- Soros György nem akarja hagyni, hogy nacionalista populisták szétzúzzák az életművét;
- A választási kampány finisében kínos helyzetbe került Orbán Viktor, amiért eltitkolta 1300 menekült befogadását;
- Magyarországon minden “kaputt” és ha így folytatódik, az ország átvitt és konkrét értelemben is teljesen bezárkózik.
Soros György felveszi a kesztyűt populista ellenfeleivel szemben, miután alapítványai, amelyek egykor a demokrácia terjedésének jelképei voltak, napjainkban az újjáéledő nacionalizmus célpontjai. Az üzletember ellen rengeteg összeesküvés elmélet van forgalomban a világszerte, ezek közül komolyabb a sokmilliárd közpénzből finanszírozott magyar hivatalos propaganda. Így az, hogy az egyik Fidesz-képviselő közzétette egy leölt, megperzselt disznó fényképét, rajta a felirattal: Ő volt SOROS. Vagy hogy a milliárdos is beismerte: bezárás fenyegeti a CEU-t a törvény miatt, amely a bírálók szerint a tanszabadságot célozta meg. A Soros elleni támadások a döbbenetesen változó politikai viszonyokról árulkodnak, főleg Közép- és Kelet-Európában. Ő maga azt mondja, az egész nagyon déjá vu, azzal az eltéréssel, hogy a világban most a nacionalizmus az uralkodó ideológia. Az EU az összeomlás szélére jutott, Oroszország viszont mind inkább jön fel.
A történész, Ann Applebaum azt hangsúlyozza, a befektető, zsidó pénzember lévén, kényelmes ellenség az olyan vezetők számára, mint Orbán Viktor. Nem akarnak nyíltan Amerika- vagy unióellenesek lenni, ezért találták meg mumuskén Sorost, aki a Nyugatnak az általuk nem szeretett részét testesítik meg. Közben pedig rájátszanak az antiszemitizmusra. Az üzenet egyszerűbb, régi időkre nyúlik vissza. A kampány láttán Soros ragaszkodott ahhoz, hogy vissza kell lőni. Személyes vagyon túlnyomó részét átruházta a Nyílt Társadalom Alapítványoknak, hogy serkentse a demokráciák megerősödését. Úgy fogalmaz, hogy igen szerencsés az ellenségeivel, mert azok még inkább meggyőzik arról, hogy harcolni kell a helyes ügyért. Az elmúlt 35 évben csaknem 14 milliárd dollárt adott főleg az oktatásra és az egészségügyre. Bírálói szerint még ma is ő határoz meg mindent az alapítványoknál, ezért kiszámíthatatlan liberális szuperhatalomnak minősítik.
Kovács Zoltán kormányszóvivő úgy fogalmazza meg, hogy itt a demokrácia két felfogása csak össze: Soros szerint a civil társadalomnak ellenőriznie kell a hatalmat, ám csak a törvényesen választott képviselők alakíthatják legálisan a politikát. Hozzáteszi, hogy a befektetőre és a civil szervezetekre nem voksolt senki, mégis bele akarnak avatkozni a politikai döntésekbe. Az OSF egyik vezetője szerint ugyanakkor a populista vezetők azt hiszik, hogy a politikai csak az övék, ha bárki bírálja őket, az belegázol a felségterületükbe. Maga Soros úgy gondolja, hogy a támadások többsége Oroszországból indul, mert Putyin nem kedveli őt, amiért annak idején kifogásolta az orosz elnök több húzását és támogatta az akkori grúz elnököt, Szakasvilit. Utóbbiról ma már ő is azt vallja, hogy tévedés volt.
Patrick Gaspard, az OSF új elnöke rámutat, hogy a támogatások elosztásáról Sorostól függetlenül határoznak, és nagyon ügyelnek arra, hogy ne adjanak pénzt pártos politikai célokra. Az emberbarát azt mondja, hogy hibai ráébresztették: nagyobb távolságot kell tartania az érintett államok belpolitikájától. Persze ezt könnyebb mondani, mint megtenni. De azért sokat elárul terveiről, hogy Gaspard-ot, az Obama-féle Fehér Ház politikai igazgatóját állította a decentralizált alapítványi szerkezet élére. Ez arra utal, hogy a jövőben nem riadnak vissza a politikai ütközésektől, legyen szó pl. a korrupcióról vagy a migrációról.
Orbán Viktor ugyan visszatérően betolakodóknak nevezi a muzulmán migránsokat, ám most védekezésre kényszerül, mivel kiderült, hogy tavaly az ország a korábbinál jóval több menedékkérőt fogadott be. A Jobbik arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyjából pont annyi emberről van szó, mint amennyit a kvótarendszer értelmében kellene átvenni. Az ENSZ szerint 1300-an kapták meg a menekültstátuszt, az ellentmondás azonban a kormány hitelét fenyegeti éppen abban a kampánykérdésben, amely nagy előnyhöz juttatta a Fideszt. Az UNHCR szóvivője szerint a hatalom, amely nemigen tesz különbséget a gazdasági migránsok, illetve azok között, akik a háborúk ellen menekülnek, nos, ez a hatalom most arra kéri a szavazókat, hogy disztingváljanak. Simon Ernő rámutat, hogy a hivatalos kampány idáig mindenkit egy kalap alá vett, és ezzel megtévesztette a közvéleményt, ugyanakkor igencsak hátrányos helyzetbe hozta a menedékkérőket.
A lap azt jósolja, hogy Európa számára Lengyelország lesz a legnagyobb próbatétel, mert az ország a gyakorlatban bizonyítja a populizmus erejét az egész fejlett világban. A Bizottság és a varsói kormány közti küzdelem létveszélyt jelenthet az EU szemszögéből. De akik az EU átütő győzelmében bíznak, azok alighanem csalódni fognak. A politika és a sok stratégiai megfontolás valószínűleg piszkos kompromisszumot eredményez. A Bizottság sokáig tétlenkedett, mielőtt tettre szánta volna el magát, de pontosan tudja, hogy a lengyel demokrácia sok lényeges tekintetben megfelelően működik. Erős a független sajtó, és vannak tömegtámogatást élvező ellenzéki pártok. Ám a hatalom már hozzálátott, hogy megkeserítse az életüket, ezért Brüsszel érezte, hogy meg kell húznia a határvonalat. De azzal is tisztában van, hogy olyan helyzet alakulthat ki, amelyben senki sem nyer. Ha nem cselekszik, azzal vádolhatják, hogy nem törődik a demokráciát fenyegető veszélyekkel. Viszont ha lép, a nacionalista lengyel vezetés azzal érvelhet, hogy idegen bürokraták megpróbálják aláásni az ország függetlenségét.
Még rosszabb, hogy az unió akár el is vesztheti a csatát. Magyarország, amely szintén tekintélyelvű populizmusba csúszik át, vétóval fenyeget. Emiatt az EU tehetetlennek és megosztottnak látszódhat, olyannak, amely képtelen megvédeni az alapértékeit. És a kockázatot csak növeli, hogy Varsó hivatkozhat arra: igazságtalanul pécézték ki, hiszen Magyarország sokkal messzebb ment a sajtó és a bíróságok önállóságának felszámolásában. Ám idáig semmi bántódása nem esett. Az egyik ok az lehet, hogy Brüsszel elszenderedett, miközben Orbán intézte a maga dolgát. A kevésbé kellemes magyarázat az, hogy a magyar politikus benntartotta a Fideszt az Európai Néppártban, ezért befolyásos barátai vannak Németországban. A lengyelek arra is hivatkozhatnak, hogy nem náluk, hanem a spanyoloknál börtönöztek be ellenzéki (katalán) politikusokat. A sok ellenvetés végül elhomályosíthatja, hogy mekkora veszélyben van a lengyel jogállam. Így azután lehetséges, hogy már dolgoznak a megállapodáson. A Bizottság örömmel fogadná a legkisebb engedményt is, csakhogy ez hiba volna. A lengyel és a magyar kérdés sokkal alapvetőbb, mint a Brexit gondja. Hiszen a demokratikus törvénytisztelő nemzetek közösségének alapjait kérdőjelezi meg. Ha az EU most kitér a probléma elől, az később kísérteni fogja.
Rémísztő mosolyoffenzíva vár a lengyel miniszterelnökre, mivel robbanáveszélyes helyzetet örökölt: országa már két éve csatázik az EU-val az igazságszolgáltatás reformja miatt. Olyannyira, hogy Brüsszel pár hete különleges eljárást indített, mert úgy ítéli meg, hogy a varsói kormány politikai ellenőrzés alá akarja vonni a bíróságokat és ez a jogállam súlyos megsértését jelenti. A szervezet most először folyamodott a 7-es cikkhez, és egy lengyel illetékes szerint ha felfüggesztik az ország szavazati jogát, az felrobbanthatja az uniót. Morawiecki feladata most az, hogy hatástalanítsa ezt az atombombát, de közben ne csinálja vissza az igazságügyi változtatásokat. Ehhez meg kellene nyernie legalább 6 tagállamot. Igyekszik meggyőzni őket, hogy nem érdekük támogatni a Bizottságot. Az érve egyfelől az, hogy az igazságügy szabályozása nemzeti hatáskörbe tartozik, illetve hogy nem szabad túlzott hatalmat adni Junckerék kezébe. Azt már tudja, hogy számíthat Magyarország támogatására, emiatt nem jön szóba komolyan, hogy a lengyelek a jövőben ne voksolhassanak az uniós testületekben.
Másfelől azt próbálja bizonyítani, hogy Brüsszel nem jól értelmezi a vitatott intézkedéseket, mert ők csak tisztességesebbé, átláthatóbbá kívánják tenni a bírák kinevezését. Ugyanakkor a lépéseket jogi szakértők és civil szervezetek is széles körben elítélték Európában, mert úgy ítélik meg, hogy az új rendszer pártkatonákat hozna helyzetbe. Azon kívül az egész program alkotmányellenes, mivel a PiS teletömködte saját híveivel az Alkotmánybíróságot és ők figyelmen kívül hagyták a korábbi döntéseket. A szavazás elkerülésére Morawieckinek a magyar vétó szolgáltatja talán a legtöbb esélyt. Modus vivendit jelenthet, ha az Európai Tanács megismétli a Bizottság ajánlásait, de lemond a 7-es paragrafus alkalmazásáról. A miniszterelnök azt bizonygatja, hogy esze ágában sincs boszorkányüldözésbe kezdeni a politikai ellenfelek vagy a külföldi befektetők ellen. Ám csak akkor van reménye a sikerre, ha ezt hiteles szavakkal és tettekkel is alátámasztja.
Új évi kommentárjában a Wall Street Journal örömmel tudatta, hogy nem volt fasiszta puccs Washington, csak éppen egy most megjelent könyv azt bizonyítja, hogy elhalnak a demokráciák. Mintha Alzheimer-kórt kapnának: elfelejtenek működni. Hogy csak négy gusztustalan példát említsünk, itt van mindját Lengyelország, Magyarország, Venezuela és Törökország. Az USÁ-ban pedig egyfajta államcsíny azért csak sikeres volt: az állam rekvirálta az igazságot és egy új gulágra száműzte. A jelenséget úgy hívják: álhírek. Az első áldozat az igazság maga volt, tehát nem járulékos veszteség. A trumpizmus számára a fő ellenség. Egy republikánus szenátor az elnököt Sztálinhoz hasonlította, mert az orosz diktátor is a nép ellenségének nevezte a sajtót. Trumpnak sikerült elmosnia a választó vonalat az igazság és a hazugság között. A valótlanság immár bevett gyakorlatnak számít, bármi gond van, előkapják. Már nem döbbent meg senkit. Ez az elnök legnagyobb vívmánya. Lehet, hogy a fasiszták nem kerítették hatalmukba a kormányt, de a hazugok nagyon is.
Igen borúlátóan ítéli meg a magyarországi állapotokat a lap magyar származású újságírónője, aki röviddel a fal lebomlása után már Németországban született. A 27 éves Varga Vivien szerint nálunk a helyzetet az jellemzi, hogy a média manipulál, az embereket nem érdekli a politika, ellenben közönyösen veszik tudomásul a szegénységet. Egyébiránt pedig minden megy tönkre, pedig az ország egy főre vetítve a legtöbb pénzt kapja a tagállamok közül Brüsszeltől. Csak éppen a támogatás nem a lakosság érdekeit szolgálja. A szerző már rég nem tudja, hogy nevessen vagy sírjon, amikor azt látja, hogy mi történik a másik hazájában. De a magyarok többsége csak a vállát vonogatja, és minden megy tovább, mint eddig. A jelszó: „Majd csak lesz valahogy”.
Az embereken látszik, hogy többségük keveset tud a tejbe aprítani. A közmédia egyfolytában gyűlöletet sugároz, Brüsszel, Soros és a menekültek ellen. Tényként kezeli az összeesküvést, mármint hogy a milliárdos irányítja a Bizottságot, éspedig azért, hogy migránsok árasszák el az országot. A bizonyítékot maga Orbán Viktor szolgáltatja heti rádióüzeneteiben. De a gyűlölet mindenütt jelen van, így az óriásplakátokon. Minden hirdetés a félelem egy-egy magja, amely kényszerűen kicsírázik a lelkekben. Lásd Őcsényt. De metróban is csak azt látni, hogy „Állítsátok meg Brüsszelt!” Miközben a földalattit részben a szervezet pénzéből építették. Tényleg abba a kézbe kell beleharapni, amelyik enni ad, Viktor? Csak éppen minden három közül két magyar alszik. Feladta a reményt, hogy bármi lehet az országból. Nem vesz tudomást a valóságról. Az Orbán-család mesés meggazdagodásáról, vagy arról, hogy azokról a menekültekről megy a paláver, akik nincsenek is magyar földön.
Az örök vállvonogatás Németországon át Brüsszelig terjed. Nyugaton mindenki Trumppal és Erdogannal van elfoglalva, ezért Orbán a CSU-nál végvári kapitányként ünnepeltetheti magát és terroristáknak állíthatja be a migránsokat. Nem szól neki senki, miközben az ország ismét magas falak mögé zárja be a polgárait. Pedig jól jönne egy kis düh Magyarországon, a németeknél, az EU-ban és másutt is. A pimaszság láttán, ahogyan a kormányfő csinálja a politikát. Hogy a hatalom szégyentelenül gerjeszti az apátiát és a gyűlöletet, hogy azután megmentőként lépjen fel, miközben hülyének nézi az embereket. Ám ha így megy tovább, akkor az ország teljesen bezárkózik, a szó mindenféle értelmében.