Az erdők terjeszkedése és a mókusok memóriazavara között titkos összefüggések vanak
A hosszú téli estéken gyakran eszünkbe jut, milyen jó azoknak az állatoknak, amelyek téli álmot alszanak. Na nem azoknak, amik teljesen hibernálják magukat, hanem azoknak, amelyek csak kényelmesen szundikálnak, néha felébrednek enni valamit, aztán durmolnak tovább. Mint a mókus fenn a fán.
A mókusokat mindenki szereti, és ez nem is csoda. Lehet lelkesedni a tömött plüssbundájukért, a vicces fülpamacsaikért, vagy azért, ahogy szaladgálnak a fák törzsén. De ha magunkba nézünk, be kell vallanunk, hogy nem az eszükért szeretjük őket. Pedig még a jövőre is gondolnak, legalábbis pár hónapra előre igyekeznek tervezni.
Ahogy hűvösödni kezd az idő, egy valamirevaló mókus földalatti raktárakat készít, amit telepakol mindenféle földi jóval: főleg fák és bokrok terméseivel. Nem is egy éléskamrája van: tucatszámra ássa a gödröket és dugdossa el bennük a legfinomabb csemegéket. A biztonság kedvéért azért a saját kalóriabevitelét is növeli, hogy legyenek belső tartalékai is.
Aztán, mint aki jól végezte dolgát, november környékén kibélel magának egy kényelmes kis odút, és aludni tér. Így később, amikor egy-egy melegfront felébreszti téli álmából, nem kell élelem után kutatnia, hiszen előre gondoskodott magáról.
Elvileg.
A gyakorlatban ugyanis a mókusok memóriája nem kifejezetten erős hosszú távon. Ne szépítsük: nagyon feledékenyek szegények. Amikor felriadnak, hogy harapnivaló után nézzenek, az esetek legnagyobb részében már fogalmuk sincsen, mit hova rejtettek el. Szerencsére a nagy számok törvénye alapján a sok éléskamrából legalább néhányat mindig megtalálnak, így mégsem maradnak éhen. Sokszor a szomszéd fán lakó mókustárs is pont ugyanolyan feledékeny, és az ő raktárait is fel lehet fedezni. De azért, lássuk be, ez nem túl gazdaságos módszer. A történet nyertese nem is a mókus, hanem a növény, amelynek a terméseit a szorgalmas kis pamacsfülű elássa. A felfedezetlen raktárakban felejtett magok ugyanis tavasszal kihajtanak, és kis bokrok, illetve facsemeték sarjadnak belőlük. A mókusok ráadásul nem pont ott ássák el a terméseket, ahol találták őket, hanem mindig arrébb, így a segítségükkel az erdő lassan terjeszkedhet is.
A mókusok a kis találati arány ellenére is szorgosan gyűjtögetnek, a tölgyerdők és bozótosok pedig egyre szebbek és sűrűbbek, így mindenki jól jár. A gyűjtögetés és raktározás ösztöne annyira erős, hogy a fogságban született állatoknál is megvan, pedig nekik sosem kellett aggódniuk, hogy egyszercsak nem lesz mit enni. Így, ha valaki otthon mókusfélék tartására adja a fejét, és időnként szabadon engedi a lakásban kedvencét, számíthat rá, hogy a legváratlanabb helyeken fog eldugott élelmet találni takarításkor: a könyvek közötti résekben a polcon, a szobanövények cserepében, fiókokban, kabátzsebben.
(képek forrása: flickr, imgur, giphy)