- A németek a saját bőrükön tapasztalták meg az agresszív nacionalizmust, ezért különösen fontosak az újjáéledő szélsőséggel szemben;
- Európában jelenleg a háború utáni politikai berendezkedés átalakítására megy a játék;
- Szivárogtathatott a bécsi magyar nagykövet egy titkos megbeszélésről.
A vezércikk szerint Merkel küszködik azzal, hogy egyben tartsa Németországot. A koalíciós tárgyalások kudarca azonban nem egyszerűen a nemetek gondja, a súlyos bizonytalanság időszakát vetíti előre egész Európa és a Nyugat számára. A kontinenst már egyébként is megrázta pl. Magyarország és Lengyelország visszalépése a demokrácia területén. A kancellárt a nemzetközi liberális rend kérlelhetetlen védelmezőjeként tartották számon, most meg hirtelen új választásokról és a politikus korszakának végéről cikkeznek az újságok. A válság megmutatta, hogy Németország is sérülékeny azokkal a szociális erőkkel szemben, amelyek végigsöpörnek a Nyugaton. A menekültválság szintén a szélsőjobbhoz terelt szavazókat. A derűlátóak azt mondják, hogy az új választások a vezetők új nemzedékének nyithatnak utat és ők azután új lendületet adhatnak az országnak. Mások attól tartanak, hogy a szélsőségesek még több támogatóhoz jutnak, illetve hogy az új vezetők nem vállalkoznak majd bátor lépésekre, és nem követik Merkel irányvonalát a menekültkérdésben. Végül pedig az is benne van a pakliban, hogy a kancellár kivágja magát a csávából és megerősödve kerül ki a konfliktusból.
A német válság miatt sokan most attól tartanak, hogy a gyengeség ideje következik be az unióban, ám nem szabad begörcsölni. Igaz ugyan, hogy az utóbbi években jó néhány szomszéd állam szenvedett Berlin túlhatalmától, de az sem jó, ha Németország kiesik, és nem tudja irányítani a dolgokat az EU-ban, ráadásul éppen akkor, amikor igencsak fontos döntések válnak időszerűvé. Nagy csapás ez Macronnak, aki nyomatná az euróövezet reformját, mert szorítja az idő. Az európaiak sokáig nem a németek, hanem mások miatt aggódtak, lásd a franciákat, a hollandokat, az osztrákok, és a magyarokat, illetve a lengyeleket. Hiszen Németország mentesnek tűnt a centrifugális erőktől, amelyek sok kormányt a hatalmukba kerítettek. Az ésszerűség hona volt egy láthatólag mind inkább eszement világban. De már ott is inog a politikai közép, és erősödik a szélsőség, a nacionalizmus. Meg oda a hihetetlen kompromisszumkészség.
Az ország belső állapota kihat a külpolitikai cselekvőképességre is, ideértve öntudatot, ami döntő, amikor tekintélyelvű vezetőkkel szemben kell fellépni. Azok ugyanis azt gondolják, hogy hagyjuk a terhes közmegegyezést, a nehézkes jogállamiságot, valamint a civil társadalmat, ezek nélkül sokkal hatékonyabban lehet kormányozni. Ez egyesíti Trumpot, Putyin, Erdogant és a kínai elnököt. Sokak számára Németország az ellenpont, mert egyetlen állam sem szerzett ennyire rossz tapasztalatokat a tekintélyelvű nacionalizmussal. Ezért annyira fontos Berlin a nacionalista reneszánsz külpolitikai alternatívájaként. Ám máris csökkent a németek érdekérvényesítő képessége. Sok európai vezető bízik abban, hogy marad a nagykoalíció, ám éppen Schulz idáig elzárkózott tőle.
A Mladic elleni ítélet lezárja a 2. világháború utáni időszak egy legszégyenteljesebb vérontását, ám a bizonytalanság új időszaka készülődik. Az elcsendesedett Balkántól távol újraéled a nacionalista szenvedély, megy a lárma a határok átrajzolása körül, ütköznek a hitek, a tét a politikai berendezkedés átalakítása. Októberben Ausztria is követte a magyar és a lengyel példát, és jobbra fordult. Az AfD bekerült a német parlamentbe. Mozgásban vannak a dolgok másutt is, Katalóniától Nagy-Britanniáig. Az érzések egy része dühödt válasz a német határnyitásra, de Szerbiában is erősödnek a követelések, hogy térjenek vissza a 90-es évek nacionalista politikájához. Merthogy a szerbek közül sokan áldozatnak érzik magukat, és mostani hágai döntés szinte megerősítette a boszniai muzulmánok félelmeit, hogy a szerb félnek a népirtással sikerült érvényt szereznie területi követeléseinek. A szerbek keresik egykori nagyságukat, de legkorábban csak 2025-ben kerülhetnek be az unióba, addig maradnak Európa egyik legszegényebb állama.
A lengyel kormány öt évre kitiltotta az országból a fehér faj felsőbbrendűségét hirdető amerikai mozgalom egyik vezetőjét és a döntés vonatkozik a teljes schengeni övezetre. Spencer 3 éve ugyanígy járt Magyarországon, ahol még le is tartóztatták, miután szélsőséges konferenciát kívánt rendezni. Akkor a kitiltás 3 évre szólt, tehát az idén járt le. Maga az érintett őrületnek minősítette a lengyel döntést, mondván, hogy nem csinált semmit. Egyébként pedig nem kapott hivatalos értesítést a fejleményről, de próbál fellebbezni a verdikt ellen. A hírügynökség megjegyzi, hogy a férfi népszerűsítette az új szélsőjobbos gondolkodásmódot, aminek része a rasszizmus, az antiszemitizmus és a bevándorlás-ellenesség. A múlt hónapban a lengyel külügyminiszter úgy jellemezte Spencert, mint aki megszégyeníti a holokauszt emlékét, hozzátéve, hogy nem kellene nyilvánosan szerepelnie, főleg Lengyelországban nem. Az előzmény az volt, hogy az aktivista pár hete felszólalt volna Varsóban egy szélsőséges tanácskozáson, de azután a kitiltásról szóló hírek miatt lemondta az utat.
Nyugtalankodnak a nyugati beruházók, mert nem szeretnék, ha a magyar és a lengyel politikai kockázatok átterjednének Romániára is. Annál is kevésbé, mivel a közép-európai térség számít jelenleg a növekedés motorjának az EU-ban. A román hatóságok pl. a legutolsó negyedévre 8,8 %-os fejlődési ütemet jelentettek, pedig 8 éve még a válságból kellett kikeveredniük. Vagyis az ország vonzó befektetési célponttá vált, csak éppen a magyarokhoz és a lengyelekhez hasonlóan itt is beleköp a levesbe a kormány. Romániában a másik két állammal ellentétben nem jutott hatalomra populista-nacionalista vezetés, amely nemzeti kézbe akart volna visszavenni több ágazatot is. Ám üzletemberek arra figyelmeztetnek, hogy a jelenlegi kabinet olyan lépéseket tesz, amelyek alááshatják a korrupció elleni harc, illetve a kormányzati munka javításának eredményeit. Márpedig ez elriaszthatja a hőn áhított befektetőket és késleltetheti a gazdaság felminősítését, mivel független alapok vezetőit igyekeznek kicserélni a hatalom embereire, ideértve olyan kulcsterületeket, mint az energetika és az infrastruktúra.
Nyugtalan az EU, mert az osztrák elnök pár napja bizalmas megbeszélésen fogadta a 27 uniós tagállam nagyköveteit, ám közülük valaki kiszivárogtatta, hogy Van der Bellen nem épp a legnagyobb elismerés hangján szólt az alakulóban lévő konzervatív-szélsőséges kormányról. Próbálják kideríteni, hogy ki lehetett az áruló, az egyik osztrák nap senki mást nem említ név szerint, csak a magyar nagykövetet, mármint hogy Perényi János is ott volt a zárt ajtók mögött tartott tájékoztatón, ahol szigorú titoktartásra kötelezték a részvevőket. A hatóságok állítólag már nyomon vannak, ugyanakkor biztonsági tanácsadók azon törik a fejüket, miként lehet meggátolni a hasonló indiszkréciót a jövőben. Brüsszelben közben attól tartanak, hogy ugyanígy nyilvánosságra kerülhetnek részletek pl. a Brexit-tárgyalásokról. Az osztrák államfői hivatal egyébként idáig nem cáfolta, hogy Van der Bellen a találkozón közölte: nem hagyja jóvá két FPÖ-politikus miniszteri kinevezését, ha jelölik őket bármilyen posztra.