A Fidesz előkapta a sajtókamara ötletét, mert nagyon-nagyon zavarja, hogy még nem minden újságot a propagandaminisztériumból szerkesztenek.
Szöllősy “Nincs igazam, Gyuri? De, abszolút” György, a Mészáros Lőrinc által a Nemzeti Sport élére delegált főszerkesztője el is ismerte, tárgyalnak a tervekről, amit azzal indokolt, hogy
a külföldi laptulajdonosok az utóbbi években visszaéltek a helyzetükkel, ezért elengedhetetlen, hogy a
szakma összefogjon.
Ám ez szerinte egyáltalán nem politika által vezérelt ez az elképzelés, az érdekvédelem, valamint a szakmabeli viszonyok rendezése a céljuk.
Mondjuk külföldi laptulajdonosok, amire Szöllősy hivatkozik, gyakorlatilag nincsenek is: a jelentősebb orgánumok közül csak a Blikk van külföldi kézben (az RTL Klub ugye nem lap). De az is teljesen komolytalan, hogy valaki a Mészáros-birodalomból a konkurencia fizetései miatt aggódik.
Szöllősy azt mondta, konkrét tervek még nincsenek, de nyilván hazudott, mert annyira vannak, hogy a Népszava ismertetett is néhányat közülük:
- az ősszel, vagy legkésőbb jövő tavasszal létrejön az újságírói kamara,
- az újságírói tevékenységet végzettséghez kötnék,
- kamarai tagság nélkül nem lehetne nagyobb médiumnál dolgozni
- a sajtómunkások kikerülnének a kisadózó kategóriából (kata), csak bejelentve lehetne foglalkoztatni őket.
Ez nyilván azt jelentené, hogy a kormány egyrészt megszabná, ki lehet újságíró, másfelől meg adóemeléssel (a bejelentve foglalkoztatással) próbálná ellehetetleníteni a munkaadókat. A trükk ott van, hogy bár mindegyik média-munkaadót egyformán sújtaná a restrikcó, némelyiket a kormány utóbb kisegítené azzal, hogy nála költi el a hirdetésekre kiszórt állami tízmilliárdokat.
Ez egyfajta újabb médiaadó volna,
de némileg fordítottja a bevételekre kirótt eddiginek, amit azért meszelt ez Brüsszel, mert diszkriminált a médiumok között. Ez a mostani terv ilyet nem tenne: nem a törvény fog diszkriminálni, hanem a Rogán-féle propagandaminisztérium a hirdetési költésekkel.
Hogy valójában milyen szándékok állnak a tervezet mögött azt az mutatja jól, hogy a korábban az Orbán-féle felcsúti pénznyelőnél szóvivősködő Szöllősy a tervek katalizátora, mint a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke Rajta kívül olyan független és politikasemleges, hovatovább érdekvédelmi szervezetek vesznek részt az új jogszabály kidolgozásában, mint a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége, valamint a Protestáns Újságírók Szövetsége (még a MÚOSZT sem vonták bele, biztos azért, mert az is túl külföldi nekik).
A média megregulázása régi vágya a Fidesznek. Kezdődött még 2000-ben a lex Répássyként elhíresült vélemény-helyreigazítási tervezettel, majd 2010 után az elsők között létrehozott médiahatósággal, annak ún. médiaalkotmányával, majd a médiatörvénnyel.
A szigorúan korlátozó médiatörvényt utóbb európai nyomásra jelentősen enyhíteni kellett, nem tudta betölteni a feladatát, a Fidesz alá rendelődni nem hajlandó sajtó ellehetetlenítését, ezért 2012-13 körül stratégiát váltottak, és a tőlük független sajtó felvásárlásába fogtak (természetesen olyan közpénzből, ami akkorra már elveszítette ezen jellegét).
Így került a kormány- és a Fidesz-propagandabirtokába tengernyi magyar sajtóorgánum, az Origótól a TV2-n, a Népszabadságon és a megyei lapokon át a Nemzeti Sportig és a Figyelőig lapok, tévék és rádiók százai (de tényleg százai).
Azonban néhány tévére és online lapra nem sikerült rátenniük a kezüket, őket – elsősorban az RTL Klubot – próbálták kivégezni a médiaadóval. Tulajdonképpen erre büszke a Fidesz: amikor azt mondják, hogy Magyarországon nincs se diktatúra, se autokrácia, ellenben sajtószabadság van, akkor mindig felmutatják a pár kormánytól független lapot és tévét.
Pedig azok csak azért függetlenek, mert nem sikerült lenyelniük őket.
De itt az új terv, és megint megpróbálják. Orbán nem is nagyon titkolta a szándékát soha: a médiaszektort a bank-, az energia- és a kiskereskedelmi szféra mellett azon 4, ún. stratégiai terület közé sorolta, amelynek “magyar” tulajdonba kell kerülnie. Az utolsó 3 pénzügyi okok miatt fontos (garantált piac), a média politikaiak miatt (ne lehessen ellenvélemény, legalábbis a nagynyilvánosság előtt).
Ugyanakkor a mostani tervek álságosságát mutatja, hogy azt még Orbán is elismerte, hogy az első 3 szférában megvalósították a célkitűzést, a cégek többsége (háromnegyede) magyar (értsd: Fidesz-közeli) tulajdonba került, csak a kiskereskedelembe tört bele a bicskájuk.
De már nem az a cél, hogy a többség náluk legyen, hanem az, hogy mindegyik az övék legyen. Az a pár online lap, illetve az RTL nehogy már kellemetlenkedjen.
- Megpróbálták erővel, nem ment.
- Megpróbálták szépen, nem adták.
- Most megint megpróbálják erővel, ráadásul érdekvédelemnek álcázva, mint a vasárnapi boltzárnál.
Hátha most nem lesz Brüsszel, Európai Bíróság vagy népszavazási kezdeményezés, amelyik az útjukat állná.