- Csak választási blöff, hogy Magyország hátat fordítana az ENSZ-nek a migrációs csomag ügyében.
- A gazdaság meggyőzi majd a politikát, hogy a jólét csak akkor marad fenn, ha jöhet a munkaerőutánpótlás Európán kívülről.
- A populizmus élősködő a gazdaállat, a liberális demokrácia testén.
Bloomberg
1. Gulyás Gergely kijelentette, arrogancia-íze van a francia elnök részéről, hogy az EU megreformálásának részeként engedelmességre akarja kényszeríteni az ellenszegülő tagállamokat, ezért a próbálkozás kudarcra ítéltetett. Gulyás azzal érvelt, hogy egyhangú döntés szükséges mind az unió alapszerződéseinek módosításához, mind pedig a következő hosszú távú költségvetés elfogadásához, ily módon nem sikerednek a jogállam megsértése ürügyén felvetett szankciók az olyan kormányok ellen, mint a lengyel és a magyar. A jelentés magyarázatként hozzáfűzi, hogy több ország is a szervezet megújítása mellett van a többi közt a menekültválság, valamint amiatt, hogy több volt szocialista állam a liberális értékek ellen fordult. A legátfogóbb javaslatot Macron terjesztette elő, ideértve, hogy büntessék meg azokat a tagokat, amelyek visszalépnek a demokrácia területén. A Fidesz frakcióvezetője azonban erre úgy reagált, hogy megsemmisíti az EU-t, ha egyes nyugati hatalmak az eltérő értékek miatt eljárást indítanak bizonyos keleti partnereik ellen.
A hírügynökség ugyanakkor kitér arra, hogy Magyarország csak tavaly 3,6 milliárd eurót kapott Brüsszeltől, amivel a 4. helyen áll a nettó kedvezményezettek sorában. Ez pedig mutatja, mekkora kockázattal néz szembe Budapest, ha a francia vezető valóra tudja váltani ígéretét. Gulyás szerint ugyanakkor van, amit érdemes támogatni Marcon tervéből, amelyet úgy jellemzett, hogy az olyan, mint egy svédasztal: sok minden található rajta, de nem kell mindenből enni. Hozzátette, hogy Magyarország teljesíti a jogállamiság minden feltételét, és hogy ezt a Bizottság is elismerte. Karácsony Gergely ezzel szemben úgy látja, hogy nálunk vegyes rendszer alakult ki: átmenet a demokrácia és a diktatúra között. A független intézmények között egyetlen sincs, amelynek vezetője ne kötődne a Fideszhez.
2. A hírügynökség úgy értékeli: a francia államfő három helyről is jelzést kapott, mármint hogy korántsem lesz olyan könnyű keresztülvinnie elképzeléseit, és még igen jelentős akadályok tornyosulnak a szorosabb integráció útjában. Először is a német kormányalakítási bonyodalmak miatt a legnagyobb európai gazdaságnak jelenleg nemigen fűlik a foga ahhoz, hogy túl nagy változások legyenek az EU irányításában. És a leendő koalíciós partnerek eltérően értelmezik még azt a néhány lépést is, amelynek ügyében megállapodtak az európai politikát illetően. Azon kívül vita van Nagy-Britanniával, hogy mennyi jog illeti meg a szigetországban élő uniós polgárokat a szigetország kiválása után. És végül a jelentés a zavaró tényezők között említi Gulyás Gergely nyilatkozatát is, miszerint Brüsszel a saját sírját ássa meg, ha megpróbálja rákényszeríteni a liberális értékeket a tekintélyelvű politikát folytató keleti tagokra. Vagyis a szép, új EU javarészt ugyanazokkal a gondokkal szembesül, amelyek eddig is kínozták.
Az osztrák konzervatívok megosztottak az ügyben, hogy az uniónak mitévő legyen a Visegrádi Csoporttal, a szociáldemokraták viszont egyértelműen a keményebb szankciók mellett vannak. Egy bécsi pódiumvitán a Néppárt strasbourgi frakcióvezetője is amellett foglalt állást, hogy határozottabban kellene fellépni a négyekkel szemben, és hogy ehhez megfelelő mechanizmust kell létrehozni. Karas azzal érvelt, hogy az EU elveszti szavahihetőségét és a polgárok bizalmát, ha nem vonja felelősségre azokat, akik gátolják a menedékkérők elosztását. Pártja Európa-ügyi szóvivője ezzel szemben több türelmet szorgalmazott az “Orbán-tábor” iránt. Az SPÖ képviselője ugyanakkor ott látja a megoldást, hogy fel kell adni az egyhangú döntéshozatal elvét az Európai Tanácsban. Mint mondta, ez esetben választás elé kerülnek azok a kormányok, amelyek csak az előnyökre vadásznak, de egyébként már semmivel nem vállalnak közösségek a szervezetben: vagy beadják a derekukat, vagy pedig eldöntik, hogy miként legyen a továbbiakban, ami leginkább a kilépést jelentené.
New York Times/The Times/Reuters
Elemzők szerint a jobboldali, nacionalista Orbán Viktor a saját szavazóit igyekszik mozgósítani azzal, hogy az ENSZ migrációs tárgyalás-sorozatának elhagyásával fenyeget. Vagyis a választási kampány része a kormány részéről. Az írás megjegyzi, hogy amióta a miniszterelnök megépítette a kerítést, azóta az unió bevándorlási politikájának leghatározottabb ellenzői közé tartozik. A hadjáratra tavaly óta csak ráerősített, azzal vádolva meg Soros Györgyöt, hogy az gerjeszti az menekültáradatot. A hivatalos budapesti vélemény szerint az illegális migránsok veszélyeztetik Európa stabilitását, de a retorika bevált a Fidesz híveinél. Krekó Péter úgy látja, hogy a világszervezettel kapcsolatos új keletű nyilatkozatok jól beleillenek abba az Orbán által sugallt képbe, hogy harcot vív Brüsszellel az ország szuverenitásáért.
Az unió menekültügyi biztosa kijelentette, hogy a Bizottság nem büntetni szeretné azokat az államokat, amelyek nem hajlandóak menedékkérőket befogadni, inkább igyekszik meggyőzni őket. Avramopulosz azonban hangsúlyozta a szolidaritás fontosságát, mert ma a déli államokra nehezedik nagy migrációs nyomás, de holnap ms országok is bajba kerülhetnek ugyanilyen okokból. A politikus minden nehézség dacára bízik abban, hogy június végéig sikerül tető alá hozni az EU új menedékpolitikáját. Szerinte már a pár napja tartott szófiai miniszteri tanácsülés is azt mutatta, hogy nem jelentősek a véleménykülönbségek. Ám hangsúlyozta, hogy az elképzelésnek nem része, hogy lezárják a határokat és kerítéseket építsenek. De a külső határok védelmére több figyelmet kell fordítani. Emellett jobban fel kell készülni arra, ha valahol, Európa közelében újabb válság tör ki, akár Ukrajnában is. Ebbe beletartozik, hogy Európa segítsen az üldözötteknek, ugyanakkor gyorsan küldje vissza azokat, akik nem maradhatnak.
A biztos arra is kitért, hogy végre kell hajtani a kvótadöntést, nem lehet a tagság előnyeit kimazsolázni. A menedékkérők ugyanakkor nem választhatják meg, hogy melyik országban kívánnak élni. Ennek érdekében a Bizottság szeretné egységesíteni a juttatásokat, de a szankciókat is, ha egy menekült nem tartja be a feltételeket. Ugyanakkor Avramopulosz arra is emlékeztetett, hogy Európa öregszik, a jólét megőrzéséhez nem mondhat le a bevándorlókról. Vagyis a gazdaság ki fogja kényszeríteni, hogy ehhez legyenek legális csatornák a munkaerő-utánpótlás számára.
A lap „Veszélyes keringő” címmel arra int, hogy a populisták szépen bevalceroznak a politika fő áramába, mivel a hagyományos pártok egyre inkább befogadják ezeket az erőket, az ideológiájukkal egyetemben. Egy tanulmány szerint a populizmus 17 év alatt csaknem 16%-ot erősödött Európában, jelenleg minden 4. ember számít a hívének. Márpedig a mennyiségi változás minőségi eltolódást eredményez a politikában: ezeket a mozgalmakat egyre többször veszik be kormányba, illetve utánozzák.
Az irányzat jellemzésére a lap Magyarországot választotta. Mint írja, Orbán Viktor, a tekintélyelvű miniszterelnök antikommunistaként indult és kormányzásának első időszakában még hagyományos, konzervatív eszközöket alkalmazott. Ám részben a Jobbik nyomására elkezdte befeketíteni a bevándorlókat és a kisebbségeket – főként a muzulmánokat -, támadta az igazságszolgáltatást, megfosztotta jogaiktól azokat a csatornákat, amelyeken keresztül megnyilvánulhatott az elégedetlenség. Azt követeli a választások előtt, hogy a polgárok adjanak neki felhatalmazást a Soros elleni támadáshoz. A legtöbb elemző szerint a Fidesz immár teljes mértékben populista.
A mérsékeltek az új helyzetben vagy beemelik a populistákat a hatalomba, vagy pedig igyekeznek ellopni azok szavazóit, átvéve a megfelelő jelszavakat. Csak éppen ettől a populisták nem szelídülnek meg. Az osztrákoknál, bolgároknál, dánoknál, finneknél, letteknél, a hollandoknál és a norvégoknál a kormány az ilyen erők hivatalos vagy nem hivatalos támogatásával irányítja az országot. Már 14 uniós tagállamban van ilyen felállás, és a tendencia alighanem erősödik. Közben pedig a populisták egyre profibbak lesznek, és azt állítják, hogy egyre mérsékeltebbek, bár ez nem meggyőző pl. Orbán esetében, lásd a Soros elleni kirohanásokat. Ezzel együtt politikájukat a nagyobb tömegtámogatásra hegyezik ki, amely alapvetően a munkásosztályra támaszkodik. A polgárság megnyerése érdekében mérséklik a mondandót.
Ausztria a példa arra, hogy a populizmus úgy is a nagypolitika részévé válhat, ha lekoppintják az elveit. A Néppárt szégyentelenül lemásolta a Szabadságpárt kezdeményezéseit, pl. hogy kevesebb szociális juttatást adjanak a migránsoknak. Ezt a fajta „fertőzést” tapasztalni lehet az egész földrészen. A törleszkedés egyik oka, hogy a módszer segítségével a populisták nem sajátíthatják ki az olyan kényes témákat, mint az identitás. Azaz a józan választóknak van hová fordulniuk, és azt nem itatja át a szélsőség. Ám egy most elkészült könyv szerint ez nem befolyásolja a populista jobboldal választási szereplését.
A neves elemző, Jan Werner Müller arra hívja fel a figyelmet, hogy a tendencia kitermelte az ellenáramot is. Ilyen Macron Európabarát, pluralista politikája, de a lap itt említi meg a Momentumot is, bár utóbbi még továbbra is gyenge. Ám valószínűleg megerősödik, de ugyanez mondható el a populistákról is. Márpedig akkor sűrűbben hoznak majd olyan intézkedéseket, mint a burka betiltása, fokozódik az ellenállás a nemzetközi szervezetekkel szemben, ugyanakkor erősödik a rokonszenv Oroszország iránt. Sűrűbben kell számítani referendumokra, a bevándorlók integrációja viszont gyengül. A viták élesebbek lesznek, a demagóg vezetők még inkább rájátszanak az érzelmekre. Vagyis a populistáknak nem kell választást nyerniük ahhoz, hogy valóra váltsák politikájukat, meghonosítsák stílusukat. Ehhez jó közvetítők számukra a hagyományos pártok. Megfertőzik azokat és élősködnek a vérükön.
A Soros György elleni cirkusz választási trükknek indult, de a kampány egyre metszőbb lesz, mert a kormány kénytelen fokozni a retorikát és ez mind szélsőségesebb lépéseket eredményez. Az állítólagos Soros-terv elleni hadjárat a politikai kommunikáció mesterséges terméke, a hatalom durva propagandája úgy állítja be a milliárdos nézeteit, hogy azok az unió tényleges irányvonalában testesülnek meg. A Magyarország elleni bírálatokat pedig annak tudja be, hogy az Orbán-kabinet védekezik a muzulmán bevándorlás ellen. Aki viszont szót emel az unió vagy az emberi jogi szervezetek mellett, azt a miniszterelnök migránsbarátnak minősíti. A taktika annyira sikeres, hogy a magyarok 66 %-a úgy gondolja, Sorosnak van pártja és az indul a választáson. A Fidesz jól áll a népszerűségi listákon, a “Stop Sorossal” mégis fokozza a nyomást a civil szervezetekre. Rogán Antal nyilatkozatából az is kiderült, hogy a kormány listát vezet azokról a csoportokról, amelyek támogatják az illegális migrációt, és külföldről kapnak pénzt a működéshez. Orbán ezeket az NGO-kat a titkosszolgálattal akarja megfigyeltetni. A hangulat veszélyes, még az is elképzelhető, hogy a hatalom erővel lép fel a politikai ellenfelekkel szemben. Ám mindez azt jelenti, hogy az ország átlépett egy fontos határvonalat.