórólapokat, propagandafüzeteket osztogat, a momentumosok ilyet nem tesznek. Nem lévén még a Parlamentben, nekik nem jár állami támogatás, s ennek hiányában színes prospektusokra sincs pénzük.

Másfelől nézve sem úgy tűnik, mintha végtelenül rátermett propagátorok, kommunikációs szakemberek lennének, pedig a választásokig már kevés az idő, most kéne szimpatikussá tenniük magukat a választópolgárok előtt. Ennek talán megfelelő terepe lehet egy ilyen összejövetel is, mint ez a tegnapi, ajkai, aminek a helyi sajtóban (is) nyilván lesz visszhangja. De talán a párt országos vezetői is lehetnének kissé barátságosabbak az undok balliberális sajtóval, amíg még nyomokban létezik valahol.

Ennyit most a fjordokról, vagyis Ajkáról kisefogya nóta.