Van egy sziget Ausztráliában, a Rottnest Island, ahová a turisták csak azért járnak, hogy a bennszülöttekkel szelfizzenek. Nem is csoda: ezeknek őslakosoknak puha bundájuk, kíváncsian szimatoló orrocskájuk és csillogó gombszemük van. Ráadásul folyton mosolyognak.

A quokkáról (ejtsd: kvokka) felfedezői sokáig azt hitték, hogy a patkányokkal áll rokonságban, később macskafélének gondolták. Valójában egy növényevő kis erszényes, a kenguru közeli rokona. A hírnevét viszont nem a rendszertani különlegességének köszönheti, hanem az arckifejezésének. A quokkát a világ legboldogabb állataként tartják nyilván, mivel az arcán letörölhetetlen mosoly ül, és ettől egyszerűen senki nek maradhat szomorú vagy kedvetlen a közelében.

A quokkának ezen kívül van még néhány szimpatikus tulajdonsága.

• Növényevő, ezért rendkívül békés állat.
• Szökdécselve közlekedik, ami csak fokozza a rajzfilmállatka-összhatást
• Ügyesen mászik fára, így váratlan helyekről is felbukkanhat
• A nőstény az erszényében hordja a kicsinyét, és abban mindenki biztos lehet, hogy egy quokkánál már csak egyszerre kettő lehet  viccesebb
• Nagyon szereti a hasát, egy kis finomságért szívesen megtanul bármit
• Ügyesen fog és kapaszkodik a mancsaival. Ha az ember nem figyel oda (lehet egy quokkára nem odafigyelni?), akkor hajlamos megrángatni a  gyanútlan látogató nadrágszárát vagy kikötni a cipőfűzőjét

Annak, aki ezek után rohanna, hogy saját quokkát szerezzen be otthonra a téli depresszió elűzésére, van egy rossz hírünk. Ezek az állatok szigorúan védettek, házikedvencként nem tarthatóak. Elszigetelt életmódjuk miatt védtelenek az olyan hétköznapi fertőző betegségekkel szemben is, amelyeken egy házinyúl vagy egy macska észrevétlenül átesik.

Természetes élőhelyükön viszont szívesen fogadnak bárkit. Sőt, mivel természetes ellenségeik nincsenek, nem tartanak a látogatóktól, és szívesen pózolnak egy-egy fotó erejéig bárkivel.

Kerényi Kata

(képek forrása: imgur, flickr, reddit)