Az ellenzéki pártok az összefogás fontosságát hangsúlyozva zárkóztak el az összefogás minden lehetséges formájától – egészen eddig. A Momentum és az LMP most viszont a Jobbik nyakába borult.
Teljes káosz van az ellenzéki oldalon – mondta a Népszavának a Párbeszéd és az MSZP közös miniszterelnök-jelöltje, Karácsony Gergely. Szerint az emberek nagy része kormányváltást akar, de az ellenzék képtelen ezt az igényt megtestesíteni. “Ebből is az látszik, hogy valamit rosszul csinálunk” – zanzált Karácsony. Ehhez csak annyit tudnánk hozzátenni: minden szava jogos.
Hogy mekkora is a káosz mértéke és a dolgok rosszul csinálásának szintje, mi sem jelzi jobban, minthogy a kormányváltást hirdető LMP és az ugyanerre a verbálvonatra felkapaszkodó Momnetum, bár minden megszólalásukban az összefogás fontosságát hangsúlyozzák, azt sem felejtik el rögzíteni: nem fognak össze senkivel. Vagy mégis?
Mindkét párt rohant, hogy bejelentse: csatlakozik a Jobbik péntekre tervezett, fáklyás tüntetéséhez. A radikál-jobber formáció így igyekszik tiltakozni – avagy felhívni a figyelmet – az őket ért, szerintük jogtalan számvevőszék büntetéssel kapcsolatban. Korábban mi is jeleztük: valóban felháborító és a jogállami normákat szembeköpő az Állami Számvevőszék tevékenysége, úgy is mint a Fidesz egyik leányvállalatáé. (Az ÁSZ amúgy nemrég kiadott egy közleményt, hogy ők bizony végtelenül függetlenek és ezt mindenki vegye tudomásul. Aha. Épp úgy, mint az ügyészség, a jegybank, a médiahatóság vagy az országos bírói hivatal.) Azt azonban nem érdemes szem elől téveszteni, hogy a számvevőszék eljárása nem a Jobbikkal szemben méltánytalan. Sőt, nagyon is reális a felvetés, hogy áron alul kaptak plakáthelyeket. Ennek pedig – függetlenül a kormányoldal alkotmányellenes plakáttörvényétől – joggal vannak következményei.
A jogállam lábbal való tiprása nem is ekkor következett be, hanem sokkal hamarabb, ha tetszik. Amikor a végtelenül független testület elfelejtett ugyan ilyen erővel fellépni mondjuk a Fidesz kampányaival kapcsolatban. Ott aztán a Jobbik labdába se rúghatott volna a kedvezményeivel. A Fidesz – bizonylatok és szerződések tanúsága szerint – súlyos milliókat egyszerűen ki sem fizetett. (Persze a kormányoldal szerint minden ilyen dokumentum hamisítvány. Furcsa mód mégsem pereltek be senkit, noha ennél jelentősen csekélyebb fajsúlyú ügyekben is bíróságra szeretnek rohanni.)
A Jobbik adminisztratív ellehetetlenítése, szemben azzal, hogy a Fidesz bármit megtehet az ellenőrző szervek aktív közreműködésével, valóban ellentétes a demokráciával és a jogállammal. De mindez nem lehet ok és magyarázat arra, hogy a baloldallal érdemi párbeszédre sem hajlandó LMP és Momentum összebútorozzon a Jobbikkal. Épp azért hívják magukat előszeretettel a baloldaliak demokratikus ellenzéknek, mert így igyekeznek kizárni a radikál-jobbereket az ellenzékből. Ezek után – no meg a Jobbik évtizedes dúlás-fúlása után a szélsőjobbon – minden gond nélkül masíroznak együtt azon az úton, amelyről Vona Gábor most minden erőbedobásával igyekszik levakarni a múlt barnáját.
Amire pedig nem hajlandóak: párbeszédre, érdemi egyeztetésre olyanokkal, akikben – korábban így tűnt – sokkal közelebbi elvbarátokra találnának.
Iszonyú káosz van az ellenzéki oldalon. Nemrég, épp Karácsony szocialista miniszterelnök-jelöltsége kapcsán hasonlót mondott az LMP egyik vezetője is. Ungár Péter szerint káoszba taszítja Karácsony az ellenzéki oldalt azzal, hogy összefogott a szocialistákkal. Ha ezt elfogadnánk igaznak, vajon milyen jelzőt kellene találni az LMP-Jobbik koalícióra?