• Úgy csak egy diktátor viselkedik, ahogyan Orbán – mondta a luxemburgi külügyminiszter
• A Fidesz-propaganda hamarosan a Jobbikot is Soros-ügynöknek minősíti
• Magyarországi 2014 óta még rosszabbak lettek a szabad választás feltételei
Akár a törvényeket, akár a retorikát, akár az erőszakcselekményeket nézzük, Európa újraírja saját múltjának legsötétebb fejezeteit. Így pl. vezető kormánypolitikusok és szövetségeseik, Magyarországtól Nagy-Britanniáig baljós elméleteket támogatnak arról, hogy egy zsidó pénzember összeesküvést sző a nemzeti akarat aláásására. Pedig a földrészt modellnek tartották, mármint hogyan kell szembenézni a történelem rémséges eseményeivel, hiszen azaz alapelv az volt, hogy a „soha többé” érdekében kell szembenézni a történtekkel. Az okok sokrétűek: egyrészt újjáéled a nacionalizmus. Azután megerősödik az előítéletes gondolkodás a kisebbségekkel szemben. A közösségi médiában elképesztő sebességgel terjednek a hírek és álhírek. Végül pedig ott van az amerikai elnök. Amit ő csinál, az zöld jelzés azoknak, akik eszközként használják a történelmet. Pontosan ez megy végbe Lengyelországban a holokauszt törvénnyel.
Kelet-Európában a történelmi revizionizmus egyáltalán nem új jelenség, de ettől a tények még tények maradnak és jól ismertek a lengyelek által elkövetett antiszemita kilengések. És a mostani vita megint vastagon felszínre hozta a zsidók elleni előítéletet. De szakértők szerint politikusok másutt példátlan módon gerjesztik a faji és vallási gyűlöletet. Ausztriában egy szélsőséges gyökerű párt a kormány része lett. Az AfD bekerült a német parlamentbe. Olaszországban jó esélye van annak, hogy ilyen erők a választások eredményeként szintén bejutnak a hatalomba. És a felfűtött hangvétellel együtt megjelent az erőszak. Idekapcsolódik a kampány Soros ellen, aki jó ideje kedvenc mumus a szélsőjobb számára Európában és az USÁ-ban is. Neve a szokásosnál is többször felmerült olyan támadások kapcsán, amelyeket a bírálók antiszemita színezetűnek tartanak. Orbán Viktor odáig ment, hogy „Stop-Soros’-nak nevezte el a civil szervezetek elleni szigorítást tartalmazó törvénycsomagot. A választások előtt a miniszterelnök agresszívabban kampányol a pénzember ellen, mint az ellenzékkel szemben. A briteknél May volt stábfőnöke a Daily Telegraph címoldalán fejtette ki, hogy Soros állítólag titkos puccsot szervez a Brexit meghiúsítására.
A kultúrára is átterjed az irányzat, amit az ellenoldal úgy nevez, hogy veszélyesen elfogadottá válik az elfogultság. Franciaországban ünnepelni akartak egy egykori antiszemita írót. Még Németországban is erősödik a muzulmánellenes szélsőjobb, pedig ott nagyon ügyelnek arra, hogy ne feledkezzenek meg a múltról. A berlini Terror Múzeum azt mutatja be, miként választottak ki egyetlen csoportot, hogyan diszkriminálta és végül üldözte azt az állam, amely az előítéletet mentségül használta, hogy feladja a jogállamot. Az igazgató szerint ez a történelem tanulsága, amit meg kell tanulni ahhoz, hogy értsük a liberális demokrácia fontosságát. A szabadságért harcolni kell. Hangosan beszélni kell a gondokról, és semmit sem szabad egyszer s mindenkorra biztosra venni.
A vezércikk arra figyelmeztet, hogy Lengyelország nem úszhatja meg teljes egészében a felelősséget a holokausztért, mert a népirtást a németek tervelték ki, de voltak lengyel segítőik és besúgóik, márpedig róluk nem szabad megfeledkezni. Ráadásul Morawiecki miniszterelnök csak súlyosbított a helyzeten, amikor arról beszélt, hogy akadtak zsidó elkövetők is, mert elmossa az alapvető erkölcsi megkülönböztetést egyfelől a néhány zsidó között, aki csak a rossz és még rosszabb között tudott választani, ezért együttműködött a nácikkal, másfelől a rengeteg lengyel és más kelet-európai között, aki önként kollaborált, mohóságból, vérszomjból, antiszemita lelkesedésből.
A kormányfő védelmében el lehet mondani, hogy Lengyelország messze nem az egyetlen állam volt, ahol a szomszédaik üldözték a zsidókat. A holokauszt 3 millió áldozatának kb. a fele ott halt meg, ahol élt, a saját településén mészárolták le. Egyik érintett ország sem nézett szembe kellőképpen a múlttal, azzal, hogy milyen szerepet töltött be a rémségekben. A németek viszont már számot vetettek a történelemmel. A lengyel vezetés részéről időszerű volna kijelenteni, hogy ezeket a bűnöket rettenetes állapotok közepette egy olyan országban követték el, amely iszonyúan sokat szenvedett a háborútól és a megszállástól. Hozzátehetnék azt is, hogy sok más nemzet sem dolgozta fel igazából az egykori eseményeket. Morawiecki megjegyzése arról tanúskodik, hogy az országok és népek szenvedhetnek olyasfajta neurózistól, aminek hatására képtelenek szembesülni a valós helyzetükkel és inkább a fantázia világába menekülnek, és ott azt képzelhetik, hogy tényleg nem csináltak semmi rosszat.
Lengyelország a történelmi sebek politikáját folytatja, ám a holokauszt-törvény éles vitát váltott ki Izraellel, és ez arra világít rá, milyen külpolitikai ára lehet a történelmi indíttatású nacionalizmusnak. Hívei meg vannak győződve arról, hogy a világ immár elfelejtette: a németek 6 millió lengyelt gyilkoltak meg. Azt hiszik, hogy a Nyugat csupán fecseg a lengyelek felelősségéről. Sok történész joggal utal arra, hogy ilyen-olyan okokból hányan működtek együtt a megszállókkal. A radikális hazafiak szemében az efféle differenciált elemzések nemzetgyalázással érnek fel. Ennek megfelelően túlzó az új jogszabály, amelynek forrása a kisebbségi komplexus és a nacionalista történelempolitika. Ez a keverék épp azért ennyire robbanásveszélyes Kelet-Európában, mert itt a történelem nem egyszerűen rendkívül brutális volt, hanem mivel messze nem dolgozták fel annyira, mint a Nyugaton.
Napjainkban újra megjelennek a régi törésvonalak: ennek bizonyítéka, hogy ilyen alapon csinálják a politikát a lengyel, magyar, ukrán és orosz nacionalisták. Ezért volna igen lényeges folytatni a múlt feldolgozását. Az állam ebben segíthet, de nem írhatja elő, hogy milyen irányban haladjon a munka, nem úgy, ahogy azt most Varsóban látni. A cél az, hogy megnevezzék a felelősöket és az áldozatokat, és Morawieckitől eltérően ne vegyék őket egy kalap alá. Minden más veszélyes, különösen abban a régióban, ahol a történelmi sérelmek gyakran elég gyúanyagot szolgáltattak a jövő viszályaihoz.
A lengyel kormányfő szerint az uniónak az a baja, hogy elfogyott a szellemi hajtóanyaga. A hosszú interjúban a lap arra kereste a választ, hogy miért annyira rossz Lengyelország híre, ám a politikus úgy válaszolt, csupán az újságíró gondolja úgy, hogy az ország nem demokratikus, viszont nacionalista. Varsónak az európai elit és a sajtó egy részével van gondjuk, nem az átlagemberekkel. A befektetők pl. nem mennek el. Megjegyezte: az sem igaz, hogy a kormány megsértené a jogállamot, mert a lakosság háromnegyede elégedetlen az igazságszolgáltatással. A kormány közbenjárásának köszönhetően azután Brüsszel most már parntnerként és nem annyira tanítóbácsiként jár el. Annál is inkább, mert mint kifejtette, Varsó csupán demokratikus ellenőrzés alá kívánja helyezni a bíróságokat.
EU-ügyekre áttérve, a politikus azt hangsúlyozta, hogy a tagországok többsége a nemzetek Európáját akarja, nem pedig az Európai Egyesült Államokat. A kilépést ugyanakkor valószínűtlennek nevezte. A Bizottság azonban nem folytathat olyan politikát, amely figyelmen kívül hagyja a tagoknál uralkodó hangulatot. Most már nem elegendő a béke és a piacgazdaság, szükség van az igazságosságra is. Új gondolatok kellenek. Egyébiránt azt állította, hogy Lengyelország igenis befogad menekülteket: Ukrajnából. Viszont társadalmi feszültséget gerjeszt – tette hozzá -, ha egy szuverén államra kvótákat kényszerítenek rá. Az ilyen kérdésekben nem lehet többséggel dönteni. Ha egy kormány nem képes megvédeni a határait, a következményeket nem lőcsölhet rá a többiekre. A politikus is úgy látja különben, hogy az uniós támogatások végső soron a nyugati cégek javára válnak, ezért Berlin csak ne beszéljen szolidaritásról. Utóbbi fontos persze, de legalább annyira számít a belső biztonság és az önálló, nemzeti politika.
A miniszterelnök ismételten védelmébe vette a holokauszt-törvényt, mondván, hogy pl. még a megszállt Varsóban is 90 ezer katolikus lengyel segített zsidó szomszédainak. Persze náluk is sok ezren voltak, akik zsidókat öltek meg, vagy feladták őket a náciknak. Szerinte a német vezetők nyilatkozatai azt tanúsítják, hogy Berlin nagy megértést tanúsít Varsó álláspontja iránt. Ugyanakkor sürgette, hogy az unió vegye komolyan az orosz veszélyt. Mert jelenleg úgy van, hogy ha békét akarsz, készülj a háborúra. Ez megkönnyíti a megegyezést Moszkvával.
A lengyel Európa-ügyi miniszter nekiment a tervnek, hogy az uniós alapok folyósítását a jövőben kössék a jogállam tiszteletben tartásához. Szymanski arra figyelmeztetett még mielőtt megkezdődnek a tárgyalások a közösség következő hosszú távú költségvetéséről, hogy egy ilyen lépés hatalmas gondokat okozna, mivel korlátozná a tagállamok jogait. A megjegyzés rávilágít arra, milyen ellentétek vannak néhány kedvezményezett kormány, illetve a nagy nettó befizetők között, élen Németországgal. A Bizottság éppen most dolgozza ki a feltételeket, amelyek teljesítése esetén kimondhatja, hogy az adott országban független az igazságszolgáltatás, és így nincs akadálya az uniós támogatások kifizetésének. Olaszország ugyanakkor azt szeretné, hogy büntessék meg anyagi eszközökkel az olyan tagokat, mint a magyarok és a lengyelek, akik nem hajlandók menedékkérőket átvenni. Az illetékes olasz miniszter úgy nyilatkozott: ragaszkodnak ahhoz, hogy fagyasszák be a pénzeket, ha valahol fenyegetik a jogállamot, az alapvető jogokat és a szolidaritást, különösen a bevándorlás ügyében. Brüsszel azonban szeretné elkerülni, hogy olyan benyomás keletkezzen, mintha a szabályozás kifejezetten a keleti tagállamok, így Budapest és Varsó ellen készülne.
A luxemburgi külügyminiszter úgy minősítette Orbán Viktor beszédét, hogy így egy diktátor szokott beszélni. Asselborn arra a fenyegetésre reagált, hogy a magyar kormányfő kilátásba helyezte a menekültekért dolgozó civil csoportok bezárását. Szerinte ez a fajta a hozzáállás az önkényurakra jellemző. Ők azok, akiknek fontosabb a hatalom megtartásának ösztöne, mint bármiféle politikai-erkölcsi tisztesség. A politikus sürgette, hogy ezek után még inkább indítsanak eljárást Magyarország ellen a 7-es paragrafus alapján. Szükségesnek nevezte azt is, hogy az ENSZ emberi jogi biztosa, illetve a világszervezet Emberi Jogi Tanácsa haladéktalanul állítson össze jelentést arról, mi folyik a magyaroknál. Mint mondta, az ország feltartóztathatatlanul afelé tart, hogy végképp elveszítse az emberi méltóság iránytűjét. Azon kívül az iszlám elutasítása ellentétes a vallásszabadsággal. A muzulmán menekültekkel szembeni félelemkeltésről Orbán ugyan azt állítja, hogy a kereszténységet védi meg, ám Asselborn szerint ez a keresztény etika ostoba kiforgatása, mert annak alapja a testvériség, és a bajbajutottak megsegítése.
A lap a taktikai manőverek bajnokának nevezi Orbán Viktort, aki a Kereszténydemokrata Internacionálé budapesti konferenciáján a szabadság és a demokrácia védelmezőjeként ünnepeltette magát. Igaz, részben azért, hogy elterelje a figyelmet a saját gondjairól. A kormányfő hazai pályán játszott, minden értelemben. A jelenlévők nem győzték dicsérni és ez más hang, mint amilyenhez, mostanában hozzászokott. Főként a nyugat-európai partnerek nem győzik bírálni. A luxemburgi külügyminiszter a minap diktátornak nevezte. Ő szociáldemokrata, de a mérsékelt hangvételéről ismert CDU-s Elmar Brok is arról beszélt tavaly, hogy Magyarország ügyében lassan elfogy a türelem. A téma már akkor is a migráció volt. Most meg itt a Stop, Soros, amely messze túl a határokon is bírálatokat váltott ki. Vannak jelek, amelyek szerint a törvény egyelőre elbukik a Parlamentben, nem kizárt, hogy éppen ezért szigorították meg az indítványt. Ha ugyanis nem sikerül jóváhagyni, akkor a hivatalos propaganda várhatóan Soros-ügynökként bélyegzi meg a Jobbikot. Az ilyen módszerekben mindenki Orbán mögött kullog.
Ebben a fényben kell nézni a vasárnapi évértékelőt is. Mármint hogy a külföldi bírálók vissza akarják szerezni mindazt, amit Orbán elvett tőlük és visszaadott a magyar nemzetnek. Ezen az sem változtat, hogy a Fidesz magasan vezet a közvélemény kutatásokban. A pártban mantraszerűen emlékeztetnek arra, hogy nem ismétlődhet meg 2002, amikor is minden ellenkező előjel dacára távoznia kellett a miniszterelnöknek. Pedig megint van egy téma, ami szorult helyzetbe sodorhatja a politikust, ez pedig a korrupció. A vádak már-már meglegyintik a kormányfőt is, részben Mészáros, részben Tiborcz miatt. A tudósító a kereszténydemokraták tanácskozásán szívesen meghallgatta volna Orbán, hogy mit gondol a kenőpénzek elleni küzdelemről, illetve mennyire tartja hitelesnek az OLAF-ot. De kérdéseket nem lehetett feltenni.
Orbán Viktor rutinosan ostorozza az általa teremtett ellenségképeket: a migrációt, Sorost, az EU-t és annak blabláját. Kampánynyitó beszédében kimondta, hová lesz az út: el a Nyugattól. A fenti bűnbakok 3 éve a hivatalos plakát- és hirdetési hadjáratok bevett célpontjainak számítanak. Sokba kerültek az adófizetőknek, ugyanakkor rossz nyelvek szerint rengeteg pénzt hoztak olyan cégeknek, amelyek élvezik a kormány jóindulatát. Így Orbán az évértekelővel már támaszkodhatott a jól előkészített közhangulatra. Újfajta vezérmotívumot pendített meg, mondván, hogy Magyarország a nyugati kereszténység utolsó bástyája. Azaz változik a politikai földrajz: a Keletből Nyugat, a Nyugatból Kelet lesz, a magyarok testesítik meg a földrészt, nem pedig Párizs vagy Berlin. Egyébként pedig kelet-nyugati törést jósol.
Ennél pontnál tért rá a ‘Stop, Soros’-ra, vagyis hogy radikális módon kell megakadályozni azokat a civil szervezeteket, amelyek támogatják a migrációt. Ez pedig azt jelenti, hogy a betiltás fenyegeti őket. Azt is hangoztatta, hogy méreteihez képest az ország immár aránytalanul nagy befolyást képes gyakorolni a világra. Felsorolta a gazdasági sikereket is, és az most mindegy, hogy az ellenzék szerint az eredmények nem csupán az ő érdemét jelentik. De ettől tény, hogy több a munkahely és az emberek anyagilag jobban állnak, mint 8 éve. Ebből következik, hogy a választás tétje az, nyer-e kétharmaddal a Fidesz vagy csupán abszolút többsége lesz.
Magyarországon hivatalosan is megkezdődött a választási kampány: Orbán Viktor szilárdan ül a nyeregben, az ellenzék ezzel szemben megosztott. A Fidesz azonban már 3 éve folytatja a maga hadjáratot a polgárok tájékoztatása címén. Ördögnek állította be a menekülteket, az „idegen megszállókat”, valamint Sorost. A hirdetések, a kétes kérdőívek a félelmet gerjesztik és terjesztik. Pl. hogy ha az ellenzéki pártok győznének, akkor az üzletember parancsára sok millió migránst engednének be az országba. Jelenleg semmi sem utal arra, hogy április 8-ig változna az alaptéma. Ugyanide csatlakozott be az Orbán-beszéd is a nemzet helyzetéről. Ami a másik oldalt illeti, Vona ugyan mérsékelte a hangot, de a Jobbik alapvetően továbbra is völkisch. Viszont ha az LMP és a Momentum is betársulna az MSZP és a DK megállapodásához, legalább 16 mandátumtól meg lehetne fosztani a Fideszt az egyéni körzetekben. Akkor meg elúszna a kétharmad. Ezt persze a kormánypárt igyekszik minden erővel meggátolni, ideértve az oligarchák kezében lévő sajtóorgánumokat, a Választási Bizottságot és a Számvevőszéket. Az EBESZ már négy éve azt állapította meg, hogy jogtalan előnyöket élvezett a Fidesz. Azóta csak rosszabbodtak a szabad választás feltételei.
Orbán Viktor, aki az újjáválasztást célozta meg, nacionalista és idegenellenes jelszavakat hirdetett vasárnapi beszédében. Arra használta ki az alkalmat, hogy harcba szálljon a migráció és a menekültek ellen. Kijelentette, hogy a bevándorlás miatt sötét fellegek gyülekeznek Európa fölött, és hogy a Nyugat össze fog omlani. Kormánya azonban fellép az iszlamizálódás ellen. Közismert, hogy a politikus milyen keményen lép fel a migránsok ellen. Az EU-val vitában áll a kvóták miatt.
A menekültek segítése hamarosan ellenséges cselekedetnek számít Magyarországon – a “Stop Soros”-sal a kormány emberi jogi szervezetek munkáját akarja megtiltani. Erre úgy válaszol Somogyvári Zoltán a Helsinki Bizottságtól, hogy az egyesületet szétrombolhatják, de az akaratukat nem törhetik meg. Ők voltak azok, akik nemrégiben Strasbourgban sikerrel vívták meg két bangladesi menekült ügyét, miután a magyar hatóságok minden jogalap nélkül zárták be a két férfit. Csak éppen Orbán és a Fidesz vezetői sorra minősítik a nemzetbiztonság elleni veszélynek a migránsokat támogató NGO-kat. Már az előző civil törvény is nagy vihart kavart, a Bizottság jogi eljárást indított, ám a magyar vezetés mégis újabb javaslatot terjesztett elő azok ellen a civil csoportok ellen, amelyek menedékkérőket gyámolítanak. Hogy pontosan kikre vonatkozik majd, azt nem tudni. A Helsinki Bizottságra bizonyosan, miután az több látványos vereséget mért a hatalomra.
Sok szakértő alkotmányellenesnek tartja a tervezetet. Somogyvári szerint azonban azt az esetükben egyáltalán nem lehet alkalmazni, mert ők nem a bevándorlást pártolják, hanem olyan embereknek adnak jogi tanácsot, akik a menedékkérelem alapján jogszerűen tartózkodnak az országban. Magyarországon alig akad rendőrkézre illegális bevándorló. Ám zajlik a választási hadjárat, illetve a hadviselés Soros ellen az állítólagos terv miatt. Ez a Fidesz kampányslágere. Az üzletember a legelsők között lehet, akit kitiltanak majd az új jogszabály értelmében. Pardavi Márta, a Helsinki Bizottság társelnöke szerint azonban tévedés a javaslatot választási manővernek tekinteni. A cél az emberi jogok védelmezőinek megfélemlítése és kiéheztetése. Hiszen ők az utolsók, akik még felemelik a hangjukat a kormány ellen. Mint mondja, itt újabb fokozatot ért el az ellenük irányuló harc.