A napnál is világosabban megmutatkozott most, miért is kellene sürgősen megállítani Brüsszelt. Ahogy az is: miért inkább a kínaiaktól kunyerálna pénzt Orbán, mint az EU-tól. Utóbbiak ugyanis nem vizsgálódnának, hiszen ingyen pénzt sem adnának. Így a royal vej is megúszná. Persze így is megússza, erről Polt Péter gondoskodik majd.
Mindazoknak, aki minimális jogérzékkel és moralitással rendelkeznek, semmi meglepő nincs az Unió csalás elleni hivatalának (OLAF) legújabb jelentésében. Az OLAF emberei egyebek mellett a 2011-2015 közötti, uniós milliárdokból finanszírozott önkormányzati közvilágítás-felújításokat vizsgálták, és arra jutottak: mégsem járja, hogy ugyan az írja a pályázatot, aki aztán meg is nyeri. Függetlenül a kiíró és a kivitelező személyétől.
Az persze már Magyarországra jellemző, hogy a fenti összeférhetetlenség sem a rendőrségnek, sem az ügyészségnek nem szúr szemet. Itt pedig már nem tudunk elvonatkoztatni az érintettektől: hisz a közvilágítás-projektek állócsillaga ebben az időszakban épp Orbán veje, Tiborcz István és üzlettársai voltak.
A folyamat, amely 35, kisebb és nagyobb településen keresztül zökkenőmentesen haladt így nézett ki:
1, az önkormányzat hirtelen fel akarta ráébredt, hogy sürgősen fel akarja újítani a közvilágítást, mégpedig ledes technológiát bevezetve,
2, az önkormányzatok, szakértelem híjján a Sistrade nevű céget bízták meg – egytől egyig – a pályázat szakmai kiírásával,
3, a Sistrade Hamar Endre tulajdonában volt, aki ezzel együtt Tiborcz üzlettársai volt az Elios Innovatív Zrt-ben,
4, láss csodát: a pályázatokat az Elios Innovatív Zrt. nyerte. (A kiírásokban mindenhol visszatérő elem, hogy csak olyan cég újíthat fel, akinek volt már ilyen munkája. Ezt az Eliosnak Lázár János és Hódmezővásárhely biztosította, mint az első olyan magyar város, amely bevezette a ledes technológiát. Ott még nem volt feltétel a szakismeret, elég volt… – nos, nem tudjuk, Lázárnak miért épp Tiborczra esett a választása. De az biztos: onnantól kezdve a Hamar által szerkesztett pályázati kiírások állandó eleme lett a referencia-munka, amellyel így kizárólag Tiborczék rendelkeztek.)
Ez a folyamat minden, minimális jogérzékkel rendelkező civilnek is szemet szúr, hát még a joggal hivatalból foglalkozóknak – gondolnánk. Nem így Magyarországon! A rendőrség egy feljelentés alapján 2015-ben három és fél percig foglalkozott az üggyel, majd bűncselekmény hiányában meg is szüntette a nyomozást. Mi mást is várhattunk volna Pintér Sándor rendőreitől.
Az OLAF embereit azonban nem Orbán rángatja dróton, sem pedig Polt Péterhez hasonló kesztyűbábként nem viselkednek. Így a 2011 és 2015 közötti pályázatok vizsgálatakor simán rábukkantak a 35, gyanús ügyletre.
Nem árt hangsúlyozni a dátumot: 2011 és 2015 közötti közbeszerzéseket vizsgált az EU. Már csak azért is érdemes ezt kiemelten hangsúlyozni, mert a kormányoldal és fizetett propagandistái az egész ügyet igyekeznek egy bravúros bűvészmutatvánnyal a Bajnai-kormány nyakába varrni. Lássuk be, elképesztő bőrt kellett ehhez növeszteni: rátolni Tiborczék ügyeskedését az “elmúltnyolcévre”, azon az alapon, hogy mág 2009-ben engedélyezték az önkormányzatoknak, hogy uniós pénzből korszerűsítsenek – ez aztán a habonyi magaslat. Mintha csak azt mondanák, hogy a Fidesznek és Orbánnak soha, semmi köze nem volt Simicska Lajoshoz.
Ja, ezt is mondják.
A jobber csahosok épp azt próbálják megmagyarázni, hogy az OLAF-ot persze az ellenzék rángatja dróton, az ügyet direkt a választások előtti hónapokban dobta be a csalás elleni hivatal. Hamarosan az is kiderül majd, hogy minden ledes lámpaoszlop mögül Soros György acsarog szegény Tiborczra.
Nem kiabálnának ilyen hangosan, ha nem égne a ház – de akad, aki készségesen eloltja: Polt Péter. Orbán és a NER-brancs legfőbb támasza, a főügyész, aki akkor sem látja a narancslovagok bűneit, ha azok kiszúrják a szemét. Már most borítékolható: Tiborcz és kedves tettestársai gond nélkül ússzák meg ezt is – már ha Orbán és Polt a helyén marad.