Lázár János igencsak remeghet következő ciklusbeli helyéért, ha Németh Szilárd színvonalára is hajlandó volt lemenni. Sőt. A bécsi videó után már nem volt kérdés: fullban nyomja a kretént. Most azt bizonyítja: mindig van lejjebb.
Izgalmas, fikciós alapú interjút adott Lázár János a hódmezővásárhelyi Promenád weboldalnak. (A portál onnan lehet ismerős, hogy nemrég innen tűntek el, előzetes bejelentés vagy utólagos indoklás nélkül a városi orvosbálon készült fotók, amelyeken együtt bájolog Lázárral Tiborcz István és becses neje, Orbán Ráhel.)
A beszélgetés érdekesebb, és egy alternatív valóságról beszámoló része a sajtó Lázár-féle elemzése. Ez már csak azért is különösen érdekes, mert a kancelláriaminiszter lényegében az egyetlen fideszes politikus (és kormánytag), akitől tényleg lehet érdemben kérdezni, majdhogynem bármit. Érdemi válaszban az esetek legnagyobb részében nem érdemes reménykedni, de már az is üdítő kivétellé teszi Lázárt, hogy nem rohan el a mikrofonok elől, sőt, maga találta ki és szervezi immár 111. hete a kormányinfókat.
Ehhez képest komoly fordulatot tett a miniszter – aki amúgy nemrég bejelentette: nem szívesen vállalna egy új ciklusban kormányzati munkát. (És mi ezt majd jól el is hisszük.) Lázár komoly Németh Szilárd színvonalat hoz az elmúlt hetekben – vélhetően Orbán parancsolta le róla a hozzáértő és elérhető technokrata szerepét.
Ennek szellemében osztotta ki most Lázár János a sajtót. Az interjúban természetesen el kell hangoznia a kormány állandó kommunikációs paneljének: “Az országos ellenzéki sajtónak komoly szerepe és küldetése volt a hódmezővásárhelyi választáson. Nem tudom, honnan kapták a feladatot, és nem is szeretnék találgatásokba bocsátkozni, de az biztos, hogy feladatot teljesítettek.” valamint: “Az újságírók szerepe az elmúlt években megváltozott, ma már a politikusokhoz hasonlóan a „politikacsinálás” részei.” Ezzel a kijelentéssel nem igazán lehet mit kezdeni, ugyanis nincsen értelme. Ezért aztán azok sem fejtik ki soha, akik ezt állítják. Ugyanis bármit is csinál egy sajtóorgánum, nem indul a választásokon, nem hoz, az ország részét vagy egészét érintő döntéseket, és még hosszan lehetne sorolni, mi mindent nem csinál egy szerkesztőség, amit a pártok igen. Ha pedig arra tetszik a miniszter úrnak gondolni, hogy a sajtó egy, még működő része kérdéseket merészel feltenni a politikusoknak, mégpedig olyanokat, amelyeket nem egyeztettek előre, avagy nem Rogán írta azokat személyesen, hát akkor jó reggelt kívánunk Lázár Jánosnak. Ez a sajtó feladata. A többit elvégzi az állami pénzből fenntartott propaganda.
Most pedig következzen néhány igazi gyöngyszem a beszélgetésből:
– “az ellenzéki pártok és politikusok ma többet szerepelnek a sajtóban, mint a kormánypártiak, tehát nem értem, miért beszélnek kiegyensúlyozatlanságról.”
Halkan tesszük hozzá: Orbán Viktor 10 éve nem adott interjút olyan körülmények között, ahol nem ő határozza meg a kérdéseket. De igaz ez sameszaira is. Valódi kérdésekre sem a kormánypárti politikusok, sem a kormányzati szervek nem válaszolnak. Mindenki biztos lehet abban, hogy az újságírók is szívesebben tennének fel normális körülmények között kérdéseket a politikusoknak, mint az évek óta látott kergetőzés – ám erre a Fidesz emberei nem adnak lehetőséget.
– “Cenzúra sem a kormányoldalon működik”
Igen, ezt plafonszakadás nélkül ki tudta mondani Lázár. Mondjuk azt értékeljük, hogy végre kimondta: a média egy jelentős része kormányzati megszállás alatt működik. De azt már nem, hogy például Kovács Zoltán kormányszóvivő hetente – de ha “helyzet van”, gyakrabban is – tart kötelező eligazításokat a propagandalapok vezetőinek.
– “A helyi sajtót kiemelt fontosságúnak tartom, hiszen ez teremt lehetőséget arra, hogy az emberek a szűkebb környezetük eseményeiről tájékoztatást kapjanak.”
Igen, sejtettük, hogy a Fidesz így gondolkodik erről, ezért is vásárolta fel Mészáros Lőrincz és Andy Vajna az összes megyei napilapot.
– “elhatároztam, hogy a saját szememmel nézem meg, mit jelent az illegális bevándorlás, aminek a veszélyeiről idehaza még csak beszélünk, ott azonban a hétköznapok részévé vált. … Egy órát töltöttem abban az utcában, és talán három fehér emberrel találkoztam, mindenki más sötét bőrszínű volt.”
Gyorsan tolul a szájra a kifejezés, amelyet olyan emberre használunk, aki bőrszín alapján ítél meg másokat, mégpedig az övétől eltérő pigmentáltságot veszélyforrásként azonosítja. Rasszista. Innen is üdvözöljük a Liu testvéreket.
– “Nem szabad az újságírók elől megfutamodni, korrekt párbeszédet kell velük fenntartani, mert nem ellenségek vagy ellenfelek, hanem szövetségesek: még ha kritikusak is, fórumot teremtenek ahhoz, hogy az ember elmondhassa véleményét, meggyőződését, programját, vitatkozhasson róla, és támogatókat gyűjtsön hozzá.”
Ehhez aligha lehet bármit is hozzá tenni. Talán csak annyit: párttársait is erre biztathatná Lázár. Addig is, a mai valóság: itt és itt és itt és itt. És ezek csak az elmúlt egy-két nap termései.
– “Nyugat-Európához képest a magyar politika még mindig inkább intellektuális alapokon áll.”
Tökéletes dramaturgiai érzékkel Lázár a végére tartogatta legjobb poénját. Csak Orbánt tudnánk idézni ezzel kapcsolatban: a viták ideje lejárt. Ez aztán az igazán “intellektuális alap”.