A családon belüli erőszak egy igen elterjedt esetét állította hallgatósága elé pozitív, követendő példaként Rétvári Bence államtitkár. Amikor erre rákérdeztek, egészen elképesztő választ adott.
Még január végén igyekezett elmagyarázni az emberminisztérium parlamenti államtitkára hallgatóságának, miért is nem migráns az a néhány ezer migráns, akiket az elmúlt években beengedtek Magyarországra. Az előadás egy pontján Rétvári Bence kijelentette: egyetlen migránst sem lehet beengedi, mert ha csak egy is átlépi az országhatárt, már lehetetlen megállítani a folyamatot. (Hagyjuk is ennek az otromba hazugságnak az elemzését, elég annyi: maga a kormány adott befogadott és oltalmazott státuszt több ezer migránsnak.) De hogy mindenki pontosan értse, mire is gondol, Rétvári egy általa plasztikusnak tartott példával igyekezett nyomatékosítani mondandóját:
ha egyszer a férfi a bukszát átengedi az asszonynak, hogy ő költi, nem lehet visszakapni.
A hallgatóság pedig igen jót derült az éles elméjű hasonlaton.
A valóságban azonban az államtitkár mondat mögött a párkapcsolati erőszak egyik tipikus esete húzódik meg, amelyet gazdasági erőszaknak nevezünk. Alapja, hogy a családban élő (felnőttek) nem egyenrangúak, a család mindennapjaihoz tartozó anyagi döntéseket nem együtt hozzák meg, abban csak a férfinak lehet szava. A gazdasági erőszak erőszak definíciója: anyagi függésben tartás, munkáról való lebeszélés vagy eltiltás, nő fizetésének elsajátítása, mindennapi kiadások megkérdőjelezése és fillérre való elszámoltatása, közös néven működő céggel (bt., kft.) való sakkban tartás/zsarolás.
A parlamenti keretek között a szocialista Bangóné Borbély Ildikó kérdezett rá Rétvárinál: ezt mégis hogy? A képviselő megjegyezte: “Nagyon sajnálom, hogy Önök így gondolkodnak, csak remélni tudom, hogy Önöknél sem ez a szokás, és csak a szája jár államtitkár úrnak. Ezzel együtt felháborítónak tartom, hogy ezzel a macsó, nőket lealacsonyító beszédmóddal folyamatosan azt közvetítik, hogy a nőket semmibe kell venni, akiknek leginkább a konyhában vagy az ágyban a helyük. Amikor egy kormánytag azt üzeni a magyar nőknek, hogy ők még a pénzkezeléséhez sem értenek, akkor nem csak a nőket sérti meg, hanem magáról is kiállítja a bizonyítványt.”
Rétvári válasza még a hasonlatánál is arcpirítóbbra sikerült: “Az elhangzottak szándékos félreértelmezése nem más, mint egy reménytelen helyzetben levő párt kétségbeesett próbálkozása.” Ennyike.
Tegyük hozzá: az elmúlt hetekben egyfajta ceterum censeo gyanánt Rétvári minden, a munkájával kapcsolatos kérdés végére odateszi a “reménytelen helyzetben levő párt kétségbeesett próbálkozása” formulát. Hátha ettől igaza lesz. Vagy legalább nem kell válaszolnia.
Rossz hírünk van – mindenkinek. Ugyanis Rétvárinak igazából jogszabályi kötelessége lenne érdemben válaszolni. Okát adni, miért nézi le a nőket, miért gondolja, hogy a gazdasági erőszak megengedett egy magyar családban. De mindaddig, amíg Kövér László vigyáz az országgyűlés állítólagos tekintélyére, senki nem fogja valódi munkára és tiszteletre szorítani a kereszténydemokraták ifjú titánját.