Nyakunkon a választás, a pártlapban rögtön előkerült az “lemúltnyolcév” és az elszámoltató zseni, Budai Gyula. Még épp idejében tudtuk meg, hogy ő mindent jól csinált, csak a bíróságok kommunisták.
Hiánypótló interjút közölt az állampárt lapja a 2010-es kormányváltás után elszámoltatási biztosnak kinevezett Budai Gyulával. Amikor már azt hittük, hogy nyolc év kormányzás egynéhány piszkos ügye – lásd még: Elios – kezd a Fidesz körmére égni, jó tudni: korrupció, mégpedig a mindent átszövő fajtából, kizárólag az előző rezsimre volt jellemző. Mégpedig olyannyira, hogy nem csupán az ügyeletes, fidesznyik szócső nem beszél erről, de a felkészült és az aktualitásokkal, valamint szakmájával tisztában lévő riporter – Jurák Kata – sem tesz fel ezzel kapcsolatos kérdést.
De ha már újságírás: Budai Gyula ehhez is ért. “A probléma az – amit egyébként elképesztőnek tartok –, hogy egy újságíró nem tudja, Magyarországon a rendőrség és az ügyészség nyomoz. Ha az újságíró azzal sincs tisztában, hogy az ítéletet a bíróság hozza, akkor véleményem szerint menjen egy gyorstalpaló tanfolyamra, de még jobb, ha felhagy az újságírással. Mert az olyan hangzatos címekkel megjelentetett írások, mint például a „Budai Gyula ismét pert vesztett”, nem éppen arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a cikk szerzője tudatában van annak, hogy nem az én felelősségem az ítélet, ugyanis nem én képviselem a vádat, sőt, a bírósági döntést sem én hozom. Ha ilyen zavar van a fejekben, akkor igen nagy probléma van a médiában.”
Jurák Kata és az egész újságíró társadalom nevében elszégyelltük magunkat és gyorsan rákerestünk, ki nincs tisztában a bíróságok működésével. Az eredmény: Budai Gyula nem tud olvasni.
Valóban találtunk több olyan cikket, aminek az volt a címe: Budai pert vesztett. Ám ezek mindegyike arról szólt, hogy Budai Gyula elvesztette a vele szemben indított – általában személyiségi jogi – pereket. Az elszámoltatási biztos ugyanis meglehetősen sarkosan szeret fogalmazni, ám állítási mögé általában nem tartja fontosnak a tényeket is odatenni. Így aztán sorra bukta a pereket – ő maga, a Budai.
De vissza az elszámoltatáshoz. Ma már egyre tisztább, hogy Budai tevékenysége kimerült a felszínes boszorkányüldözés látszatának fenntartásában, érdemi ügyek közül egyedül a sukorói telekcserénél sikerült rács mögé juttatnia egy elkövetőt – ott sem azt, akit igazán szeretett volna. (Meg is jegyzi: “A legnagyobb kudarcom az, hogy Gyurcsány nincs börtönben.”)
Saját magáról egyébként szigorúan, de igazságosan vall: “alapos munkát végeztem… A legnagyobb sikeremnek pedig azt tartom, hogy azt a munkát, amivel a kormány 2010 októberében megbízott, a lehető legjobb tudásom szerint végeztem el. … Hitelesen végeztem a munkámat…. Tudásom legjavát adtam ebbe a dologba.” Ezek után mégis miként lehetséges az, hogy majdnem félszáz, Budai adatai alapján megvádolt emberből egy vonult börtönbe? “Itt inkább az lehet a probléma, hogy a bíróságok, ha politikus is érintett az ügyben, nem mernek olyan döntést hozni, mintha egy átlagos emberről lenne szó. Pedig ugyanazokat a jogszabályokat kell alkalmazni. Csak a média rátelepszik az egészre, tudósít róla, fókuszban van, és elbizonytalanodnak a bíróságok is. A bíróságokon nem volt meg a rendszerváltás.”
Mi más? A sajtó és a kommunisták.
Kérdésünk, az nincs Budai Gyulához. Csak annyit kérnénk tőle: ne üljön túl közel Németh Szilárdhoz, mert nagyon nehéz őket megkülönböztetni.