A női olvasótermek távol tartották a nem kívánatos egyéneket, de szándékosan úgy lettek kialakítva, hogy árnyszínházhoz hasonló belátást engedjenek. Eláruljuk miért volt minderre szükség.
A 19. század második felében a nőkre már nem vonatkoztak olyan szigorú szabályok: szabadon mozoghattak, például a közkönyvtárakat is látogathatták. Igen ám, de a könyvespolcok roskadoztak az olyan könyvektől, ami nem volt nők kezébe való, ráadásul mindenféle jött-ment is betévedhetett. A közkönyvtárak ezért olyan megoldáshoz folyamodtak, amivel nem csak megvédték a hölgyeket a könyvtári mocsoktól, hanem az megfelelő női magatartásra is nevelték őket.
The reading-room / Walter Appleton Clark via Library of Congress
A könyvtár eredetileg a férfiak birodalma volt, s miután nyilvánossá váltak, komoly aggodalmat okozott, hogy a finom hölgyek esetleg erkölcstelen könyvekhez is hozzáférhetnek. Ráadásul félő volt az is, hogy a könyvtári mocsok, vagyis a munkásosztálybeli férfiak, megzavarják a nőket. Azt feltételezték ugyanis, hogy ez az alja nép csak azért jár könyvtárba, hogy a fogadási eredményeiről tájékozódjanak az újságokban, és zaklassák az idelátogató hölgyeket.
Így születtek meg a női olvasótermek, amik a kor filozófiájának megfelelően védték a nőket. Ezek a könyvtár elszeparált termei voltak, ahová csakis nők léphettek be. Ám nem csak az itt elhelyezett olvasmányok, de a berendezés is nagyban eltért a férfiak részlegétől.
Míg a rendes olvasótermekben olvasáshoz és kutatómunkához praktikus, nagy asztalok álltak, a női olvasótermek inkább szalonhoz hasonlóan voltak berendezve. Gyanánt csak egy-egy kisebb asztal volt a helyiségben, ami maximum levélírásra volt alkalmas. A különböző szőnyegek, kárpitozott bútorok pedig az otthonosság hatást keltették. A falakat olyan freskók és festmények díszítették, amik szintén az otthon melegét és a nőiességet hangsúlyozták. Illetve mondanunk sem kell, természetesen az itt elhelyezett olvasmányokat is úgy állították össze, hogy azok sztereotípiát tükrözzenek a megfelelőnek tartott női szerepekről és viselkedésről.
A női olvasótermek távol tartották a nem kívánatos egyéneket, de szándékosan úgy voltak kialakítva, hogy színpadhoz vagy árnyszínházhoz hasonló belátást engedjenek. Úgy tartották ugyanis, hogy a jól viselkedő nők látványa a kevésbé finom modorú férfiakat is erkölcsös magatartásra ösztönzi.
Forrás: daily.jstor.org