A propaganda elmeroggyant, háborús pszichózisával már ott tart, hogy az állítólagos, permanens háborúk “győztes csatáiról” sem beszél. Pedig ha akkora volt a veszély, ahogy ezt mondták, akkor a siker is hatalmas. Most látszik igazán, mennyit is ér a “nemzeti konzultáció”.
Vajon emlékszik még valaki arra, mikor tavasszal “Brüsszel a rezsicsökkentés eltörlésére akart kényszeríteni bennünket”? Pedig nem volt ez olyan rég: idén tavasszal konzultál erről nemzetileg az ország. Hogyan is lehetne elfeledni, hisz az volt – addig – minden idők legsikeresebb konzultációja – legalábbis ezt mondta róla Orbán Viktor a parlamentben. Azt is mondta: “ma Brüsszel fordítva ül a lovon. A magyarok többsége úgy gondolja, nem engedhetjük meg, hogy Brüsszel átvegye tőlünk az irányítást, nem engedhetjük, hogy betelepítési programokat kényszerítsen Magyarországra, ahogy azt sem engedhetjük, hogy beleszóljon az adók, bérek és rezsidíjak meghatározásába Magyarországon.” Németh Rezsicsökkentő Szilár szerint pedig Brüsszel egyenesen arra készült, hogy “kiverje az emberek kezéből” a rezsicsökkentést.
A valóságban persze erről szó sem volt. Az EU egységes energiapolitikáját előkészítő bizottsági javaslat kizárólag az áram árképzésével foglalkozott – a gázéval, amely a magyar családok számára a legnagyobb tétel, nem –, annak is csupán egy részével, kormányzati hatáskörben tartva az árképzés felét. Mindezt pedig az elfogadást követő öt éves türelmi időt követően. Maga az Európai Bizottság így reagált a kormányzati hazugságra: “A Bizottság egyetért Magyarország célkitűzésével, hogy a háztartások megfizethető energiához jussanak. Ezt a leghatékonyabban versenyalapú energiapiaccal, az energiahatékonyság és az innováció előmozdításával lehet elérni, valamint ha európai szinten együttműködve garantáljuk az energiaellátás biztonságát. Az Európai Bizottság a működőképes piacok révén az emberek több szolgáltató közül választhatnak; a verseny alacsonyabb árakat és jobb szolgáltatásokat eredményez. A versenypiacon energiát vásároló és eladó magyar vállalkozások előnyösebben szerezhetik be a villamos energiát, amelyet így olcsóbban értékesíthetnek. Más tagállamokban, ahol a hatóságok nem szabályozzák az áramdíjakat, a háztartási fogyasztók egyre kevesebbet fizetnek a villamos energiáért. Emellett a tagállamok az árszabályozás helyett más módon is csökkenthetik a rezsit.”
Ha egy rövid időre elkövetjük azt a hibát, hogy komolyan vesszük az uszító, kormányzati propagandát, akkor azt kell mondanunk: hatalmas győzelmet értek el a magyar csapatok, Brüsszelt legyalázták vitézeink a harctéren, a bürokraták fejvesztett menekülésbe kezdtek huszáraink szűnni nem akaró ostromának nyomása alatt. Vagy valami hasonló marhaság.
A hét elején ugyanis – no nem Brüsszelben, hanem Tallinban, Észtországban volt a nagy viadal – az Európai Tanács energiaügyi minisztereinek csúcstalálkozóján elfogadták az észt elnökség kompromisszumos javaslatát. Erről a Bruxinfo így számolt be: a Tanács végül a kompromisszum oltárán feláldozta az Európai Bizottságnak azt a tervét, amelynek értelmében egy ötéves átmeneti időszak végén kivezették volna a még meglévő árszabályozásokat a villamos energia kiskereskedelmi piacán. Az észtek által kidolgozott és végül mindenki által elfogadott kompromisszumos javaslat értelmében a tagállamok a jövőben is élhetnének a hatósági árképzés eszközével, feltéve, hogy az árszabályozás, így a rezsicsökkentés költségeit nem hárítják át a nagykereskedelmi szereplőkre, határokon átnyúló torzulást okozva ezzel a rendszerben.”
Kurucosabban: nekünk Brüsszel nem diktál!
Miként lehetséges mégis, hogy erről a fényes diadalról nem számolt be az állami médiagépezet? Miért nem harsogta a királyi közlöny valamennyi szennycsatornája Orbán vezénylő tábornok legújabb győzelmét?
Tán csak nem arról van szó, hogy nem fér bele az Európai Unióról és az Európai Bizottságról megrajzolt háborús, diktatórikus képbe a valóság? Amelyben a tagállamok kompromisszumok mentén terelgetik elképzeléseiket. Amelyben szó sincs, diktátumokról, elnyomásról, Szovjetunióról – sokkal inkább közös gondolkodásról és a nemzeti érdekek okos képviseletéről.
Labancosabban: a valóság nem fér bele a háborús pszichózisba kergetett országot uraló propagandába.