- A Freedom House után a Human Rights Watch is kiállította Magyarország bizonyítványát;
- A “Stop Soros”-csomag azokat pécézi ki, akiknek van bátorságuk kiállni az emberi jogokért és az európai értékekért. “Brüsszel és Soros” immár bevett nacionalista kód;
- Kelet-Európa úgy érzi, hogy rászedték, mivel az életszínvonal még mindig nagyon messze van a nyugatitól.
FAZ
Az Európai Néppárt strasbourgi frakcióvezetője úgy gondolja, hogy 2018 döntő év lesz az unió megújítása szempontjából, mert pl. dűlőre kell jutni a menedékkérők áttelepítése ügyében. Manfred Weber, aki egyben a CSU alelnöke, úgy fogalmazott, hogy világosan kell meg kell mondani: egyfelől segíteni kell azoknak az államoknak, amelyek az EU külső határaira felügyelnek. Másfelől viszont meg kell követelni a szolidaritást, mert egyetlen kormány sem jelentheti ki, hogy nem fogad be menekülteket, mondjuk, Szíriából. Mint megjegyezte, hogy ez ügyben még nincs megállapodás, az csakis a nemzetállamok önzésén múlik. Arról is beszélt, hogy próbálnak konszenzust elérni, de ha ez nem megy, akkor marad a többségi döntés. Ezt látniuk kell mindazoknak, akik elzárkóznak a vita elől. Ami Lengyelországot illeti, arról a politikus azt mondta, hogy az unió több mint érdekszövetség. Az alapérdekekhez hozzátartozik a szabadság, a béke, a jogállamiság, a szolidaritás, de az is, hogy komolyan vegyük mások gondjait. Ezért támogatja az EPP a Varsó ellen kezdeményezett brüsszeli eljárást.
Weber kitért arra, hogy a németeknek és a franciáknak kell vezetniük a földrészt . Ily módon az idei év a nagyobb egységről szól majd, ideértve a migrációs kérdést és az euroövezetet. Ugyanakkor gondnak nevezte, hogy egynémely politikusok kivonják magukat a felelősségből, amikor az uniót érik támadások, pedig az Európai Tanácsban egyhangúan hozzák meg a legtöbb döntést. Viszont a már említett vezetők a részletek kapcsán Brüsszelt tüntetik fel Fekete Péterként. A konzervatív vezető rámutatott arra is, hogy összhangba kell hozni a nemzeti és az európai identitást. Nem szabad hagyni, hogy az olyan populisták, mint Le Pen vagy Wilders meglovagolják a nacionalizmust és a pokolba kívánják az EU-t. Mert manapság egy erős nemzet is csak akkor tud fennmaradni, ha támogatja az erős Európát. Ez a jobboldali politika.
A Human Rights Watch elnöke szerint az unió nem lehet elnéző az egyre erősödő intolerancia láttán, azon kívül az egész európai terv szemszögéből alapvető fenyegetést jelent, hogy Magyarországon és Lengyelországban lopakodik előre a tekintélyelvűség. Kenneth Roth abból az alkalomból tartott sajtótájékoztatót, hogy a nemzetközi szervezet közzétette éves országjelentését. Mint hangsúlyozta, a magyar és a lengyel veszélyt nem lehet azzal elintézni, hogy két, viszonylag kis országról van szó. Ha ugyanis megengedik az EU bármelyik tagjának, hogy aláássa a demokráciát és a jogállamot, a bíróságok függetlenségét, akkor ezzel lehetővé teszik, hogy eltérjen az alapértékektől, de ezzel meg is kezdődik ezeknek az értékeknek a lerombolása. Arra is rámutatott, hogy szembe kell szállni a populizmussal. Az autokratákkal szemben csak ez segít.
A nemzetközi emberi jogi szervezet magyar fejezete felsorolja, hogy tavaly a kormány miként szűkítette mind jobban és jobban a menedékkérők jogait. Ez lényegesen hozzájárult az érkezők számának jelentős csökkenéséhez, de az is, hogy megépült a 2.kerítés, illetve erőszakosan toloncolták vissza a menekülteket. Megemlíti továbbá, hogy a hatalom kampányba kezdett a civil szervezetek lejáratására, különösen akkor, ha azokat Soros támogatja. Külföldről pénzelt árulóknak minősítették őket és megrágalmazták a befektetőt is. Olyannyira, hogy az ENSZ jelentéstevője aggodalmát fejezte ki az emberi jogvédők stigmatizálása miatt. A dokumentum megemlíti a civilellenes törvényt, valamint a CEU elleni támadást is, amely végül a hazai és nemzetközi tiltakozás hatására kudarccal zárult. Ugyanakkor kiemeli, hogy rengeteg sajtóorgánum van a hatalom, illetve olyan üzletemberek kezében, akik igencsak közel állnak a kormányhoz. A romákat pedig továbbra is szinte nap mint nap éri diszkrimináció.
Európát mélyen megosztják a jogi normák: Brüsszelt aggasztja, hogy a keleti tagok igen csekély érdeklődést mutatnak a jogállam iránt, így a nyugati partnerek úgy érzik, hogy elárulták őket. Az EU egyre inkább belebonyolódik az új tagokkal vívott csatákba, mármint hogy az egykori szocialista országok mennyire ragaszkodnak a demokratikus jogi normákhoz, a hatalmi ágak szétválasztásához. Brüsszeli illetékesek szerint a kultúrák harca hosszú távú fenyegetést jelent a szervezet számára. Magyarország pl. az egyetemek és a civil szervezetek elleni jogszabályokkal váltotta ki a Bizottság dühét. Timmermans alelnök azt mondja, ha aláaknázzák a jogállamot, akkor éppen azt az alapot veszélyeztetik, ami összetartja a földrészt. Elsőként Magyarország ütközött meg az unióval, ahogy Brüsszelben látják: Orbán Viktor egyre súlyosabb tekintélyelvűsége miatt.
Budapest és Varsó nem tett eleget az Európai Bíróság döntésének, miszerint a kvótadöntés értelmében be kell fogadniuk menekülteket. Az EU úgy véli, hogy ha a tagok kezdik figyelmen kívül hagyni a szabályokat, akkor fennáll a veszély, hogy összeomlik az egész integráció, hiszen az a közös jogi és demokratikus elvekre épül. Ráadásul a gazdaságot is bajba sodorhatja, mivel elriaszthatja a külföldi befektetőket, akik nélkül nincs növekedés, noha attól várták, hogy híd legyen az eltérő kultúrák között.
Lehet, hogy az unió hamarosan fegyverként használja a támogatásokat: hoppon maradhatnak azok, akik fenyegetik a jogállamot vagy nem hajlandóak menedékkérőket átvenni. A következő pénzügyi időszakban 145 milliárd a tét, és ez akkora összeg, hogy garantáltan vér fog folyni az elosztásáért a gazdag és a szegény tagok között. Az idén pedig még a szokásosnál is látványosabbnak ígérkezik az összecsapás, mivel kiválik Nagy-Britannia, új forrásokat kell találni olyan területeknek, mint a migráció és a biztonság. Ebből következik, hogy várhatóan kevesebb jut a keleti-európai infrastruktúra fejlesztését szolgáló kohéziós alapoknak. Végül pedig a legfogasabb kérdés, hogy néhány kormány a költségvetést több, akut vita megoldására kívánja felhasználni.
Az egyik gond, hogy miként enyhítsenek a görögök és az olaszok, valamint a két fő célország: a németek és a svédek migrációs terhein. Főleg Kelet-Európa a szuverén jogai ellen intézett támadásnak tekinti a kvótákat. A kérdésen már két éve rágódnak, de most már látszik, hogy igen komoly lehetőség lesz a támogatások megvonása. További bökkenő a jogállamiság. Az EU főleg Magyarorszég és Lengyelország miatt kénytelen szembenézni azzal a lehetetlen kérdéssel, hogy mitévő legyen azokkal a kormányokkal, amelyek megszegik szerződéses vállalásukat az olyan intézmények függetlenségének megőrzésére, mint amilyenek a bíróságok is. A 2. kérdés jelenti a súlyosabb dilemmát. Berlin és Párizs úgy ítéli meg, hogy itt nincs miről tárgyalni, ez nem lehet vitatéma. Nehéz belátni, hogy mi lehet ez ügyben hatékony eszköz a támogatásokon kívül. Kemény marakodás következik.
A lengyel miniszterelnök ugyan mosolyoffenzívába kezdett, hogy időt nyerjen a demokrácia leépítése miatt Brüsszellel támadt vitában, de tényleges engedményeket kell tennie, különben lemondhat az uniós támogatások egy részéről. Az EU feje igencsak fáj emiatt az utóbbi két évben, megfejelve azzal, hogy egyes keleti tagok mind inkább tekintélyelvű vonalra állnak rá. Morawiecki már nem annyira harcias, mint elődje, mivel szeretné enyhíteni a feszültséget a Bizottsággal, illetve odahza igyekszik megnyerni a mérsékelt szavazókat. A mérsékeltebb hang nagy megkönnyebbülést jelent az uniónak, amely nem szeretné alkalmazni a 7-es cikket. Az ugyanis csak fokozná az ellentéteket és rengeteg energiát vinne el. Ráadásul a végén feltehetőleg még kudarcba fulladna is, mivel Orbán Viktor vétózna.
Az illetékesek ezzel együtt többet várnak Varsótól, mint pusztán szép szavakat. Ehhez jó eszköznek ígérkezik, hogy kezdődik az egyeztetés a következő hosszú távú költségvetésről. Az EU azt tervezi, hogy bizonyos alapok felhasználását korlátozzák, ha az érintett államok nem tesznek eleget a jogállami normáknak, illetve a migráció ügyében hozott döntéseknek. Diplomaták szerint azonban szóba kerülhet az is, hogy átmenetileg visszaállítják az ellenőrzést Lengyelország határain. Az azután igencsak érintené az utazásokat és az üzletet. Brüsszeli tisztségviselők utalnak Orbánra, aki idáig mindig elkerülte a nagyobb büntetéseket, pedig évek óta szembemegy az unióval. Jogvédő csoportok szerint gyengíti a demokráciát, hogy a miniszterelnök korlátozza az ellenzék, a sajtó, a bíróságok, az egyetemek és a civilek mozgásterét. Csak éppen a PiS-szel ellentétben nem riadt vissza attól, hogy megvitassa politikáját a Bizottsággal. Azaz fenntartotta a párbeszédet és időnként vissza is lépett.
Az osztrák kancellár megismételte, hogy a menekültválság megoldása szempontjából teljesen rossz döntésnek tartja a menedékkérők elosztását. Kurz szerint a sikert eleve kizárja, hogy nem csak bizonyos tagállamok, hanem maguk a menedékkérők sem kérnek belőle. Utóbbiak nem hajlandóak Bulgáriába, Románia vagy Lengyelországba menni. És még ha rendőri erővel oda is viszik őket, pár év múlva ismét német, osztrák vagy svéd földön bukkannának fel. Ezért szerinte a kiutat csak az jelenti, ha megvédik az unió külső határait és a helyszínen nyújtanak segítséget, még mielőtt a tömegek elindulnának Európa felé. Lap felidézi, hogy két napja viszont maga Merkel mondta az osztrák vezetőnek: az nem megy, hogy bizonyos tagállamok kivonják magukat a szolidaritásból.
A menekülteket segítő civilek elleni törvényjavaslat a választások előtt ráerősít Orbán Viktor hadjáratára Soros György ellen. A miniszterelnök a migránsokkal szembeni fellépést szemelte ki, hogy megnövelje népszerűségét. Ennek megfelelően állandó kampányt folytat a menedékkérők ellen. Ebbe beletartozott a nemzeti konzultáció is, amelynek célpontja szintén a milliárdos, emberbarát befektető volt. Orbán azzal vádolja a nyílt társadalmat szorgalmazó üzletembert, hogy az a bevándorlás-barát csoportok felkarolásával megpróbálja megbuktatni őt. A politikus, aki már 4 éve közölte, hogy orosz és török mintára illiberális államot épít, jó eséllyel pályázik az újabb választási győzelemre.
A konzervatív lap a Helsinki Bizottság vezetőjét idézi, aki szerint a kormány a “Stop Soros”javaslattal Putyin forgatókönyvéből játszik és arra utazik, hogy megfélemlítse a menekülteket segítő szervezeteket. A hivatalos indoklás szerint főként a Soros György által támogatott egyesületek ösztönzik az illegális bevándorlást. Pardavi Márta ezzel szemben úgy látja, hogy a csomag része annak a rendkívül gusztustalan propaganda kampánynak, amely olyan civileket és csoportokat vett célba, akik és amelyek elég bátrak ahhoz, hogy kiálljanak az emberi jogokért és az európai értékekért. Azt is megemlítette, hogy a szocialista időket idézi az elképzelés, miszerint bizonyos embereket kitilthatnak a határ menti 8 kilométeres övezetből.
Der Standard
1. Az újság szerint az Orbán-kabinet azért akarja lehetetlenné tenni a menekülteket támogató civilek munkáját, mert nincsen már más választási témája. A hatalom közeli oligarchák sajtófölényben vannak, de csak így tudják mozgósítani a híveket, akik körében egyre nagyobb az apátia a kiábrándító politikai viszonyok láttán. Bár a Fidesz a jelek szerint simán győz. Ugyanakkor alkotmányjogászok kétlik, hogy megáll a “Stop Soros”-csomag, amely több hónapos, antiszemita felhangokkal kísért propagandakampány után született meg. A célpont a milliárdos volt, akit Budapest azzal vádol, hogy muzulmánokat akar tömegesen Európába telepíteni, mert szét akarja rombolni az öreg kontinens keresztény és nemzeti jellegét. Viszont az orbáni államtól megszokott gyakorlattal ellentében, a tervezetet ezúttal nem verik keresztül lóhalálában a parlamenten. Inkább visszatérnek ahhoz, hogy előbb széles körben megvitatják. Nem arról van szó, hogy hirtelen demokratikuss vált volna a hatalom gondolkodásmódja. Egyszerűen közeledik a választás és fel kell rázni a híveket.
2. A migráció nem speciálisan magyar választási téma, ám a nemzeti-konzervatív Orbán-kormánynak sikerült az egész összetett vitát igen látványosan egyetlen személyhez, Soros Györgyhöz kötnie. A milliárdos persze minden megszemélyesít, amit a miniszterelnök elutasít. Az új jogszabálytervezet, amely a külföldről finanszírozott humanitárius szervezetek tevékenységét igyekszik megnehezíteni, állítólag olyan csoportok ellen irányul, amelyek segítik az illegális bevándorlást. Ilyenek pl. az embercsempész bandák, noha azok közismerten nem közhasznú egyesületekbe tömörülnek. Ám úgy tűnik, hogy a hatalom nem egészen három hónappal a választás előtt igyekszik a zavarosban halászni. A “Stop Soros”-csomag belesimul a hónapok óta tartó sajtóhadjáratba. Sorosra hivatkozva könnyebb lesöpörni a brüsszeli aggályokat is. Mármint a nyilatkozatokban. “Brüsszel és Soros” mint nacionalista kód már jól be van járatva Budapesten.
A befektetők figyelmen kívül hagyják a nagy kockázat előjeleit Kelet-Európában, mert nem nézik a politikát. A térségben erősödnek a helyi fizetőeszközök, a zlotytól a forintig, a kötvények árfolyama emelkedik, a politikai bajoktól függetlenül. Lengyelországot példátlan uniós eljárás fenyegeti, a cseheknél nem sikerült kormányt alakítani, Romániában egy év alatt már a 3. miniszterelnök távozik. A jó eredményeket az Európai Központi Bank értékpapír vásárlási programja, valamint a jelentős gazdasági növekedés serkenti. Szabó Viktor, a londoni Aberdeen alapkezelőtől azt mondja, sok pénz van a piacon és keresik a hozamokat. Emellett jönnek az uniós pénzek és jelentős a hazai fogyasztás. Vagyis szól a zene, és a befektetők úgy érzik: táncolniuk kell.
Magyarországon a kormány Sorossal csörtézik, miközben a választások közeledtével fokozza a migránsellenes hadjáratot. Egy londoni elemző szerint azonban az üzleti világ csupán a szokásos politikai zajongás kategóriájába sorolja a régión belüli eseményeket, miközben a világ feltörekvő piacain végbemenő változások vízválasztót jelenthetnek. Lehet, hogy a szakma gátnak tekinti az EU-t, tehát hogy az majd megakadályozza a kedvezőtlen politikai fejleményeket. Közben Magyarországon a fizetési mérleg rekordtöbblete lehetővé teszi, hogy a külföldi kötvényvásárlók a valuta leértékelődése nélkül kasszírozhassák be a hozamokat. Az MNB pedig folytatja az unortodox élénkítő programot. Ugyanakkor egy finn szakember szerint akik hosszú távban gondolkodnak, azok jobban bíznak Kelet-Európában, mint más feltörekvő térségekben.
Le Monde
Árok fut végig Európa közepén: a keleti tagok, akik még nem érték utol a nyugati színvonalat, úgy érzik, hogy becsapták őket. A migrációs válság csak súlyosbította a megosztottságot, és nem javított a helyzeten, hogy Magyarország és Lengyelország illiberális irányba sodródik. De leginkább a gazdaságban látszik, mekkora a különbség a kontinens két fele között. Az elmúlt hónapokban különösen kiélezte a vitát, hogy a francia elnök javaslatára korlátozzák az anyagi juttatásokat a tartós nyugati kiküldetésben dolgozó keletiek számára. Párizs, Berlin és Brüsszel azzal vádolja Budapestet és Varsót, hogy azok visszaélnek a szolgáltatások és személyek szabad mozgásának elvével. Azaz aláígérnek a nyugati béreknek. A másik fél szerint viszont a különbséget a fejlettségbeli eltérés magyarázza, viszont az ellenoldal protekcionista vonásokat mutat. A nyugat ugyanakkor úgy figurázza ki a Keletet, hogy az bezsebeli a bőkezű uniós támogatásokat.
Az egész vitán átüt, hogy a keletiek másodrangú polgároknak érzik magukat az EU-ban. A másik fő kifogás, hogy a nyugati cégek letarolták a keleti piacokat, miközben nehezen tudnak létrejönni helyi riválisok. További ok a szemrehányásra a nyugat agyelszívás, ami gátolja a versenyképes hazai kapitalizmus kialakulását. Éppen ilyen alapon az új tagok igen rossz néven vették a német és francia ötletet, mármint hogy a kohéziós alapból nyújtott pénzeket kössék a jogállamiság, illetve a szociális előírások betartásához. A lap itt idézi Orbán Viktort, aki szerint mind a német, mind a francia gazdaság igencsak profitált a keleti beruházásokból. Ugyanakkor az Európai Szakszervezeti Szövetség elnöke derűlátó, mert szerinte a magyar, a lengyel, a szlovák és a bolgár kormány rájön, hogy a képzett emberek továbbra is elfognak menni, hacsak nem emelik meg a fizetésüket.
2. Magyarországon nőttek a bérek, főként az utóbbi két évben, de még mindig messze vannak a nyugati szinttől, ám közben magasabbak lettek a megélhetési költségek is. Erről ír a Győrben keltezett tudósítás. Akik az Audi-gyárban dolgoznak, azok sokkal többet keresnek, mint az átlag. Mégis sztrájkoltak nemrégiben, mert csak ötödét-negyedét kapják annak, amennyit a cég Németországban fizet az alkalmazottaknak. Igaz, az elején még hatszoros volt az eltérés. Viszont odakint sokkal jobbak a munkafeltételek, nagyobbak a kedvezmények. A helyi szakszervezet vezetője úgy gondolja, hogy a bérek 14 év múlva zárkóznak fel. Az Eurostat szerint 8 év alatt a magyar keresetek mindössze két százalékkal közelítettek a nyugati nívóhoz. (Most 28 %-on állnak.) Ugyanakkor az elvándorlás nagy szerepet játszott abban, hogy az utóbbi időben többet kapnak az emberek. Egyben hozzájárult ahhoz, hogy nagy mértékben megcsappant a munkanélküliség. Sőt, most már az emberhiány a gond. A kormány azt reméli, hogy a helyzet javulása láttán mind többen térnek haza. Az Audi munkásai azonban egyelőre nem az általuk készített autókon járnak. Ahhoz még mindig nem elegendő a bérük.