3 orvosra jutott 102 sürgősségi beteg – embertelen állapotok uralkodnak a sürgősségi osztályokon, általános az orvoshiány és a várólisták is évekre előre tele vannak. A számok azt mutatják: Orbánéknak fontosabb a gyűlöletpropaganda és a foci, mint az egészségügy. 

Több botrány is megrengette szilveszter környékén az egészségügy maradék renoméját: a Honvédkórház sürgősségi centrumában sokórás, hiábavaló várakozás közben elhunyt egy 58 éves asszony. A fájdalmakra panaszkodó szívbeteget és reklamáló hozzátartozóit ingerülten intette hosszú türelemre az ügyeletes főorvos, Zacher Gábor. Az elhunyt hozzátartozói feljelentést tettek, hogy tisztázódjon, kik a felelősek a végzetes késlekedésért.

Pár napja Adamkó Péter barlangász, barlangi mentő a Facebookon arról írt, hogy a párját a mentők a Szent Imre kórház sürgősségi osztályára vitték. Ott azonban az adatfelvételen kívül órákig rá se néztek. Végül a barlangász vitt be neki egy polifoamot, és mivel a nő állni már nem tudott, lefeküdt a kórház folyosóján, a többi várakozó lába közé. Az infúziót is ott, a padlón fekve kapta meg. 9 órát feküdt ott, aztán a saját lábán, zárójelentés nélkül.

 

A harmadik eset a nép- és világzenei formációkban éneklő Krámli Kinga endometriózisba, amelyet a súlyosbodó egészségügyi problémái és fájdalmai ellenére csak négy év múlva tudnak megműteni, mert a műtét annyira bonyolult és drága, hogy csak heti egyet finanszíroz az állam.

 

Mindegyik eset arra világít rá: rendszerszintű problémák vannak a magyar egészségügyben, amiket az utóbbi nyolc év központosítása és a forráskivonások csak súlyosbítottak.

És bár ígéretek természetesen vannak az egészségügy rendbetételére, de a Fidesz kettős játékot folytat: míg mindent megígérnek, tulajdonképpen eszük ágában sincs rendbe tenni az egészségügyet. Érzik ugyan, hogy túlmentek már minden határon, bár a nyilvánosságban még a problémák létezését is tagadják. Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár feladata két részből áll a kormányzatban:

1. Mindent megígér, hogy ezek után rendben lesz;
2. Tagadja, hogy bármi probléma lenne;

Hiába dobta fel a szakemberhiány problémáját nemrég a Magyar Orvosi Kamara, a kormányzat folyamatosan tagadja a nyilvánosságban, hogy a probléma létezne. Az egészségügyért felelős államtitkár leszögezte, hogy nincs szakemberhiány, és a következő években jelentős összeget költenek majd a fővárosi sürgősségi ellátás fejlesztésére is (700 milliárdot költenek a fővárosi és Pest megyei kórházak fejlesztésére, összesen 25 kórházban, illetve 7 önálló szakrendelőben lesz fejlesztés). Ennek némileg ellentmond, hogy a sürgősségi orvosok társasága is úgy tudja, a minimumfeltételek teljesítéséhez például ezer oxyológus kellene. Helyettük van 300, és kevesebb új szakorvost képeznek, mint ahány nyugdíjba megy vagy külföldön vállal munkát.

A probléma azonban nem ilyen egyszerű, hogy pénzt öntünk a legsürgősebb helyekre, intézményt és bért fejlesztünk a választási évben, aztán

hagyjuk négy évre megint úgy lerohadni az egészet, ahogy van.

A probléma több rétegű és szakembert, hosszú távú tervezést kívánna, nem pedig egyszeri kórházfejlesztést. (Érdemes a Political Capital jelentését elolvasni az egészségügyről, hasznos olvasmány.)

Lássuk a bajok egy részét, a teljesség igénye nélkül:

• Az emberek az orvosok szerint összetévesztik a sürgősségi ellátást a gyorsasági ellátással és sokan feleslegesen mennek a sürgősségire;
• az ország különböző részein élők és a különböző társadalmi csoportok nem kapják meg ugyanazt az ellátási színvonalat (aki vidéken él, vagy szegény, sokkal rosszabb ellátáshoz juthat sokkal lassabban);
• egyre nő az országot és a pályájukat elhagyó orvosok, egészségügyi dolgozók száma;
• lassú forráskivonás történik a magyar egészségügyből, pedig hatalmas a forráshiány; 2007–2014 között a mentés korszerűsítése és a vidéki kórházak sürgősségi osztályainak infrastruktúra-fejlesztése 35 milliárd forint uniós támogatásból valósult meg. Tegyünk hozzá még két adatot: Rogánék egy év alatt közel a dupláját szórták el gyűlöletkommunikációra, 66 milliárdot egy év alatt. Két év alatt pedig a kormány 20 milliárdot költött a határon túli foci támogatására;
• továbbra is magas a korrupció a rendszerben, ami további igazságtalanságokhoz vezet;
• a rendszer kiszámíthatatlansága miatt egyre többen fordulnak a magánegészségügy felé;
• Budapesten teljesen a káosz, hogy melyik beteget hova kell vinni milyen problémával, kinek mi a teendője;
• Rosszul vannak elosztva a sürgősségi osztályok, egyes helyeken túlterheltség van, más helyeken alig lézengenek; egyes kórházak kifejezetten halálgyárak hírében állnak;
• A szakma és az ágazat irányítói sincsenek tisztában azzal, kinek-kinek mi lenne a teendője. Ehhez ugyanis a HVG szerint megbízható adatok kellenének, ami a jelenlegi helyzetben abszolút hiánycikk. Az Állami Számvevőszék idei, első félévi munkatervében szerepel a sürgősségi betegellátás rendszerének az ellenőrzése, ami annál is időszerűbb, mivel legutóbb 2009-ben készült az ÁSZ-nál ilyen mélyreható elemzés;

Vonjuk le a következtetést:

az Orbán-kormánynak egyszerűen fontosabb a saját hatalmon maradása és az emberek félelemben tartása, mint hogy a magyarok egészségesek legyenek és meg tudjanak gyógyulni.

De még az is fontosabb, hogy a szerbiai magyarok milyen stadionokban szurkolhassanak a a csapatuknak. És ezek az emberek, akiknek a nagy részét félelemben és nyomorban tartják Orbánék, pár hónap múlva megint kétharmadhoz juttathatják a Fideszt. 

botrány egészségügy orbán-kormány