- Kína azért is jó Orbánnak, mert hepciáskodni tud vele az EU-nál, nagy anyagi előnyöket azonban nem remélhet tőle, merthogy 16 törpe toporog Peking körül;
- A nacionalisták előbb-utóbb egymásnak ugranak;
- Schilling Árpád: a hatalom megfélemlíti a társadalmat, hihetetlen egzisztenciális és lelki nyomás alatt tartja.
Az ellentmondásos magyar miniszterelnök a jelek szerint élvezi, hogy heccelheti a nyugati közvéleményt, amikor csak esélyt kap rá. Dörgölőzik Putyinhoz és ő talán az utolsó, aki támogatja a török elnököt az unión belül. Immár legendás hosszantartó küzdelme Soros Györggyel. Ezen a héten azzal piszkálja a Nyugatot, hogy vendégül látja – multiletarális keretben – a kínai miniszterelnököt. Udvarol Kínának egy sor látványberuházás ügyében, ideértve a bizonytalan tervet, hogy legyen együttműködés az egészségügyben, illetve a Budapest-Belgrád-vasútvonal hányattatott felújítását. Utóbbit az előző regionális csúcstalálkozón jelentették be, nagy trombitaszó közepette, 3 éve. Azóta semmire sem jutott, pedig úgy volt, hogy éppen mostanra el is készül.
A magyar részt vizsgálja az EU a tenderszabályok megsértése miatt. A szerb szakasz láthatóan halad, de senki sem tudja, hogy mi lesz belőle a magyar csatlakozás nélkül. De ha meg is épül, nem világos, hogy ki fog utazni rajta. A két főváros között hetente kétszer van repülőjárat, azt is a fehérorosz állami légitársaság tartja fenn. Autóval négy óra alatt lehet megtenni a távolságot, vonattal jelenleg 8 óra kell hozzá. Már elképzelések a nagy kínai tőkeinjekciót illetően szintén igen lassan szöknek szárba. Idáig semmi sem valósult meg abból, hogy Peking finanszírozza Varsó új repülőterét. Egy fityinget sem költöttek el a térség infrastruktúrájának fejlesztésére létrehozott alapból, amelybe a kínai fél állítólag 10 milliárd eurót tett bele. Vagyis Kelet-Európa a 16+1-es formáció keretében sok ígéretet és kevés készpénzt kapott.
Az olyan vezetők, mint Orbán Viktor kezüket-lábukat törik, hogy kínai beruházást csábítsanak magukhoz, és közben bizonyos autonómiához jussanak az EU-val szemben. Peking a csillagokat is kilátásba helyezte nekik, ám ebből semmit sem váltott valóra, mivel feszes a költségvetése és Ázsia fontosabb számára. Európa középső részén továbbra is keveset ruház be, és csupán néhány országban. Idáig álom maradt, hogy Pireusz a kapu lesz a Balkán fejlesztéséhez. Ellenben a mostanihoz hasonló csúcstalálkozók lehetőséget adnak az Orbán-féléknek, hogy hencegjenek Kínával, de mind kevésbé valószínű, hogy bármi kézzelfogható előnyük lesz ily módon. Annyi előny talán származik belőle, hogy jobban látszanak a kínai befektetők számára, akik szemében egyébként jelentéktelen, kicsi piacnak számítanak. Nyugati szakértők folyton tördelik a kezüket, hogy a régiót esetleg kiárusítják Kínának. Orbán esetében ez inkább Oroszországra érvényes, már ha egyáltalán kiárulja az országot. Pekinggel az úgy van, hogy az eddiginél sokkal többet kell költenie, ha tényleg politikai befolyáshoz akar jutni a 16-ok körében.
Brüsszel ideges, mivel Kína kinyújtja kezét Kelet-Európa felé, és az EU politikáját befolyásolják ezek az aggályok. Merthogy attól tartanak, hogy Peking az uniós szabályok megingatására használja ki a kapcsolatot, azon kívül előnyt húz az egyre nagyobb kelet-nyugati feszültségből. A 16-okat az mozgatja, hogy a kínaiaknak sok pénzük van az infrastruktúra kiépítésére. Ám az együttműködés immár átterjedt nyíltani politikai és stratégiai területekre is, ami bizalmatlanságot kelt vezető nyugati államok körében, nemcsak Brüsszelben. Látnivaló azonban, hogy Kína csillaga feljövőben van a térségben. Kínai cégek az utóbbi 5 évben hozzávetőleg 15 milliárd dolláros beruházásokat jelentettek be, ami persze sehol sincs az EU szerkezeti alapjához képest, hiszen abból egyedül Lengyelország 80 milliárdot vehet fel a mostani költségvetési időszakban. De pl. Magyarország 1,5 milliárd dollárra kapott ígéretet Pekingtől.
Az unióban sokaknak két dolog miatt fő a fejük. Az egyik, hogy Kína fokozottan arra használhatja ki keleti befolyását, hogy belezavarjon az EU közös Kína-politikájába. A másik, hogy a 16-ok közül egyesek netán igyekeznek meglovagolni a kooperációt, mert így akarnak erősebb tárgyalási pozícióhoz jutni Brüsszellel szemben. Mindenesetre a kínaiak garantált szerződéseket óhajtanak vállalataiknak és ez meglövi a közbeszerzést az egységes európai piacon. A német külügyminiszter már több hónapja figyelmeztetett, hogy az ázsiai nagyhatalom megoszthatja a földrészt. Pontosan ezt támasztja alá a 16-+1-es keret, amellyel Pekingnek stratégiai céljai is vannak. Egyben kapunak szánja Nyugat-Európa felé.
Hogy ez hová vezethet, az megmutatkozott tavaly, amikor is az EU tervezett nyilatkozatát – főként magyar és görög követelésre – felvizezték, pedig három napig folyt a vita, hogy keményen oda kell szólni Pekingnek a Dél-Kínai-tenger ügyében. Ám a közlemény nem is említi Kínát. A 16-ok közül többen is szintén a kínaiak mellett lobbiztak, amikor arról volt szó az unióban, hogy átláthatóbbá kell tenni a kínai cégfelvásárlásokat, illetve beruházásokat. Mert pl. Magyarország nem írta ki közbeszerzésre a Budapest-Belgrád vasút rekonstrukcióját. De jó pár más program is fölöttébb ellentmondásos. További gond Brüsszel számára, hogy ha a térség érintett 11 állama megszerzi még két tagország támogatását, akkor ily módon meg tudják akadályozni a döntéseket a legfontosabb kül- és biztonságpolitikai kérdésekben. Borúlátók elismerik, hogy a Kína körüli ellentétekben is visszatükröződik a kelet-nyugati konfliktus az EU-n belül, főleg a lengyelek és a magyarok kapcsán. De amint egy szakértő mondja, ha Kína barátokat szerez a régióban, miért ne befolyásolná azok népeit is?
A német külügyminiszter kritikusan szemléli Kína és a kelet-európai államok együttműködését. Gabriel úgy véli, hogy az „Új selyemút” mögött nagy geopolitikai, kulturális, gazdasági, sőt lehet, hogy stratégiai megfontolások húzódnak meg, amivel szemben az EU idáig nem találta meg az ellenszert. A lap annak kapcsán idézi a véleményt, hogy Peking a budapesti csúcsértekezleten nagy, sokmilliárdos pénzeket jelentett be, Magyarországnak pl. fejlesztési segélyt ad. Két milliárdot a Kínai Fejlesztési Bank folyósít, egymilliárd pedig a befektetési kooperáció keretében érkezik. A vasútvonalat azért újítják fel a magyar és a szerb főváros között, hogy Pireuszból gyorsabban eljussanak az áruk a földrész közepére.
Süddeutsche Zeitung
1. Kína kevés pénz fejében jut nagy befolyáshoz Kelet-Európában. Mostani kereskedelmi offenzíváját stratégiai megfontolás mozgatja. A budapesti konferenciára a kínai miniszterelnök jó pár milliárddal a zsebében érkezett. A magyar házigazda pedig alájátszott neki. Csak Orbán Viktor 11 megállapodást kíván aláírni a vendéggel. Az ékes szavak mögött azonban szerény realitás húzódik meg. A kínai kereskedelem és befektetés csak a töredékét teszi ki a térségben a Nyugat-Európával lebonyolított üzleteknek, és messze elmarad a kitűzött céltól. Ugyanakkor a magyarok nem szívesen emlegetik azokat dollármilliókat, amelyeket tehetős kínaiaktól a letelepedési kötvényért szedtek be. Idáig egyetlen nagy terv, a pireuszi kikötő korszerűsítése valósult meg, félmilliárd euróból. Viszont a Belgrád-Budapest vasúti összeköttetés ügyében négy év alatt még a finanszírozás sem sikerült tisztázni. És hol van még az építkezés kezdete! Ennek oka, hogy a magyar félre nagy büntetés vár, ha közbeszerzés nélkül kínai cégeknek adja oda a munkát. Ugyanakkor a viszonylag csekély értékű befektetések politikailag kifizetődnek Pekingnek. Az Európai Külpolitikai Tanács azt állapította meg, hogy pl. Görögország és Magyarország a kínai beruházások óta sokkal kevésbé hajlandó bírálni Kínát.
2. A helyzetértékelés „Kína és a 16 törpe” címmel rámutat, hogy Peking kiaknázza az unió gyengeségét és bevásárol, illetve kiépíti hatalmát. Ebben része van az olyan készséges segítőknek, mint Orbán Viktor. Brüsszel ugyan papolhat arról, hogy erős, világos és egységes hangon kell a kínaiakkal tárgyalni, a Li Ko-csiang elé Budapesten terített vörös szőnyeg valami egészen másról árulkodik. Kína pontosan tudja, hol vannak a gyenge pontok és a törésvonalak Európában. 5 éve igyekszik ezeket kihasználni. A 16+1-es alakzat kaput nyit az EU-ban, és nem Brüsszelen keresztül. Emögött az van, hogy a globális vetélytársak, köztük Peking, zavaró tényezőnek tekintik az unió gazdasági és politikai hatalmát.
A közép-európai fórumon Kína áll a középpontban, körülötte 16 pigmeus, ráadásul fényes üzleti megbízatásokat kap. Nem különbözik ez sokban attól, ahogyan Ázsiában, Afrikában vagy Latin-Amerikában fellép. Olyan kellemes tervekkel csábít, mint a Budapest-Belgrád vonal. Részben leköti fölös hazai kapacitásait, ugyanakkor új függőségeket teremt. A gazdasági terjeszkedésen keresztül csillapítja világméretű hatalmi éhségét. Egyes uniós országoknak már most is torkukon akad a szó, ha Pekinget kell bírálni. És mivel ilyen ügyekben az egyhangúság elve érvényesül, elég megszerezni egyetlen állam támogatását, hogy Kína akarata érvényesüljön. Ő csak él a lehetőséggel, Brüsszel meg törheti a fejét, hogy mitévő legyen. Rá kell jönnie, hogy a belső törések és ellentétek mennyire meggyengítik kifelé. Feltűnő, mennyire fogékonyak a bezárkózó társadalmak képviselői az ilyen csábításokra, pl. Orbán Viktor. Azt hiszik, hogy a Távol-Keleten nem csupán pénzre, hanem szövetségesekre is akadnak a liberális demokrácia elleni csatában. Európa azonban csak akkor nagy, ha összetart.
Der Standard
1. Orbán Viktor úgy ünnepli Kína bevásárló körútját, mint ami képes pótolni a régi Európát. A Peking és a Kelet-Európa közti szoros kapcsolatok azonban robbanóanyagot rejtenek az EU számára. Budapest mindenesetre tegnap úgy nézett ki, mintha ostromállapot volna érvényben. Az együttműködés azért kényes, mert a kínaiak minden munkát maguk akarnak elvégezni, a számlát azonban a célországoknak kell állniuk. Orbán Viktort azonban ez a legcsekélyebb mértékben sem aggasztja. Mindenért lelkesedik, ami kívül esik az unió szigorú szabályain. A megnyitáskor valóságos ódát zengett az ázsiai kommunista gazdasági nagyhatalom tiszteletére. Pedig amit Kína eddig adott, az eltörpül a milliárdos brüsszeli támogatások mellett.
2. Kína hatalmas befektetésekkel szerez befolyást Európában, sajátos „Marshall-tervvel” növeli saját súlyát. Aki el akart látogatni kínai földre, annak sokáig elég volt felkeresni a józsefvárosi Négy Tigris-piacot. Az ottani eladók 1989, a vízumkötelezettség feloldása után nagy hullámmal érkeztek. Manapság viszont más a módi. Vagy vesznek az Orbán-kabinettől 300 ezer euróért schengeni vízumot, offshore cégeken keresztül, vagy sötét limuzinokban jönnek, mint most a miniszterelnök. A konferencia része az egész világra kiterjedő nagy stratégiának, az új Selyemútnak. A Kommunista Párt ilyen módon igyekszik keblére ölelni a kereskedelmi útvonal mentén fekvő államokat. Ennek érdekében egy csomó pénzt invesztál az infrastruktúrába. A 16-+1-es tömbbel már az EU érdekövezetének kellős közepén landoltak. A térség országai ezer örömmel elfogadják a pénzt, amely látszólag nincs politikai feltételhez kötve. Csakhogy a pekingi kacsa sincs ingyen. Mert aki fizeti a vacsorát, az rendeli a zenét. Jól megfigyelhető ez a Belgrád-Budapest vasúti programon, ahol a kínaiak a kivitelezők. Kerül, amibe kerül, miközben gazdaságilag nehéz igazolni. Kína már a 2. legfontosabb beruházó a Visegrádi Csoportban. A Német Külpolitikai Társaság azt tanácsolja, hogy Berlin vegye komolyan a kockázatot, és óvatosan egyensúlyozzon a nemzeti érdek, illetve az európai összefogás között.
A kommentár arra figyelmeztet, hogy súlyos következményekkel fenyeget a küzdelem a nacionalisták és a nemzetközi együttműködés hívei között. A nacionalisták ugyan szívesen állítják be úgy, hogy ők az egészséges hazafiságot testesítik meg, csak éppen álláspontjuk odahaza gyakran kéz a kézben jár az illiberalizmussal, külföldön pedig az agresszióval. Trump és a kínai elnök az ékes példa ár. A kínai kormányfő szívesen hivatkozik arra, hogy a két politikusnak bőven vannak lelki társai a globalizáció-ellenes táborban, lásd Putyint, Orbánt, vagy a Brexit híveit. Ők valamennyien azzal érvelnek, hogy az erős nemzetállamokra kell építeni az új nemzetközi rendet, amely visszaszorítja a globalizmus utópikus és elitista túlkapásait.
Van abban naivitás, ha valaki azt hiszi, hogy a nacionalisták képesek a békés egymás mellett élésre. Mert lehet, hogy az erős emberek megvetik a nemzetközi bürokratákat és az emberi jogok képviselőit. Ám a nacionalizmusban gyakran jelenik meg az elutasítás az idegenek nézeteivel és érdekeivel szemben. Így azután előbb-utóbb összetűzésbe keverednek a vetélkedő nacionalizmusok. Különösen igaz ez Amerikára és Kínára, amely egy nap összecsaphat a Koreai-félszigeten vagy a Dél-Kínai-tengeren, illetve a Világkereskedelmi Szervezetben. Macron nemrégiben felhívta a figyelmet, hogy az erősödő nacionalizmus megsemmisítheti a békét, ám a jelek szerint Washington és Peking nemigen figyelt oda rá.
FAZ
A lap szerint a politikai barométer viharra áll a német-magyar kapcsolatokban, erre utal, hogy 25 év után az idén nem rendezték meg a kétoldalú fórumot, amely az utóbbi évek során szép csendben álomba szenderült. Pedig korábban a külügyminiszterek, igen magas rangú állami tisztségviselők, üzletemberek szoktak rajta részt venni. A Magyar Nemzet úgy tudja, az Orbán-kormányt zavarta, hogy a sajtó mindig kipellengérezte, hogy az eseményen német részről a nyílt színen számon kértek olyanokat, mint a médiatörvény. Ezért azután a magyarok azt akarták, hogy a rendezvény Berlinben legyen, és rendre a lehető legalacsonyabb szintre képviseltették magukat. Egykori jelenlévők megerősítik, hogy kínos volt számukra a németek felemelt erkölcsi mutatóujja. Azon kívül az Orbán-tábor emberei nem szívesen közösködnek az ellenoldal képviselőivel. Ilyen Balázs Péter, volt külügyminiszter, a Fórum elnöke, akit megpróbáltak kitúrni tisztségéből, ám a társrendezők ezt megakadályozták. Azt azonban minden részről hangsúlyozzák, hogy az összejövetel nem magyar kezdeményezésre marad el. A németek már eleve halasztást kértek a parlamenti választások miatt. Mindazonáltal lehetséges, hogy ez évben ébresztőnek szánták, hogy nem tartották meg. A magyar Külügyminisztérium azt közölte, hogy jövőre Budapest lesz a helyszín. A nehézség abban jelentkezik, hogy ne egyszerűen letudjanak egy kötelező eseményt, és ne is koppintsanak a magyarok orrára.
Orbán Viktor erőlteti az összeesküvés-elméletet Soros György ellen, kettejük viszálya egyre szélsőségesebb lesz. A kormány most éppen egy fura német szerző, egy ufológus könyvét terjeszti, annak kellene igazolnia az üzletember gonosz terveit. Soros vitatható személyiség. Az egyik oldalon van, hogy rengeteg milliárdot ad a szabadságért és a globalizációért küzdő szervezeteknek. A másik oldalon beleavatkozik az amerikai választási hadjáratba, vagy olyan kutató intézeteket támogat, amelyeknek újra kell alkotniuk a közgazdaság-tudományt. A Nyílt Társadalom Alapítványoknak feladatul szabta, hogy főként Kelet-Európában honosítsák meg a nyugati értékeket. Felfogásába beletartozik, hogy a határokat nyitva kell tartani a menekültek előtt. Nem lehet tudni, hová ment el pontosan a pénze, még kevésbé, hogy miként szerezte vagyonát. Hatalma és óriási spekulációi miatt tökéletes célpont az összeesküvés elméletek hívei számára, de az olyan politikusoknak is, akik nem értenek egyet a nyílt világrenddel.
A szóban forgó, magyar származású szerző a könyvben azt fejti ki, hogy Soros aljas terve keretében meggyengíteni igyekszik Kelet-Európát. Ennek megfelelően azért csalogatja a migránsokat a földrészre, hogy destabilizálja azt. Egyidejűleg a hálózatán keresztül árnyékkormányokat segít hatalomra. A cél az, hogy a végén mindebből tőkét kovácsoljon, mert a pénzre utazik. Orbánnak kapóra jön az ilyen pamflet. Az autokrata módon kormányzó miniszterelnök egyre gyakrabban kerül összetűzésbe a befektetővel, aki mozgósítani igyekezett a társadalmat a politikus ellen. Utóbbi megkísérelte bezáratni a CEU-t. A jelek szerint ebben a vitában Soros a győztes. Minden bizonnyal ez áll amögött, hogy a hatalom ismét csak próbálja lejáratni, amennyiben a Fidesz szerint, részben az unión keresztül, milliókat kíván Európába hozni. Az említett német szerző egyébként az összeesküvés-elméletekben van otthon, Sorossal idáig nem foglalkozott különösebben.
Soros György gyűlöletes a magyar nacionalisták számára. A Fidesz most egy német ufológus és összeesküvés-szakértő könyvét akarja a milliárdosról a parlamenti képviselők, illetve az aktivisták között szétosztani. Nyáron a plakátkampány volt soron, most az 5 ezer példány terjesztése jelenti az új fejezetet a hadjáratban. A pártnak nem tetszik, hogy a befektető civil szervezeteket pártfogol, köztük olyanokat, amelyek bírálják a hatalmat. Azon kívül azzal vádolja, hogy sok millió migránst akar betelepíteni, hogy tönkre tegye az európai népek nemzeti-keresztény gyökereit. A könyvet egyébként egy kormány közeli kiadó jelenteti meg.
Schilling Árpád úgy ítéli meg, hogy a hatalom miatt szétesik a civil társadalom. A rendező, aki az interjú bevezetője szerint közellenségnek számít Magyarországon, azt mondja, először csak nevetett, majd megdöbbent azon, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottság államellenes tevékenység előkészítésével gyanúsította meg. Mint megjegyzi, nagyon szíven ütötte, hogy Ausztriában a szakma szolidáris vele, Magyarországon viszont egészen más a helyzet. A színházi világból senki sem szólal meg, senki nem mond semmit a jobboldali-nemzeti kormányra. Mert nem mernek, akkora az egzisztenciális és lelki nyomás. Aki nem kussol, az megnézheti magát. A hatalom mindent tökéletesen a kezében tart, és a kellemetlenkedő alakokat kiszorítja a társadalomból. A Fidesz következetesen propagálja a félelmet. Rossz az EU, a sok migráns, a másként gondolkodó. Csak Orbán menthet meg mindent. És hányan elhiszik! A művész ezt részben arra vezeti vissza, hogy a szocializmus idején elfelejtettünk önállóan gondolkodni. Most meg nem tudunk mit kezdeni a demokratikus eszközökkel. Önként feladtuk a működő társadalmat. A Fidesz pedig rájátszik az ellenzék megosztottságára. Schilling elmondta, hogy nem fél Orbán Viktortól. A családja miatt mégis a kivándorlást fontolgatja.