- Úgy látszik, hat a brüsszeli fenyegetés: Lengyelország egyelőre hajlandó átgondolni az igazságügyi reformot;
- Lehet, hogy Merkel csupán testcselként vetette be a kvóták és az uniós támogatások összekapcsolását, mert számára fontosabb a jogállam, illetve a német tartományok megsegítése;
- Soros igen praktikus célpont Orbán számára, mert egy személyben testesít meg mindent, amiről a politikus azt hangoztatja, hogy küzdeni kíván ellene.
Hosszas huzakodás és ellenállás után mégiscsak úgy látszik, hogy Lengyelország hajlandó felülvizsgálni az igazságügyi reformot, ám továbbra is elutasítja a menedékkérők elosztását. A Európa-ügyi miniszter azt közölte, hogy az unió barátok és nem ellenségek klubja, és mindig van lehetőség a kompromisszumra. Mint mondta, a tervezett lépések között egyetlen olyan sincs, amelyet valamelyik más országban már ne léptettek volna érvénybe, ám a varsói kormány kész megnézni, hogy mennyire megalapozott a Bizottság állítása, hogy ti. a csomag egésze jelent kockázatot. Emlékezetes, hogy az EU példátlan módon jogállami eljárást kezdeményezett a lengyel kormány ellen a bírósági rendszer átalakítása miatt.
Ugyanakkor Varsóban nagy felháborodást váltott ki, hogy a német kancellár két napja bejelentette: a jövőben a többi közt a menekültek befogadásához kívánják kötni a közösségi támogatások folyósítását, márpedig a lengyeleknél senki sem kap több pénzt az unióban Brüsszeltől. Az újság hozzáteszi ugyanakkor, hogy Merkel aligha tudja keresztülvinni a javaslatát, mert a szerkezeti alapokat nem a szolidaritás honorálására találták ki. De lehet, hogy Berlin csak az alku eszközeként veti be ezt a kérdést, mert sokkal jobban aggasztja a jogállam korlátozása egy-két kelet-európai államban. Vagyis ha a nyugatiak ejtik a kvóta kérdését, ezzel fokozni tudják a nyomást Budapestre, Varsóra és Prágára más ügyekben.
A német kormányfő nem sok támogatást kapott a brüsszeli EU-csúcson az ötletéhez, hogy a kvóta végrehajtásától tegyék függővé a szerkezeti támogatásokat, de lehet, hogy nem is ez volt igazából a célja, amikor bedobta a javaslatot. Ennek megfelelően a munkatársai nem győzték hangoztatni, hogy az indítvány nem jelent fenyegetést Magyarország és Lengyelország ellen, a pozíciós papírban rögzített állásfoglalást inkább úgy kell tekinteni, hogy az ösztönözni kívánja a régiókat a menekültek befogására. És pontosan itt lehet a kutya elásva, vagyis hogy nem Kelet-Európa a lényeg, hanem hogy a jövőben a forgalomban lévő elképzelések alapján a német tartományok a jövőben egyetlen fityinget sem kapnának felzárkózásra az uniótól. Így nagyon is elképzelhető, hogy a kancellár épp ezért vetette fel a menekültek ellátását, mert az tényleg sok kiadással jár és ilyen célra a német vidéknek esetleg mégiscsak le lehet akasztani némi pénzt a következő, hosszú távú uniós költségvetésből. Ugyanakkor feltűnést keltett Juncker, aki a büdzséről zajló vitában az egységet sürgetve a következőt találta mondani: ahol nincs szeretet a házban, ott kirepül a pénz az ablakon.
A szír háború megmutatta, hogy Európa a világpolitikában mennyire nem tud beleszólni a dolgokba, és hogy legfeljebb a moralizálásban nagyhatalom. Az értelmetlen kvótavita pedig arra világított rá, hogy ez ügyben még jó ideig nem is változik semmi. A kommentár emlékeztet arra, hogy az EU-nak semmiféle elképzelése, stratégiája nincs Szíria kapcsán, pedig igencsak érinti a viszály. Lásd a menekültek beözönlését. Németország és a kontinens többi törpéje mégis megelégszik a néző szerepével. Aminek persze megvan a maga oka, hiszen a válságban a fegyverek beszélnek, az pedig arrafelé főként Oroszország és Irán erősségének számít. De az EU-nak nem is kellene belebonyolódnia a konfliktusba, de azért erejéhez mérten kivehetné részét a megoldásból. Ám ehelyett az európaiak ismét belemerülnek a teljesen terméketlen vitába a migránsok elosztásáról.
Teljesen felesleges volt Merkel részéről a mostani csúcstalálkozó előtt, hogy a brüsszeli támogatások csökkentésével fenyegesse meg azokat a kelet-európai tagokat, amelyek nem vesznek át menedékkérőket. Ugyanis ily módon csak az árkokat mélyíti. Egyben ideális belpolitikai pozíciót kínál az olyan ravasz cinikusoknak, mint a magyar miniszterelnök. A kvótadöntés soha nem működött, és a menekültek nem Magyarországra vagy Lengyelországba akarnak menni. Ezt két év elteltével talán már be kellene látni. Azon kívül a keletiek más módon épp eléggé ki tudják nyilvánítani a szolidaritásukat. És amíg Európa nem jut túl az ilyen belső vitákon, addig felesleges még csak álmodoznia is a világpolitikai szerepvállalásról.
Le Figaro
1. A konzervatív lap populista orvlövésznek nevezi Orbán Viktort, aki szembemegy egész Európával. A rendszerváltás óta nincs nála megosztóbb személyiség a földrészen, mégis toronymagasan esélyes a választások megnyerésére. Az egykori harcostárs, Szelényi Zsuzsa azt mondja róla, hogy a miniszterelnök gyűlöli a rutint, széttördeli a megszokásokat, brutális játékos. A jelszava egyfolytában az: Magyarország mindenekelőtt, bármilyen eszközzel. Gondolkodik, messziről indul és felgyorsul. És a végén egy falnak kell megállítania. 30 év elteltével azonban sem a Fidesz, sem annak főnöke nem tűnik fiatalnak, illetve demokratikusnak sem. Viszont az egykori középpályás energiája és ravaszsága töretlen.
Orbán úgy viselkedik, mint egy keresztesvitéz, aki megvív a gonoszokkal a földrészen: az EU technokratáival, a határok nélküli liberalizmussal, amit Soros testesít meg és főként az idegen hordákkal. Hogy mindezt komolyan gondolja, azt sokan kétlik, még saját pártjában is. Viszont hogy hatalmon maradjon és elbizonytalanítsa vetélytársait, főként az újfasiszta Jobbikot, ahhoz a legjobb módszer, ha ellopja azok érveit. A politikai paletta sok színét képviselte már, de mindig is nacionalista volt. A módszere sem változik soha: kénkőszagot árasztó témákkal ő uralja a vitákat és a széttöredezett ellenzék képtelen diktálni a napirendet. A nagy kérdés, hogy ezúttal meg tudja-e szerezni a kétharmadot. Hogy még négy évet tölthet a hatalomban, az nem nyűgözi le sem Merkelt, sem Macront, tehát mindazokat, akik el akarnak kerülni még egy alapvető válságot az EU-ban. De ki szállna szembe vele, amikor a francia elnököt leszámítva minden más, szóba jöhető nyugati vezető a saját gondjaival van elfoglalva?
A magyar politikus tökéletesen kiismeri magát a brüsszeli boszorkánykonyhán, de nem akarja elhagyni az uniót. A saját ízlésének megfelelően igyekszik azt megerősíteni. Ő kíván az lenni a saját táborában, akiről azt gondolják, hogy megvédi az identitást és a hagyományokat. Ivan Krasztev, a neves elemző szerint Orbán arról álmodik, hogy megváltoztatja az európai játékot és úgy jelenjen meg, mint akihez lehet fordulni a német kancellártól és a francia elnöktől jobbra. A régi hatalmak gyengélkedése egész sugárutat nyitott meg előtte. Kovács Zoltán ezt úgy fogalmazza meg, hogy Magyarország elismeri az egyéni szabadságjogokat, de a nemzetnek elsőbbséget kell élveznie. A kormányfő számára életbiztosítás a tagság az Európai Néppártban. Egy európai illetékes szerint ha nem állna a konzervatívok védelme alatt, már kapott volna jó pár nyakast. És Európa csak nehezen találja meg a kellő választ a politikus ellenforradalmára.
Orbán jellemrajzához hozzátartozik, hogy bár református, opportunizmusból átvette a katolikus Magyarország konzervatívabb tanait. A visszaesés, valamint a költségvetési hiány időszaka után a gazdaság újra stabilizálódott. Igaz, itt van egy kis bibi: a közösségi pénzeknek köszönhető, hogy jól mennek a dolgok a gazdaság, a rendszer és a Fidesz-közeli oligarchák számára. Kovács Zoltán elismeri, hogy létezik korrupció, de hozzáfűzi, hogy nem büszkék rá. Egy közgazdász ugyanakkor négyszemközt arról beszél, hogy a támogatások átkot jelentenek, mert az elit zsebét hízlalják, ám meggátolják a hatékonyabb gazdálkodást, a megfelelő oktatást, és így azt, hogy gondoskodjanak a jövőről.
A kétoldalas, képekkel bőven illusztrált riport Felcsúton ér véget, a miniszterelnök dácsája mellett épült stadionnál, amely a nagy vállalatok ajándéka volt a bőrlabda amatőrjének, a futurisztikus Puskás Akadémiával együtt. Megemlíti a cikk, hogy a polgármester, Mészáros Lőrinc rekordsebességgel emelkedett a leggazdagabb oligarchák közé. Majd bemutatja a kisvasutat, amelyre az unió rengeteg pénzt fecsérelt el, és amely fáradhatatlanul indul útnak a település központjából, hogy azután, hat kilométerrel odébb a pálya a semmiben érjen véget.
2. Budapest vezeti a szövetséget a kvóta ellen, amit a Bizottság megelőző és állandó mechanizmusként június végére akar élet léptetni, nehogy még egyszer olyan állapotok alakuljanak ki, mint két és fél éve. A miniszterelnök szárnyakat kapott a vitától, már világméretű összefogást sürget a migránsok ellen. És a szomszédos Ausztriában ugyanezt szajkózza az új kormány, amely soros elnökként szeptemberben EU-konferenciát szervez az illegális bevándorlás elleni harcról. Krekó Péter azt mondja, a magyar politikus szándékosan provokál, szüksége van a gyűlöletre ahhoz, hogy mozgósítani tudja a saját híveit.
A Balatonra vezető út mellett ott vannak az elmaradhatatlan választási plakátok, rajtuk a mumussal, Soros Györggyel, aki négy pártvezető vállára támaszkodik. Utóbbiak kezében drótvágó, merthogy a propaganda szerint le akarják bontani a kerítést, amely botrány keltett Európában 2015-ben. A kép azt jelképezi, hogy az ország védelmezőjének egyedül kell szembenéznie az árulókkal, akik sarkig ki akarják tárni a kapukat. A milliárdos úgy kerül ide az első számú közellenségként, hogy ő testesít meg minden rémet, amiről Orbán azt állítja, hogy felveszi ellene a harcot: a bevándorlást, a kozmopolitizmust, a pénzügyi spekulációt, a külföldi tőkét, és igen, az ellenszenves részvétet a muzulmán menekültek iránt. És sok választó bedől ennek a politikai marketingnek, pedig az csupán egy valószínűtlen fikció.