Gulyás Gergely utalt rá, hogy a pártvezetésben vita van a politikai ellenfelek adminisztratív-hatósági levadászásáról is.
A Fidesz parlamenti frakcióvezetője adott egy rettenetesen hosszú interjút az atv.hu-nak az előző év utolsó napján, amelyből a következők derültek ki (ha valaki nagyon figyelt):
- április 8-án lesz az országgyűlési választás (ez a lehető legkorábbi időpont, és az utolsó 3 államfő -beleértve Ádert – mindig azt választotta);
- csak 1 hétig ülésezik a parlament februárban (ami összefügg a választás időpontjával);
- Orbán nem áll ki miniszterelnök-jelölti vitára (mert nem tudja ki, a kihívó).
Továbbá burkoltan elismeri, hogy hazugságra épül a kormány kampánya (“az ön állítása nem az, hogy a Soros-terv nem létezik, hanem, hogy a Soros-terv létezik ugyan, de annak állításai részben eltérnek a Nemzeti Konzultáció állításaitól. Ez egy másik vita…”), valamint az ellenzéket hibáztatja azért, hogy nem ért egyet a kormánnyal, tkp. azért, hogy nem kormánypárti.
Még érdekesebbek azonban azok a részek, amelyek valamiféle belső vitákra látszanak utalni a Fideszen belül. Gulyás ugyanis
- nem tart indokoltnak egy újabb népszavazást (és nem azt mondja, hogy nem lesz ilyen, ami arra utal, hogy a Fideszben vannak, akik nem tervezik a közpénzből folytatott permanens kampány leállítását);
- elszántan tiltakozik az újabb kétharmad lehetősége ellen, ami – feltételezve, hogy Gulyás tud számolni és ismeri a hatályos választási szabályozást – nem azt jelzi, hogy nem tartja lehetőségnek, hanem azt, hogy
ő nem szeretné, ha ismét túlhatalomhoz jutnának.
Nehéz nem arra a következtetésre jutni, hogy a frakcióvezető attól tart, az újabb kétharmad birtokában alapjaiban alakítaná át az ország közjogi berendezkedését a Fidesz, és ő (illetve a mellette és a mögötte állók, főként Kövér, esetleg Lázár vagy Áder és talán Kósa) ezt a tervet ellenzi.
Innen már az is kitalálható, ki áll a másik oldalon: Orbán miniszterelnök, Rogán propagandaminiszter és a Habony nevű informális kormányfői tanácsadó. Gulyás mondandójából ki lehet hüvelyezni, hogy
a Fidesz vezetőinek egy része áll szemben, de legalábbis vitában a saját kormányával.
Ugyanerre utal, amikor Gulyás az Állami Számvevőszék büntetéseiről beszél. Először is leszögezi, hogy csak a Jobbik költségvetését érinti érdemben, valamint hogy – bár jogszerűnek tartja – politikai hiba volt:
az én megítélésem szerint a bírság kilátásba helyezésének időpontja politikailag a Jobbiknak használ, nekünk pedig árt.
Mégpedig azért, mert a Jobbik az áldozat hálás szerepében tud feltűnni, a Fidesz pedig az egyik potenciális ellenfelének hóhéraként. Gulyás ugyanakkor hangsúlyozza,
- végleges ÁSZ-döntés még egyik bírság esetében sem született;
- ha születne, és elmarasztaló lenne, az idei országgyűlési választást akkor sem érintené: “a választási indulásra való jogosultság nem nem függ össze az ÁSZ-bírsággal”, azaz az esetleges büntetés estleges be nem fizetésével.
Ami azért különösen érdekes, mert eddig arról volt szó, hogy az ÁSZ-bírságot a NAV adók módján hajtja majd be, azaz az egyik rivális, a Fidesz jelöltje, Tállai államtitkár dönthet arról, inkasszózza-e a Jobbik számláját. (Ha igen, akkor azzal nyilván teljesen lehetetlenné tenné a – jogszerű – kampányolásukat.)
Gulyás ezzel kétfelé is üzent: egyfelől a Jobbiknak, hogy ne aggódjanak. Másfelől viszont a vezető kormányköröknek, hogy még nem késő visszavonni, mérsékelni vagy a választás utánra halasztani bírságot. Tehát, hogy
álljanak le a Jobbik hatósági levadászásával.
Ehhez még az indoklást is felkínálja, amikor tagadja, hogy az igény a büntetésre a kormányoldalról érkezett. Azaz elég ráfogni Domokos elnökre, hogy túlbuzgó volt, és Orbánék moshatják a kezüket, és tehetnek úgy, mintha semi közük nem lett volna a dologhoz.
Gulyás interjújából erősen úgy tűnik tehát, hogy a Fideszen belül két meghatározó irányzat létezik. Az egyik a mérsékelteké, a másik Orbán szűkebb köréé. Az előbbiek kétfrontos harcot vívnak egyrészt az ellenzék, a balliberálisok, Soros, a migránsok meg mindenféle létező és fiktív ellenfelek ellen, valamint Orbán és környezete ellen, amelyik
- újabb kétharmados felhatalmazással radikálisan nyúlnának az országhoz, és beteljesítenék a 2010-ben elkezdett rendszerváltást;
- továbbra is permanens kampányokkal hiszterizálnák a közéletet, valamint tartanák rettegésben és ezzel egyben a Fidesz táborát;
- adminisztratív eszközökkel, az ellenfelek hatósági vegzálásával szüntetnék meg a politikai váltógazdaság lehetőségét, üresítenék ki a parlamentáris demokráciát.
A kormányoldal eme két tábora között ott a mocsár. A jakobinusok alig várják az újabb kétharmadot, a girondisták ellenben rettegnek tőle.
Ugyanúgy, ahogy Simicska és köre nem bontott pezsgőt 2014-ben az akkori kétharmadra. És milyen igazuk lett.
(Kép: Gulyás Gergely/Facebook)