Sem Orbánnak, sem a riporternek nem tűnt fel, micsoda közgazdasági marhaságra alapozza az egészet, hogy az Unión kívül is sikeresek lennénk.
Orbán Viktor miniszterelnök szokásos, pénteki Kossuth rádiós interjúját adta, amiben
- megcáfolt néhány alapvető közgazdasági tézist, amit az egyetemeken makroökonómiából tanítanak;
- valamint újra közölte: van élet az Unión kívül.
(Az Index meg is jegyzi: bár korábban arról szóltak a hírek, hogy a sokáig Orbánt reggelente kérdező Kocsis Évát lecserélték a egy másik riporterre a kampány időszakára – valószínűleg azért, mert Kocsis néha, véletlenül valódi kérdéseket is feltett Orbánnak, és ilyen kellemetlen pillanatokra semmi szükség -, ám most pénteken mégis ő kérdezte a miniszterelnököt.)
Az Index több fontos témát emelt ki az interjúból, mint például a nemzeti konzultációt és a harcot Brüsszel ellen, de ami izgalmasabb, az az, hogy
a miniszterelnök implicit bevallotta: tényleg ki akarja vezetni az Unióból Magyarországot és már elő is készíti a terepet hozzá.
Így könnyebb lesz beadni a Fidesz-fanatikusoknak, a többiek véleménye pedig úgyse számít.
Orbán egy kérdésre azt hazudta: attól egyáltalán nem tart, hogy jogállami fenntartások miatt uniós forrásokat tartsanak vissza Magyarországgal kapcsolatban, mivel világos jogrend van az EU-ban, és az nem teszi ezt lehetővé. (De, ha a 7-es cikkelyt megszavazzák az ország ellen, amit éppen Lengyelország ellen terveznek bevetni.)
Majd azt is elmondta, hogy fontos látni, hogy az uniós pénz nem csodaszer, és nem ajándék: sokat fizetünk be és komoly forrásokhoz jutunk. A nagy nemzetközi cégek komoly profitot termelnek az országban, a profit egy részét pedig elviszik. A nyugat-európai országok pedig keresnek rajtunk, ezért szerinte nem érdemes a magyaroknak “kalaplevéve, kezükben a kalapot szorongatva” állni. Majd következett egy olyan mondat, amitől a közgazdászok mégis leveszik a kalapjukat és ejtenek néhány könnycseppet:
A magyar gazdaságot lehet működtetni uniós források nélkül, a gazdaság motorja nem az uniós pénz, hanem a magyar dolgozó emberek
– mondta Orbán, aki szerint senki pénzére nem vagyunk rászorulva, az ország a saját lábán áll. (Sokaknak a “saját lábára állt” amúgy is borzongató mondat Orbán Ráchel sztorija óta.)
Azok a közgazdászok, akik a mondat hallatán levették a kalapjukat, azt is elmondanák:
- az uniós pénzek és az EU nélkül az ország gazdasága ugyanúgy bezuhanna, mint a brit gazdaság a Brexit belengetése óta;
- ráadásul a magyar gazdaság sosem volt abban a helyzetben, mint a brit, tehát az is megtörténhet, hogy az egész ország egyszerűen összeomlik.
Valószínűleg Orbán az oroszoktól felvett paksi és a kínaiaktól felvett vasúti hitellel azt próbálgatja, mennyit képes a magyar gazdaság teljesíteni, ha esetleg a kilépésünkre, vagy az uniós pénzek befagyasztására kerülne sor.
Ezekből finanszírozhatná egy darabig az országot. De olyan nincs, közgazdaságilag nonszensz, hogy egy ország az “dolgozó emberek munkájából” finanszírozni lehet egy államot.
A miniszterelnök második nagy hazugsága az volt, hogy azt mondta: a gazdaságpolitikánk rugalmas, tehát bármikor tudna alkalmazkodni egy új helyzethez, ha például az uniós források rendszere megváltozna. Az, hogy most számol az uniós pénzekkel az ország az természetes, de ha nem érkezne pénz, akkor hozzáigazítanánk a gazdaságpolitikánkat az új helyzethez.
Mindezzel saját magát cáfolta meg, hiszen korábban ugyanebben az interjúban mondta el, hogy nagy nemzetközi cégek komoly profitot termelnek az országban, a profit egy részét pedig elviszik. Namost, ha az ország tagsága kétségessé válik az unióban, akkor egy csomó cég azonnal elköltözik innen, megugrik a munkanélküliség és azonnal bezáródnak olyan lehetőségek, amik valami mozgásteret biztosítottak az ország gazdaságának.
A harmadik hazugság tulajdonképpen kincstári optimizmus:
„Akkor is lenne növekedés, akkor is sikeresek lennénk”
– mondta Orbán és ezzel cáfolta Matolcsyt is. Az MNB ugyanis pont pár napja adott ki egy jelentést arról, hogyan használjuk fel az uniós pénzeket és kiderült, hogy:
- rosszul, mert ellopják őket
- az uniós pénzek “jelentős szerepet töltenek be a magyar gazdasági szereplők finanszírozásában”.
Közben a GKI jelentése is kimondta, pont a legfrissebb:
- A GDP-ben mért gazdasági növekedésünk a harmadik negyedévben is érdemben gyengébb, mint a régiós versenytársainké, igazából csak a szlovákoké rosszabb az eddig megjelent adatok alapján, írja a GKI.
- A mi hiánymutatónk messze leginkább az EU-s pénzektől függ, ha küldik a támogatást, akkor fog csökkenni a hiányunk. A pénzforgalmi hiány ugyanis nagy részben az uniós támogatások megelőlegezése miatt már most nagyobb, mint az egész évre tervezett.
Egy másik izgalmas kérdés: vajon honnan lopnak majd Orbánék, hogyan tartják fent az irgalmatlan pazarlást, az új hűbérurakat, ha eltűnnek az uniós pénzek?
- A Korrupciókutató Központban ugyanis nemrég több mint 150 ezer, 2009 és 2016 közötti közbeszerzést vizsgáltak meg, és arra jutottak, hogy akár a paksi bővítés árát is eléri az az összeg, ami e nyolc év alatt elfolyhatott.
- A közbeszerzések átlagosan 15-24 százalékkal lehettek túlárazottak, és ez azt jelenti, hogy 2090 – 3300 milliárd forint között lehet az az összeg, amit feleslegesen fizetett ki a magyar állam. Vagy másképpen fogalmazva: ennyi pénzt rakhattak el a győztesek a reális munkadíjukon felül, állami segítséggel.
- A tanulmány szerzői arra jutottak, hogy az EU-s pénzek beáramlása lényegesen növelte a magyarországi korrupciót.
Összefoglalva: ha kilépnénk az unióból, vagy annak lenne elege Orbán pimaszságaiból, az ország hamar a tönk szélére kerülne és az uniós pénzen felhizlalt fideszes oligarchák rendszere is igen hamar összeomlana.