- A német és a francia kormány, öt másik tagállamma együtt, immár hivatalosan is felvetette, hogy vonják meg a támogatást Magyarországtól és Lengyelországtól, ha azok tesznek a jogállamra.
- Orbán Viktor azonnal Putyin oldalára állt, amikor nagy pénzt kapott Paksért.
- A Jobbik a 2. helyen végezhet a választáson, köszönhetően a cukiság-kampánynak
Németország és több más, európai tagállam immár hivatalosan is azt sürgeti, hogy az unió torolja meg a magyar és a lengyel jogsértéseket, és a jövőben kösse a támogatásokat a jogállami elvek tiszteletben tartásához. A követelést a német gazdasági tárca képviselője terjesztette elő Brüsszelben az Európa-miniszterek tanácskozásán. A kezdeményezést, miszerint a Bizottság vizsgálja meg a korlátozás lehetőségét a következő pénzügyi időszak előirányzatának megtárgyalásakor, támogatta Franciaország, Hollandia, Finnország, Svédország, Dánia és Belgium is. Az ülésen egyébként éppen az új kohéziós politikáról volt szó.
A magyar kormány anyagilag segíti szövetségeseit, hogy azok sajtóérdekeltségeket szerezzenek meg, ehhez bőségesen ad nekik állami hirdetéseket, amelyekből ugyanakkor független vagy ellenzéki orgánumok alig-alig részesülnek. A Népszabadság bezáratása azután vízválasztó volt, teljesen átalakította a sajtópiacot. Gyakorlatilag a fővároson kívül minden fontos újság hatalombarát kiadók kezén van, sőt tévék és rádiók is. Ezt annak kapcsán írja a hírügynökség, hogy Szíjjártó Péter azzal vádolta meg az Egyesült Államokat, hogy az beleavatkozik az ország belügyeibe és a választási kampányba. Az USA előzőleg aggodalmát fejezte ki a sajtószabadság miatt és 700 ezer dollárt ajánlott fel a vidéki média céljaira. Emiatt az elmúlt hetekben kétszer is bekérették a Külügyminisztérium az amerikai ügyvivőt. Orbán Viktor gyakran hangoztatja, hogy magyar többségi tulajdont akar a sajtóban, valamint az energia- és a bankszektorban, valamint a kiskereskedelemben.
Lengyelországban kívánja alkalmazni a magyarországi tapasztalatokat Varga Zoltán, akiről a hírügynökség azt írja, hogy médiamogulként az Orbán-kormány és szövetségesei által uralt magyar sajtópiacon is sikereket tudott elérni. Az üzletember által vezetett Centrál Médiacsoport éppen akkor szerezte meg a finn Sanoma érdekeltségeit, amikor a magyar miniszterelnök elhatározta, hogy kiterjeszti befolyását a sajtóban. Azóta a Fideszhez közel álló körök újságokat, portálokat, rádiókat és tévéket vettek át, és becsukták a Népszabadságot. Varga nem tartozik a csókosokhoz, ám azt tervezi, hogy megjelenik Lengyelországban, ahol a konzervatív hatalom Orbánt követi az illiberális állam felé vezető úton. Azt mondja, a magyar sajtó csatamező, ám sokat tanultak általa a politikai kockázatokról.
Egyébiránt Kaczynski is azzal vádolja a külföldi tulajdonosokat, hogy beleavatkoznak a belpolitikába és ő szintén többségi tulajdont szeretne a hazai vállalkozóknak. Varga úgy gondolja, hogy ezek a nagy cégek távozhatnak Lengyelországból, ahogyan azt Magyarországon is tették, márpedig ez nagy lehetőséget kínál a Centrálnak. Az ugródeszkát egy ételekkel foglalkozó weboldal jelenti, onnan akarnak továbblépni, de újságban nem gondolkodnak. Egyébként pedig beszállnak egy újonnan induló telekom vállalkozásba. Különben úgy ítéli meg, hogy ha ők nem tudnak boldogulni a lengyel sajtópiacon, az sokat elmondana az ország állapotáról, ám jelenleg nem tapasztalnak ilyen veszélyt.
Putyin azért avatkozik be a nyugaton, mert nincs vesztenivalója. Tudja, hogy Oroszország már nem szuperhatalom, odahaza viszont meg tudja erősíteni a pozícióit, ha megrendíti a Nyugat stabilitását. Az ő szemében a másik oldal folyamatosan megalázza az oroszokat. Viszont azt kérdezi, hogy ha az amerikaiak erőszakosan beleszólhatnak az európai ügyekbe, akkor ő miért ne tehetné meg ugyanezt? Csak persze ő sohasem ismeri be, hogy min mesterkedik. Egykori KGB-ügynökként tudja, miként kell ártatlan képpel hazudni, de Trump így sem hajlandó semmi sem tenni ellene.
Viszont Európában igen is abba az irányba mutatnak a dolgok, amit a Kreml eltervezett. Magyarországgal megkötötték a paksi szerződést, és a nagyvonalú kölcsöntől Orbán Moszkva nagy barátja lett. Putyin örömmel láthatja, hogy egy ponton már megtörte az EU egységét. De az egyetértés megingatását célozta meg akkor is, amikor anyagilag támogatta Le Pen kampányát. Hírek szerint az orosz pénz ugyancsak közrejátszott a Brexitben. Mindenesetre az elnök úgy véli, hogy a politika nulla összegű játszma. Kóstolgatja, hol vannak a gyenge pontok Európában, ezt nem is titkolja. A Nyugatnak még bizonyítania kell, hogy semlegesíteni kívánja az oldószert, amelyet a Kreml fecskendezett a nyugati demokratikus folyamatokba.
Az ENSZ menekültügyi főbiztosa szégyenkezett, hogy európai, amikor a múltkorjában megnézte Magyarországon a kerítést. Mint mondta, három méter magas drótakadályt látott, egy teljesen militarizált övezetben. Európa azonban nem viselkedhet így, mert már volt idő, hogy ő maga is védelemre szorult az üldöztetésekkel szemben. Így most szem előtt kell tartani, hogy eljöhet az idő, amikor menekülni kell a nácik, a kommunisták vagy a diktátorok ellen. Akkor pedig jól jön a menedék. Filippo Grandi egyébként azt tapasztalja, hogy a politikusok félnek a migráció témakörétől, vagy éppenséggel pontosan ők öntenek olajat a tűzre.
Szerinte a menekültválság megoldása az lehetne, hogy a jelentkezők legális úton jussanak el Európába, ám egyes vezetők eszközként használják a kérdést. Mindenesetre ha 10 ország egyenként csupán 3 ezer embert fogad be, az összesen máris 30 ezer fő. Ennél persze sokkal többen jogosultak az oltalomra. Viszont fontos, hogy különbséget tegyünk a menekültek és a gazdasági migránsok között, utóbbiakat nem éri bántódás, ha visszaküldik őket hazájukba. Jelenleg őt teszik ki a várakozók 60-70 %-át. Az UNHCR vezetője megérti ugyanakkor, hogy sok európai fél a bevándorlóktól. Viszont elfogadhatatlannak tartja, hogy egyes politikusok rájátszanak az aggodalomra, mert felelőtlenség bűnbaknak megtenni a menekülteket. És ha Európa két éve összefogott volna, akkor nem alakult volna ki ilyesfajta válság.
Orbán Viktorban és a leendő osztrák kancellárban sok a közös vonás, de sok minden meg is különbözteti őket. Újságírók szerint Kurz egyre inkább hasonlít nézeteiben arra, amit a magyar kormányfő testesít meg. Ezt már 2015 késő nyara, vagyis a menekültválság óta mondogatják. Azóta egyre több utánzóra talál a keményvonalas budapesti álláspont. Az osztrák politikus az elsők közt állt rá erre a vonalra, mégpedig a leghatározottabban. Azóta is úgy jelenik meg, hogy ő az, aki hajlandó kinyilvánítani a lehető legkeményebb dolgokat is. Az pedig, hogy az FPÖ-vel kíván koalícióra lépni, azokat erősíti, akik szerint Ausztria helye a Visegrádi Csoport oldalán van, nem pedig a mag-Európában. Ugyanakkor Orbán senkit sem akar beengedni Európa, ám Kurz ezt csupán az illegális migránsok esetében érvényesítené. Menekülteket viszont kész befogadni. Azon kívül sürgette Magyarországot, hogy tartsa be a kvótadöntést. A nyugaton dolgozó keleti munkavállalók ügyében ellenben kifejezetten vita van köztük.
A Jobbik azon van, hogy mérsékeltebbnek tűnjön és ily módon a 2. legerősebb párt lehet belőle. Vona Gábor egykor kirohant a „cigány bűnözés” és az „izraeli hódítók” ellen, ám a választások közeledtével azt állítja, hogy mérséklődik és közmegegyezést akar. Boros Tamás a Policy Solutionstól úgy ítéli meg, hogy az elnök Le Pen nyomdokaiban halad, koppintja a Front National stratégiáját. Ugyanis rájött, hogy a társadalom nagy része nem radikális, a szélsőséges nacionalizmusnak korlátozott a felvevőpiaca. Csak éppen a Jobbikból nem mindenki követi ezt a vonalat, lásd Duró Dórát vagy Toroczkai Lászlót. A Fidesz szerint nem kell komolyan venni a változást, szerintük a párt kétségbe van esve, mert már nem tud mivel házalni. De azért a piacon tényleg van lyuk, szükség volna egy mérsékelt konzervatív erőre, mert sokan úgy gondolják, hogy őrület a Soros elleni szüntelen kampány. Jeszenszky Géza azt mondja, a kormány értelmetlen viszályokba bonyolódik. Ezzel együtt Orbán nem áll rosszul. Az ellenzék gyenge, a gazdaság viszont fejlődik, a fogyasztás erősödik. A Fidesz népszerűségét erősítette a propaganda, hogy az országot külső ellenség fenyegeti.