A világ rendjének helyreállítása érdekében Szájer Józsefnek sürgősen hosszú cikket kellett írni a csudálatos magyar demokráciáról, ha már Navracsics a Soros 2.0-val, Junkcerrel jegyzett egy közöset.
Szájer nyaloncmédiában megjelentetett agymenése is megér néhány keresetlen szót, de az igazán érdekes az, hogy a magyar állampárt úgy érzi: ha Navracsics ír egy dolgozatot, amelyben nem a kormány alfelét kényezteti szopó-szívó szájszervvel, akkor felborul a világ rendje. Márpedig Orbán egykor legbizalmasabb embere nem épp ezt tette.
Az egykori üdvöske, frakcióvezető, majd igazságügyi miniszter és miniszterelnök-helyettes nem elég, hogy nemrég kamunak, a választási kampány parasztvakításának nevezte az egész Soros-kampányt, de nem átallott közös cikket írni a Tagesspiegel nyomtatott kiadásában Jean-Claude Junckerrel, az Európai Bizottság elnökével – aki a fideszes alternatív valóságban lényegében Soros 2.0-ként szerepel –: Az európai identitás erősítése címmel.
Navracsics olyanokat volt képes papírra vetni, hogy a közös európai identitás alapja az oktatás és a kultúra. Szerzőink felteszik a kérdést: “Hogyan tudjuk még jobban kiterjeszteni a sajtószabadságot, a média sokszínűségét és a minőségi újságírást? Hogyan tudjuk érvényesíteni a populizmus és az idegenellenesség mellett a demokrácia és a szabadság értékeit?”
Példátlan szemtelenség! Pedig Semjén Zsolt már egyszer kénytelen volt megüzenni a brüsszeli embernek, hogy egyenesen hazaárulás, amit művel. És most tessék: tetézi!
Nem is hagyta szó nélkül a NER ezt a rebelliót. Szájer József, a Fidesz ugyancsak Brüsszelbe küldött ökle, aki szerencsére nem kanászodott el, ellentollat ragadott, hogy helyre billentse a világot. A nívós és méltán színvonalas propagandaterméknek tartott Magyar Időkben sikerült olyanokat leírnia, hogy: “akár dicsérhetnék is, mint egy igazi politikai innovációt, amely akár az állam és a polgárai között megbomlott bizalom helyreállítására is alkalmas lehet, és máshol is ki kellene próbálni.” Mármint a nemzeti konzultációt. Azt. Ez ugyanis szerinte “jóval több és más is, mint egy közvélemény-kutatás, hiszen az emberek aktív részvételét teszi lehetővé. De nem azonos a többnyire egy kérdésre leegyszerűsített népszavazással sem, hiszen a véleményük jóval részletesebb kifejtésére, nagyobb beleszólásra ad módot a polgároknak.”
Ízlelgessük: jóval nagyobb beleszólásra ad lehetőséget a konzultáció, mint egy népszavazás. Mint egy népszavazás, ahol a nép szava kötelező érvényű a döntéshozók számára? Akkor már értjük, miért akadályoz meg minden népszavazási kísérletet a kormány. (Mondjuk eddig is értettük.)
Szájer szerint tehát politikai innováció és követendő példa, hogy olyan, nehéz és bonyolult kérdéseket teszünk fel az embereknek, hogy: “Akarja-e Ön, hogy AIDS-es fekete migránsok rágják ki meg sem született gyermekét kedves neje hasából?” Avagy: “Egyet ért-e Ön Soros Györggyel abban, minden óvodást szoktassunk rá a heroinra, miután sebészileg megszabadítottuk őket elsődleges nemi jellegüktől?”
Hogy a kérdésekre egyféle választ lehet adni? Hogy a kérdésekbe megfogalmazott állítások köszönő viszonyban sincsenek a valósággal? Hogy mindezek ellenére a választók alig negyede veszi a fáradtságot ennek az egésznek az eljátszására? Nem lényeges! Ez mind az innováció része.
Azt javasolnánk azoknak az államoknak, amelyek e konzultációs metódus átvételén gondolkodnak, hogy ne álljanak meg félútón. Vigyék az egész Orbán-kormányt is.