- Az idén nagyjából eldőlhet, merre megy tovább Európa, de az előjelek nem az illiberálisoknak kedveznek.
- Csehország és Románia is igyekszik elhatárolódni a magyar és a lengyel modelltől.
- Orbán nagyon is menekültpárti, ha az illetőt Ghait Pharaonnak hívják, viszont a szörnyű kórházi állapotokat sikerjelentésekkel próbálja elfedni, ami vicc, miközben a humort nagyon nem bírja.
Ez az év mutatja meg, sikerül-e az EU-ban konkrét akciókra és döntésekre váltani a kompromisszumos próbálkozásokat, illetve nagy ívű reformjavaslatokat, hogy eltüntessék a repedéseket a szervezeten belül. Ezt tartalmazza a jövő héten kezdődő tekintélyes Müncheni Biztonsági Fórum előtt nyilvánosságra hozott jelentés, amely külön megemlíti, hogy néhány tagállam mind inkább borúlátó az unió jövőjét illetően, ezen belül Magyarország és Lengyelország közvetlen összetűzésbe keveredett Brüsszellel. Emellett a német kormány belpolitikai okok folytán több hónapra kiesett az európai ügyek egyik hajtóerejeként. Viszont az elemzés jónak minősíti a gazdasági kilátásokat, mivel nagyobb sebességre váltott a növekedés, és felerősödött a közvélemény hangja. Ugyanakkor keleten fokozódott a véletlenszerű katonai összecsapás esélye Oroszországgal. Gyengült ugyanis a fegyverkorlátozási egyezmények visszatartó ereje, jelentős hadianyagkészletek halmozódtak fel és nőtt a feszültség a hadgyakorlatok miatt. Ily módon téves számítások, illetve félreértések nagyon is előidézhetnek nyílt katonai konfliktusokat, ami jelentősen rontja a biztonsági helyzetet Közép- és Kelet-Európában.
A vezércikk cseppet sem zárja ki, hogy nem tölti ki teljes hivatali idejét az új német kormány és ez jócskán befolyásolja majd az egész európai stabilitást. A 4. Merkel-kabinet helyzetét megnehezíti, hogy a földrészen Spanyolországtól Magyarországig és Lengyelországig erősek a populisták, akik meghiúsíthatják a szövetségi Európáról szőtt álmokat. A német politikában pedig még jobban feljöhet az AfD, ha nem figyelnek oda az ellenőrizetlen bevándorlás keltette aggodalmakra. Azon kívül Berlin nem állhat oda túl határozottan a Macron-féle reformok mellé, mert az meg a kancellár saját pártján belül keltene visszatetszést. A régi-új berlini felállás nem könnyíti meg a Brexitet sem, mert Merkel már nem lesz olyan egyértelműen meghatározó figura az EU-ban, mint idáig. Viszont egyértelműen ellenzi azt a fajta populizmust, amely felütötte a fejét a Konzervatív Párt soraiban. Ugyanakkor Macron számíthat a német szociáldemokraták támogatására az euróövezet megreformálásához. Ezzel együtt ha a változó német erőviszonyok eltolódást jelentenek az európai szövetségi állam felé, az nem segít a kontinensnek.
Az összefoglaló azt tartja a német koalíciós megállapodás egyik legfőbb elemének, hogy Németország kiemelt szerepet szán Európának, aktívan ki akarja venni részét az unió átalakításából, ugyanakkor keményebben kíván fellépni a földrész keleti felével szemben. A három párt által aláírt dokumentum azt hangsúlyozza, hogy a kontinentális összefogás alapja a demokrácia és a jogállamiság, és hogy ezeknek az értékeket el kell mélyíteni. Emögött a magyar és a lengyel kormánnyal kialakult vita húzódik meg. Emellett az okmány szolidaritást sürget a menedékpolitikában. Ellenkező esetben leplezetlenül fenyeget következményekkel, mármint ha az érintett államok nem vesznek át menedékkérőket a kvóta alapján, akkor ez kihat majd az uniós támogatásokra is. A vonakodó keleti államok 2021 után is sokmilliárdos brüsszeli szerkezeti segítségben reménykednek. Európa különben öt oldalt foglal el az egyezményben, de a terjedelmen kívül a megfogalmazás is azt jelzi, hogy Berlin az eddiginél jóval nagyobb figyelmet kíván szentelni a kérdésnek. Ebbe beletartozik, hogy a németek készek növelni hozzájárulásukat a közös költségvetéshez. Viszont fontosnak tartják, hogy véget vessenek a bér- és adódömpingnek az EU-ban.
A kommentár szerint az osztrák kancellárnak lassan kezd derengeni, hogy egy civilizált demokrácia képviselőként nem vet rá jó fényt, ha túlságosan közel kerül a gulyás-Erdogan Orbán Viktorhoz. Kurz a minap be is vallotta a lapnak adott interjúban, hogy a két ország sok kérdésben egészen eltérő véleményen van. Akkor viszont már csak az a kérdés, hogy miként dicsekedhet valaki azzal, milyen jó viszony fűzi az igencsak korrupt, nyíltan antiszemita magyar politikushoz, aki szétveri a polgárjogokat és a sajtószabadságot. Merthogy pontosan ez történt a választási kampányban, ahol a mostani miniszterelnök és akkor még csak leendő koalíciós partnere, a Szabadságpárt vezére azon vetélkedett egy tévévitában, hogy melyikük kapcsolata jobb a magyar vezetővel. (Strache azóta kijelentette, hogy az abszolút többség birtokában ugyanazt csinálná, mint Orbán…)
Az osztrák kormányfő viszont most már arra sem hivatkozhat, hogy személyes nagyrabecsülését az elutasító magyar menekültpolitika iránti tisztelet mozgatja, hiszen közben kiderült, hogy Magyarország titokban 1300 menedékkérőt fogadott be. De hát Orbánról tudni lehetett, hogy nagy barátja a migránsoknak, már amikor a világszerte körözött bankembernek, Ghaith Pharaonnak kellett menedéket adni. Ő volt annak az arab-pakisztáni banknak a frontfigurája, amely a kábítószerüzletekre és az iszlám terrorizmus finanszírozására szakosodott, olyan ügyfelekkel, mint a leghírhedtebb kolumbiai drogbáró, valamint a szicíliai maffia, és így kivívta magának a bűn Világbankja címet. Pharaon 15 éven át szerepelt az FBI által legkeresettebb bűnözők sorában, míg csak Orbán veje nem segítette hozzá a menedékhez egy pompás villában, éppen az após házával szemben. Szóval szó sincs itt semmiféle szűkkeblűségről: a magyar politikus bizonyítja, hogy a menekültgondozásból kialakulhat igazi jószomszédi segítségnyújtás.
Sikerpropagandába kezdett a magyar kormány, hogy a választások előtt ellensúlyozza az egészségügy súlyos helyzetéről kialakult véleményt. Nem csak arról van szó, hogy a politikusok mostanában sűrűbben keresik fel a kórházakat, és ott szalagot vágnak át, kezet ráznak és ígéreteket tesznek, hanem a hatalom láthatóan PR-offenzívát kezdett: kötelezi a kórházigazgatókat, hogy hetente kétszer valamilyen pozitív fejleményről számoljanak be. Miközben a gyógyintézmények kétharmadát be kellene zárni, olyan állapotban vannak. Lást, hogy az egyik pszichiátrián patkány zuhant le az álmennyezet mögül. Ugyanott két éve eldugult a WC-lefolyó és a szenny elárasztotta a folyosót. Az ombudsmani jelentések a fűtőtesthez kötözött betegekről, higiéniai hiányosságokról, túl kevés ágyról és sürgősen elvégzendő renoválásokról szólnak. Ehhez járul az orvosok és nővérek elvándorlása. A várakozási idő pedig akár 4 év is lehet fontos műtétek esetében. Nos, minderre válaszol úgy a hatalom, hogy itt csupán jobb PR-re van szükség. Orbán nyilvánvalóan fél, hogy a szörnyű kórházi viszonyokban megbotolhat a választási hadjáratban.
Az ügyvezető cseh kormányfő visszatáncolt attól, hogy a szélsőséges, muzulmánellenes párt támogatásával alakítson kormányt. Babis jó 3 hónapja próbálkozik, és igencsak kellett egyensúlyoznia, hiszen olyan pártokkal tárgyalt, amelyek el akarják vágni a szálakat a nyugati szövetségesekhez, ugyanakkor azt is igyekezett bizonyítani, hogy más, mint a magyar és a lengyel vezetés, amely sorozatosan összecsap Brüsszellel a jogállam ügyében. A párbeszéd beszüntetése azért vált elkerülhetetlenné az SPD-vel, mert annak vezetője kétségbe vonta, hogy valóban olyan szörnyűek voltak a körülmények a 2. világháború idején a Prága közeli koncentrációs táborban. A kijelentést a holokauszt tagadásaként elítélték nagy pártok, emberi jogi szervezetek, de jó páran még a miniszterelnök pártjából is.
Brüsszel komoly dilemmával kerül szembe, amikor arról van szó, hogy Romániára szankciót kell kiszabni az igazságszolgáltatás függetlenségének meggyengítése miatt: Bukarest ugyanis azzal fenyegetőzik, hogy csatlakozik a Visegrádi Csoporthoz, amely egyfolytában megkérdőjelezi a Bizottság jogkörét. A kérdés azért került elő, mert tegnap a román helyzetet vitatta meg az Európai Parlament. Az ülésen a konzervatív frakció egyik román tagja kijelentette, hogy országa ugyanabban a cipőben jár, mint Magyarország és Lengyelország, mivel a szociáldemokrata kormány folyamatosan aláássa a jogállamot. Az új miniszterelnök asszony azonban távol maradt, noha korábban EP-képviselő volt, ám mint a már idézett jobboldali román politikus mondja, ez a húzás csak még inkább gerjeszti a vitát és a gyanút a PSD igazi szándékait illetően. Az igazságügyi miniszter viszont azt állítja, hogy itt egy jogi vitát politizálnak át. És hogy egyáltalán nem az a helyzet, mint mondjuk, a lengyeleknél, mert a román vezetés tiszteletben tartja az Alkotmánybíróság döntéseit. Egy bukaresti politikus ellenben azzal érvel, hogy a korrupt vezetők számára nyújtandó egérúttal a hatalom a jogállamot támadja, és igyekszik felszámolni a demokratikus vívmányokat.
A populistákat riasztja, ha egy mozgalom alulról indult meg ellenük és a humort sem bírják. Így összegzi tapasztalatait az az egykori szerb diákvezért, aki annak idején az Otpor szerveződés élén igen sokat tett Milosevics megbuktatásáért. Szrgya Popovics azért ajánlja megfontolásra az általuk alkalmazott módszereket, mert Európában feljövőben van a populizmus. Azt mondja, hogy a polgárok megnyerésére a humor sokkal alkalmasabb, mint a düh. A demokrácia védelme azt jelenti, hogy fenn kell tartani a demokratikus intézményeket és elveket azokkal szemben, akik – akár választott tisztségviselőként – be akarják dönteni azokat. Így a független bíróságokat, a parlament ellenőrző szerepét, a kisebbségi jogokat, vagy a sajtószabadságot. A szakember különösen aggasztónak tartja a demokrácia leépülését Magyarországon és Lengyelországban, de az illiberalizmus terjedése súlyos aggodalmat kell más, bejáratott demokratikus hagyományokkal rendelkező államokban is.
Európában jelenleg a politikai elitek és az elégedetlen szavazók közti légüres teret a populisták töltik meg, noha ők a félelmet lovagolják meg, és nem reményt kínálnak. De csak akkor lehetnek sikeresek, ha a polgárok nem szállnak velük szembe. Ez történhet a meglévő pártkereteken kívül, lásd a lengyeleknél a Demokráciavédelmi Bizottságot, vagy a romániai tüntetéseket. Fontos ötvözni a tiltakozást és a polgári engedetlenség jelképes gesztusait. A nevetés igen hatásos fegyver a képtelen gyűlölettel szemben. De mindenek előtt újra kell fogalmazni a demokratikus követelményeket. A demokrácia megóvásához erős intézmények és aktív polgárok kellenek. Az apátia a tekintélyelvűek kezére játszik. Alaptétel, hogy a demokrácia túl fontos ahhoz, hogy ráhagyják a politikusokra, vagy a pártokra. És a tömegmozgalmak sokkal hatékonyabbbak, ha a humor is jelen van bennük. A populisták, akárcsak az autokraták, meggyengülnek, ha gúny tárgyai lesznek.