Ahogy arra számítani lehetett, Orbán ünnepi beszédében a végsőkig feszítette a soros-migráns-brüsszel-civilek elleni háborús pszichózist. Újdonság: “a választások után elégtételt fogunk venni” az ellenfeleinken – ígérte.

Orbán Viktor ünnepi (?) beszédéről kellene elemzést, összefoglalót, mifenét írni, de mindenek előtt álljon itt az első gondolatunk a szöveg elhangzása után: Isten irgalmazzon mindenkinek, aki nem ért egyet a vezérrel, mert ő biztosan nem fog. Eddig csak annyit tudtunk: a választások utánra halasztották a Stop Soros néven elhíresült törvénycsomag elfogadását, újra megszerzendő kétharmados többségük reményében. Már ez önmagában elég ijesztő minden olyan civil szervezetre nézvést, amely kritikát fogalmazott meg a kormányzással kapcsolatban. (Természetesen a békementet felcsúti focibuszokkal társszervező CÖF-re nem érvényes. Elvégre ők az államkasszából és a Fidesz pártalapítványától kapják erre a pénzt.)

Március 15-i beszédében azonban Orbán kimondta:

a választások után elégtételt fogunk venni. … erkölcsi, politikai és jogi elégtételt.”

És hogy kiken? Mindenkin – bárkin –, aki a Fidesz jelöltje ellen indul, aki a saját – nem fideszes – jelöltje mellett kampányol, aki kritizálni meri a kormányt, aki szerint nem Soros-migráns-Brüsszel-ENSZ-ésmégbárki az ország legnagyobb ellensége.

Orbán mindeddig egyetlen alkalommal sem mondta ki ezeket a szavakat nyíltan. Soha nem érezte szükségét, hogy ilyen egyértelmű választási programot adjon. Soha nem ment odáig, hogy egyértelműen és nyíltan fenyegesse létükben azokat, akik nem értenek vele egyet.

Mindez meggyőződésünk szerint elég ijesztő ahhoz, hogy a beszéd többi részével csak nagyvonalakban foglalkozzunk. Ahogy arra számítani lehetett, Orbán kimaxolta a háborús pszichózist. Szerinte ez a választás “a legnagyobb csata, amit életünkben megvívhatunk, áll előttünk. … el akarják venni az országot – hogy adjuk át idegeneknek. Ne mi éljünk itt, hanem mások.” Természetesen a rejtélyes “ők”, az mindenki, aki nem “mi” vagyunk, vagyis nem az Orbán vezette tömeg, a nyaloncok, vejek, oligarchák, és rettegve gyűlölködők.

A beszéd lényegében ennek a gondolatnak a csavarása, különböző stilisztikai elemekbe oltása volt: a Nyugat haldoklik, mert beengedte a migránsokat, Sorossal és zsoldosaival harcolunk, stb…

Voltak igazán megmosolyogtató pillanatok is. Orbán például két fröcsögés között kijelentette: “Mi nem gyűlölünk senkit. Hiszünk a szeretet és az összefogás erejében”, majd hirtelen ráeszmélt, hogy legalább 10 másodperce nem emlegetett háborút, így gyorsan hozzátette: “harcolunk Soros ellen. Küzdeni fogunk a végsőkig és nem adjuk fel soha!” (Churchill forog a sírjában.) Szintén mosolyra késztető pillanat volt, amikor a nézősereg hatalmas tapsvihara közepette kijelentette: Európa egyetlen állama Magyarország, amely konzultált az állampolgáraival. Azt talán hagyjuk is, mennyire volt érdemi párbeszédnek tekinthető néhány brossúrányi irányított kérdés postára adása. Ahogy azt is: Magyarország az EU egyetlen tagállama, amely nem vesz részt az Unió jövőjéről szóló, érdemi konzultációban.

Orbán, mint nemzeti imádságot, a pártgyűléssé züllesztett ünnepi megemlékezés végén előszavalta a Himnuszt, a tömeg pedig lelkesen mondta utána a sorokat. Tökéletes összefoglalója mindannak, amit Orbán és szavazói kapcsolatáról gondol a vezér.