- Európa könnyen széteshet és fúggő helyzetbe kerülhet, de már elkésett azzal, hogy stratégiai ágazatait megvédje Kínától.
- Az unió immár nem értékközösség, miután Orbán Viktor 2010-ben újból felbukkant a színen.
- Félő, hogy ragadós lesz a világban a Népszabadság sorsa.
A kommentár a kommunisták táskahordozójának nevezi Orbán Viktort, miután az Kína kegyeiért eseng, befektetéseket remél tőlük, csak éppen Európa egységét veszélyezteti. A politikus annak idején bátran küzdött a szocializmus ellen, ám 26 évvel később vörös szőnyeget terített a kommunisták elé, ekkorát változtak az idők. A hét elején tartott 16+1-es budapesti konferencián éppen az ajánlkozott készségesen ajtónyitogatónak, aki szívesen állítja be magát a nyugati civilizáció védelmezőjének. A vendég igen öntudatosan lépett fel, de ennyi hajbókolás láttán erre meg is volt minden oka. Az egész olyan volt, mintha fejre állt volna a világ, hiszen normális körülmények között a nyugati vezetők ígérnek befektetéseket a távoli, szegény államoknak. Itt meg a kommunista kínaiak jelentek meg beruházóként és nagyvonalú jótevőként. Nekik mindenképpen megéri, fokról fokra jutnak befolyáshoz.
Peking kihasználja az unión belüli törésvonalakat. A görögök, magyarok, lengyelek és csehek – más-más okból ugyan -, de elidegenednek az EU-tól. Kína lecsap a lehetőségre, és egyes tagokat igyekszik megnyerni magának, mert ily módon láthatatlanul, de fontos szereplőként jelen tud lenni az Európai Tanácsban. Már többször előfordult, hogy az állam- és kormányfők fórumán egyes országok a pekingi érdekeknek megfelelően voksoltak. Az orbáni Magyarország különösen közel áll a kínaiak szívéhez. Merthogy a politikus hídfőállássá kívánja változtatni országát az ázsiai nagyhatalom számára. Idáig 10 ezer kínai vett letelepedési kötvényt. És a kapcsolat csak tovább épül. De a dolog anyagi oldalán túl legalább ennyire fontos az ideológiai, illetve politikai kötelék. Napjainkban két politikai rendszer folytat geopolitikai versenyt. Orbán nem titkolja, hogy, hogy melyik táborban a helye. Pekingben pl. nemrégiben élesen kirohant a nyugati értékek ellen, egy uniós tagállam miniszterelnöke! Ez pedig zene a kínai kommunisták füleinek. A csomagjukban ugyanis a pénzen kívül ott van a tekintélyelvű ideológia, és a magyar vezető cipeli a bőröndjüket.
Európában az új, kelet-nyugati feszültség nem a geopolitikából fakad, hanem a társadalmi renddel és a mentalitással függ össze. Így látja ezt a washingtoni Transatlantic Academy egyik elemzője. Ulrich Speck szerint a volt szocialista országokban jó pár helyen olyan erők jutottak hatalomra, amelyek korábban a politikai spektrum szélén foglaltak helyet. Az átalakulás éveinek hőse a nyugati orientációjú elit volt, amely tudta, miként kell meggyőzni az amerikai és európai döntéshozókat, hogy az adott országot vegyék fel a nyugati szövetségi rendszerbe. Az új magyar és lengyel vezetés ezzel szemben a másságát hangoztatja, gyakran azt hirdeti, hogy elutasítja a nyugati, „posztmodern” társadalmi modellt és életformát. A viszály főként migráció- és a menekült-ügyben mutatkozott meg. A régi tagállamok hozzászoktak a nyílt társadalomhoz, a konzervatív keleti körök ezzel szemben ragaszkodnak a teljes társadalmi homogenitás víziójához. A másik oldalon nem kevesen atyáskodóan, leereszkedően reagálnak a jelenségre, amihez a gazdasági nyomás fenyegetése társul. Ám ez csak olaj a tűzre Keleten azok számára, akit azt prédikálják, hogy el kell fordulni a nyugati értékektől. Európa egyesült és szabad, ám ez könnyen megváltozhat. Jó volna, ha ezt mindkét félnek észben tartaná.
FAZ
A visegrádi négyek valaha osztályelsőnek számítottak az új demokráciák körében, ma viszont páriák az unión belül. A szakadék egyre nagyobb lesz köztük és a régi tagok között. A magyarok, a csehek és a lengyelek a képzelt « európai alternatívával » szemeznek. Orbán Viktort nyugaton többnyire egy lapon emlegetik Putyinnal és Erdogannal. Ugyanazok a fogalmak azonban mást és mást jelentenek a kontinens két felén. A menekültválság idején pl. a Nyugat kötelező kvótát írt elő. Keleten azonban úgy értelmezték a parancsolatot, hogy meg kell védeniük Európát a migránsoktól. Felfogásuk szerint nem Merkel volt szolidáris, amikor felhúzta a sorompókat, hanem Orbán Viktor, mert kerítést építtetett és ezzel elzárta a Németországba vezető utat. Az Európai Bíróság ugyan elmarasztalta a magyarokat és a szlovákokat, mert nem hajlandók menedékkérőket átvenni, ám semmi jele annak, hogy a két kormány jobb belátásra térne. Mind a négy állam a nemzeti szuverenitásra hivatkozik az elutasítás kapcsán.
A brüsszeli fenyegetés, miszerint az ellenállást az anyagi támogatás megvonásával torolják meg, csak fokozza az ellenkezést. Ráadásul Kína most ígért nekik pénzt, vagyis máshonnan is tudnak forrásokat szerezni. Az új keleti öntudatnak van anyagi és van ideológiai magyarázata. A gazdaság virul és ezek az országok az uniót egyre inkább nem esélyként, hanem béklyónak tartják. Még ennél is lényegesebb az a változás, ami az emberek fejében megy végbe. Most éppen az EU és a Valutaalap liberális tervezőinek szándéka szerint kellene átformálniuk a tudatukat. A hazai egykori kommunisták több Európát prédikálnak, és a múlt csökevényeinek tekintik azokat az embereket, akik ragaszkodnak a családhoz, a nemzethez és a valláshoz. Az öntudatossá vált Kelet-Európában azonban ebből jelenleg nem kérnek. Új korszak nyílt, tele reménnyel, de veszélyekkel is.
A lap volt főszerkesztője szerint Kína megcélozta Közép- és Kelet-Európát, mert hídfőállást szeretne az öreg kontinensen. Sylvie Kaufmann úgy véli : a kínai elnök is rájött, hogy két Európa létezik : az új és a régi. Az előbbi dacos, tele van előítéletekkel, és letáborozott a régi nagyság mellett, amelyről azt állítja, hogy megvédi. Utóbbi eltelt a sikerektől, és kevésbé figyel oda az új tagok igényeire. Kína a bekerítést hat éve, a budapesti gazdasági fórumon kezdte. Azóta hivatalos formát öltött a 16+1-es alakzat. Egy amerikai elemző azt hangsúlyozza, hogy Peking újjá akarja éleszteni a keleti tömböt – a saját irányításával, mert befolyáshoz akar jutni. A héten is a kínai kormányfő adta meg a hangot a magyar fővárosban. A 3 milliárd azonban, amit felajánlott, az kevés és nemigen átlátható. Orbán Viktor nagyon szívélyes volt a vendéggel, de a Budapest-Belgrád vasút ügyében ő sem húzhatja ki magát az unió által előírt közbeszerzés alól. (A magyar miniszterelnököt egyébként Brüsszel a térség neveletlen gyerekének tekinti.)
Az igaz, hogy Kína nem ír elő kvótát és nem várja el a jogállam tiszteletben tartását. Viszont nagyon is igényt tart arra, hogy partnerei képviseljék érdekeit a nemzetközi színtéren. A magyarok, a görögök, a horvátok és a szlovének tavaly már elérték, hogy az EU felvizezze saját nyilatkozatát a Dél-Kínai-tenger ügyében. Ennek megfelelően a régi Európa gyanakodva figyeli a 16+1-es fórumot. A keletieknek persze nincs szükségük Peking gyámkodására, hogy ellentétbe bonyolódjanak a többiekkel, viszont a régi tagok is tárt karokkal várják a kínai befektetéseket. Ám egy ideje próbálják védelmezni a stratégiai ágazatokat a túlzott kínai nyomulástól. Csakhogy pl. a telekommunikációban és az energiaiparban már elkéstek.
Az egyik legtekintélyesebb német történész arra figyelmeztet, hogy az értékek nélküli Európának nincs értelme, illetve hogy le kell számolni az illúzióval, mert csakis a liberális demokráciák menthetik meg a súlyos válságban lévő európai tervet. Heinrich August Winkler emlékeztet arra, hogy az unió értékközösségként indult. A belépés legfontosabb feltétele a demokrácia és a jogállam, az emberi jogok, illetve a kisebbségek védelme volt. A tagok az utóbbi évekig nem vonták kétségbe a hatalmi ágak függetlenségét, ám Orbán Viktor 2010 óta mindent megtesz, hogy korlátozza az igazságszolgáltatás önállóságát. A Bizottság sem tudta megakadályozni abban, hogy ne bontsa le a jogállamot, majd kinyilvánította, hogy illiberális rendszert akar.
A példa azóta iskolát teremtett. Kaczynski pl. ezen a területen már rég lekörözte Orbánt. Az unió hiába fenyegetőzik a lengyelek szavazati jogának megvonásával, életlen fegyvert lóbál. Jelenleg úgy néz ki, hogy sok tag, köztük Németország visszariad a konfrontációtól Budapesttel és Varsóval szemben. Brüsszel a jelek szerint belenyugszik abba, hogy az egységes piac, a terror elleni harc, valamint a külső határok védelme érdekében liberális és illiberális rendszerek szövetsége lett. Ám jelen állapotában az unió már semmiképpen sem értékközösség. Lásd a magyarokon és a lengyeleken kívül Romániát, Bulgáriát és Máltát. A szolidaritás perverz formáját jelenti, hogy a „bűnösök” támogatásra számíthatnak a saját pártcsaládjukon belül, mint Orbán az európai konzervatívok részéről.
Ebből a helyzetből csakis a liberális demokráciák fokozott együttműködésével lehet kiutat találni. 2015 fontos tanulsága, hogy Németország többé nem járhat el egyedül olyan kérdésekben, amelyek egész Európát érintik. Ha a franciák és a németek tudnak együtt haladni, akkor más liberális demokráciák is csatlakoznak hozzájuk, köztük a balti köztársaságok. Vagyis a mag-Európa nem járna együtt az új, kelet-nyugati megosztottsággal. De a magra szükség van, ha nem akarják, hogy kudarcot valljon az európai terv. Ez hatalmas feladat lesz a következő német kormány számára.
Az unió soros észt elnöksége javaslatot terjesztett a tagállamok elé, hogy megpróbálja áthidalni a mély ellentéteket a menedékkérők átvétele ügyében. A lényeg, hogy a Bizottság határozná meg a kvótákat, javarészt a tagállamok nagysága és anyagi helyzete alapján. De beépítenének egy előjelző rendszert is, ha az érkezők száma valahol megközelítené a kritikus szintet. Ez esetben a többieket megkérnék, hogy segítsenek, aminek a formája lehet anyagi támogatás, szakemberek átadása, stb, vagyis pontosan az, amit Magyarország és Lengyelország kezdeményezett. A hangsúly azon van, hogy ne legyenek hirtelen húzások, és így elkerüljék a válságot. Ám ha egy ország 50 %-kal több embert fogad be, mint amennyit kellene, akkor többségi döntéssel kötelezni lehetne más tagokat, hogy tegyenek felajánlást. Az áttelepítés azonban csak akkor lehetséges, ha azzal mindkét fél egyetért. A jelentés emlékeztet arra, hogy a volt szocialista országok nem voltak hajlandók átvenni a menekülteket, és ez már-már az EU összefogását fenyegette. Ugyanakkor Merkel, aki a választásokon megfizette a határnyitás árát, arra igyekszik rávenni több más államot, hogy azok legyenek szolidárisak.
A Népszabadság bezárása mutatja, milyen veszélyek fenyegetik a független sajtót, ráadásul az eset után sokan félnek attól – Európában és azon kívül is -, hogy hasonló sorsra jutnak a liberális szerkesztőségek. Pár hétre rá, hogy lehúzták a rolót az újságnál, a tulajdonjog Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került, az új gazda a populista Orbán Viktor oligarcha szövetségese. Gergely Márton volt főszerkesztő-helyettes rajtaütésnek minősíti a történteket. Hiszen minden arra utal, hogy nem gazdasági okokból lehetetlenítették el a lapot. Ráadásul a munkatársak közül nem mindenki számított a miniszterelnök ellenzékéhez. De Közép- és Kelet-Európában, valamint a világ más részein is összeállnak a politikai és gazdasági erők és elviselhetetlen nyomás alá helyezik az önálló médiát. Lásd a lengyel Gazeta Wyborczát.
Egy szakértő rámutat, hogy Varsótól Budapesten át a Nyugat-Balkánig immár mindenütt megszokott, hogy a kormány visszatartja a hirdetéseket a neki nem tetsző orgánumoktól, lecsap az adóhivatal, korlátozó és elnyomó jogszabályokat vezetnek be a sajtóban, ez pedig kihat a közbeszéd minőségére. Az EBESZ sajtószabadság felelőse úgy látja, hogy egyre nehezebb anyagi forrásokat találni a független és igényes újságírás számára. Azon kívül a szakmában felgyorsul a tulajdon-koncentráció. Ez pedig veszélybe sodorja a vélemények sokszínűségét, ideértve hogy egyes helyeken teljesen eltűnik a helyi sajtó. A pénzhiány azután odavezet, hogy sok újság kénytelen pántlikázott támogatást elfogadni, aminek az eredménye az öncenzúra, illetve, hogy diszkréten megmondják, miről írhatnak, és miről nem írhatnak a munkatársak. Különösen veszélyes e tekintetben az állami hirdetés.
Ugyan csak jövőre lesz a román állam létrejöttének 100. évfordulója, de a megemlékezések már most zajlanak, a kormány szerint az ünnepségsorozat nem kezdődhet elég korán. Ezt írja vendégkommentárjában Ioan Holender, aki Temesváron született, és 18 éven át volt a bécsi Opera igazgatója. Mint rámutat, a magyarok számára mind a mai napig fájdalmas, hogy Románia Trianon eredményeként megkapta Erdélyt, mivel a Székelyföldön jelenleg is igen sok magyar él. A román kormány úszik a pénzben, a gazdasági növekedés meghaladja a 8 %-ot. Ehhez persze hozzátartozik, hogy az állam nem ruház be, aminek leginkább az egészségügy és az oktatás látja a kárát. A béreket és a nyugdíjakat emelték, a tb-járulékot viszont a nettó fizetésekből vonják le, ennélfogva az emberek kevesebbet keresnek. A korrupció elleni hatóság ugyanakkor azt sem tudja, hová kapjon, ha a politikusok elleni eljárásokról van szó. Vizsgálat zajlik még a szociáldemokrata pártvezető, Dragnea ellen is. Johannis államfő bírálja ugyan a gazdaságpolitikát, de a társadalom nem szereti és gyenge. Egyébként az első ünnepség a bukaresti Operában volt, az épület ellen 30 ezren tüntettek a kormány ellen.
A magyar kormány feltupírozott számokra építve jelentette be a nemzeti konzultáció sikerét, mármint hogy idáig több mint 2,2 millióan küldték vissza a kérdőívet a „Soros-tervről”. Az üzletember jó egy éve a jobboldali-populista Orbán Viktor kedvenc ellensége. Azért szálka a miniszterelnök szemében, mert a Nyílt Társadalom Alapítványok jó néhány civil szervezetet segítenek, köztük olyanokat, amelyek kiállnak a kisebbségek és a menedékkérők jogaiért. A plakátokon hónapok óta az ördögien mosolygó Soros látható. Zsidó szervezetek tiltakoznak a rejtett antiszemita mondandó miatt. A 8 millió polgárnak egyébként elfogult és bizonyítottan hamis kérdésekre kell válaszolnia a konzultáció során, és a szöveg igencsak emlékeztet az összeesküvés elméletekre. Ezért azután nem meglepő, hogy a magyar vezetés éppen egy német ufológus művét fordíttatta le Sorosról. A szerző hírhedt a szeptember 11-i merénylet, illetve az illuminátusok titkos hatalma kapcsán gyártott elméletei miatt. Amúgy a kérdőíveket teljesen átláthatatlan módon dolgozzák fel. De az akció már része a választási hadjáratnak. Orbán ugyan jól áll a közvélemény kutatásokban, ám attól fél, hogy hívei áprilisig elvesztik a lelkesedésüket, ezt igyekszik megelőzni azzal, hogy folyamatosan gyártja a Soros-féle ellenségképeket.