- Az Európai Néppárt frakcióvezetője azt hiszi, hogy Orbán Viktorral dűlőre lehet jutni migráns-ügyben, viszont a kvótából nem enged;
- Kettős nevelés, rejtózködő meggyőződés – a szocializmus lelki reneszánsza Magyarországon, viszont a vallás lepereg a fiatalokról, kár ennyit költeni rá;
- A választás nem lesz sátoros ünnep a Fidesz számára, mert minden, ami gyengíti az orbáni rezsimet, az erősíti a demokratikus erőket.
Az Európai Néppárt strasbourgi frakcióvezetője Orbán Viktorral közösen akarja megoldani a migrációs kérdést. A keresztényszociális Manfred Weber azért tartja fontosnak, hogy nyugvópontra jusson a vita, mert ha az unió kudarcot vall a migrációs politikában, az nagy lökést adna a populistáknak, illetve a szélsőjobbnak. A politikus, aki tegnap Budapesten tárgyalt a magyar vezetővel, abból indul ki továbbá, hogy az iszlám vallás nem tartozik a földrészhez, viszont a muzulmánok nagyon is a kontinens részét alkotják. Ám meg kell védeni az európai életmódot. Természetesen, teszi hozzá Weber, segítséget kell nyújtani a rászorulóknak, ám az EU felvevőképessége véges. Éppen ezért a bajor politikus arról igyekszik meggyőzni a magyar kormányfőt, hogy még az idén közös választ kell találni a bevándorlással összefüggő gondokra. Nem lehet annál nagyobb kárt okozni az európai tervnek, minthogy a közösség képtelennek bizonyul a cselekvésre – hangsúlyozta.
Weber úgy ítéli meg, hogy Orbán vitatott, bírálatokat is kivált. Határozott véleményt foglal el, és ahhoz bírja a magyarok támogatását. Ezért tisztelni kell és tárgyalni kell vele. Migrációügyben nála van a rendezés egyik kulcsa. A politikus úgy látja, hogy a kerítés megépítéséért Magyarország nem kritikát, hanem támogatást érdemel, hiszen csak érvényt szerzett a schengeni jognak. Ám ha sikerül megoldani az EU külső határainak védelmét, akkor sort kell keríteni a szolidaritás megvitatására is, az alól senki sem vonhatja ki magát, még a V4-ek sem. Itt azonban nem volna szerencsés a támogatások megvonásával fenyegetni, hasznosabb a párbeszéd. De ha a visegrádiak nem vesznek át menedékkérőket, akkor nem lehet hosszú távú választ adni az emberáradatra. Egyértelmű mindazonáltal, hogy a migrációt korlátozni, ellenőrizni és irányítani kell. A CSU azonban azt reméli, hogy Orbán Viktorral együtt sikerül átvágni a gordiuszi csomót.
A magyar választások előtt a történelem erősen ott lebeg az ország fölött. Előjönnek a múltból mind a győzelmek, mind a fájdalmak. Orbán Viktor nagyon ért ahhoz, miként lehet támaszkodni valamilyen olyan eseményre, amelynek hatása máig érződik, vagy legalábbis úgy látszik, hogy érződik. Március 15-én arra emlékeztetett, hogy akárcsak a törökök, a Habsburgok és a szovjetek ellen, most is szembe kell nézni egy sor új létveszéllyel, legyen az Brüsszel, a bevándorlás vagy Soros. A több tízezres tömeg jól vette az üzenetet, de erre számítani is lehetett. Az emberek jó részét buszokkal szállították a Fidesz vidéki erődjeiből a fővárorsa. De a politikus megpróbálta meglovagolni a trianoni veszteséget is. Egy sor jogot adott a határon túli magyaroknak. Ugyanakkor a nemzeti ünnepen, a Jobbik párhuzamos rendezvényén a felszólalók a korrupció és a kegyencrendszer elleni harc szükségességéről beszéltek. A kiállás csak kissé takarta el az emlékeket arról, hogy párttagok közül annak idején, az indulásnál sokan fekete félkatonai egyenruhában, Árpád-zászlók alatt vonultak fel.
Budapest változatlanul gyönyörű, ám a barátoktól most már inkább arról hallani, mekkora a korrupció, és hogy a társadalom cinikusabb, zártabb lett. Hogy a médiát, a civil intézményeket és a kultúrát szépen engedelmességre kényszerítették. Hogy pl. Alföldi Róbert nem mehet el közönségtalálkozóra Zalába, mert nincs hely, ahol fogadnák, mivel a tulajdonosok félnek a hatalom megtorlásától. Vagy itt van a CEU, amely a folyamatos hivatalos nyomás miatt már lépéseket tesz, hogy áttelepüljön Bécsbe. Minderre az egyik magyarázat, hogy alábecsülték a szocializmus 50 évének hatását. A másik lehetséges ok, hogy az elvándorlás miatt a polgárság védekezésre kényszerült, illetve a populizmushoz sodródik, ami persze újabb fiatalokat késztet távozásra. Megint mások abban látják a magyarázatot, hogy folytatódik a régi, tekintélyelvű irányítás, beleértve a saját zsebek teletömködését, csak más eszközökkel. Mutatósabbak az üzletek, senkit sem börtönöznek be, és nincs irányadó ideológia. Ám sokan félnek a kettős nyelvtől, azaz, hogy a gyerekek mást hallanak az iskolában, illetve otthon. Hogy az embereknek ismét meg kell tanulniuk a sorok közt olvasni.
Európában virágzik a szélsőjobb, csak tessék Orbán Viktort megkérdezni róla! A politikus sokszor rájátszik a félelemre az iszlámmal és a bevándorlással szemben, ily módon a hasonszőrűek nagyon szeretik a földrészen. A csata három évvel ezelőtt, a menekültválsággal rajtolt. A kerítés miatt szidták a miniszterelnököt. A magyarok először rokonszenveztek a reménytelen helyzetben lévő tömegekkel, ám álláspontjuk hamar keményre váltott. A merényletek csak fokozták a rémületüket, ez volt az a fejlemény, amit a Fidesz fürgén kiaknázott. Azóta a kampány a migránsokra összpontosul, de Soros György szintén elsőszámú célpont lett, az EU-val együtt. És a stratégia a jelek szerint beválik. A legtöbb bíráló sem vonja kétségbe, hogy a kormánypárt nyeri a választásokat, csupán az arány a kérdéses. Az eredményt az európai szélsőjobbos erők reménysugárként várják, mármint hogy ők mit tudnak elérni.
Az Orbán körüli klikk folyamatosan felvásárolta a magyar sajtót. A 18 megyei lap közül pl. az összes hatalompárti oligarchák kezén van. Paul Lendvai úgy értékeli, ez a nagy különbség az Egyesült Államokhoz képest. Magyarországon nincsen független újság vagy tévé, megszüntették őket. De ettől még vannak elégedetlen hangok. A Transparency International nyilvánosságra hozta, hogy a demokratikus intézmények még kelet-európai mércével mérve is szinte példátlan módon rendültek meg, korrupciós vádak övezik Orbán hatalmát. A miniszterelnök családja valaha egy egyszobás házban lakott, ma a Forbes szerint nettó 23 millió eurós vagyonnal rendelkezik. A java 2010 után jött össze. Kovács Zoltán szóvivő szerint azonban a kenőpénzek nem okoznak nagyobb gondot, mint bárhol másutt a kontinensen.
A vádakra válaszul csak még elutasítóbb lett Orbán migránsellenes retorikája. Lendvai szerint ez segített, hogy elvonja a figyelmet a visszaélésekről. Egyben új lendületet adott a Fidesznek, csakhogy közbejött Hódmezővásárhely. A bírálók kezdtek azon tanakodni, hogy a szavazópolgárok netán már belefáradtak a kormányfő üzeneteibe. Daniel Makkonen, a Nyílt Társadalom Alapítványoktól azt mondja, másnapra levettek egy csomó migránsellenes óriásplakátot az utak mellől. Vég Zsuzsa, az Európai Külkapcsolati Tanács munkatársa azt mondja, hogy az embereknek már tele van a hócipőjük az újabb és újabb stadionokból, miközben nem jut elég pénz az oktatásra és az egészségügyre. Kovács Zoltán ezzel szemben csupán kisiklásnak tartja a hódmezővásárhelyi kudarcot. Szerinte továbbra is hat a migráns- és Soros-elleni hadjárat.
Napjainkban Orbán az európai szélsőjobb zászlósfigurája, de az USÁ-ban is. Egyes szövetségesei ugyanakkor elhalványultak az öreg földrészen, így Le Pen és Wilders. Ideológiája azonban továbbra is hatásos, amit az olasz 5 Csillag Mozgalom, illetve az Osztrák Szabadságpárt sikere tanúsít. És Őry Mariann a Magyar Hírlaptól azt mondja, hogy a kommentelők nagyon szeretik a magyar vezetőt egész Európában. Minta lett, mármint hogy mi mindent lehet elérni a retorika, a körülmények és a töretlen hatalomvágy keverékéből. Ám Lendvai szerint a hatalom képes elvakítani, nagy képűségre, önhittségre sarkall. Mert ugyan a Fidesz alighanem nyerni fog, csak éppen a választás nem lesz diadalmenet. És minden, ami gyengíti a miniszterelnököt és rendszerét, az győzelem a demokratikus erők számára.
Megfeneklettek a magyar ellenzék összefogási próbálkozásai, és ez növeli Orbán Viktor esélyeit, hogy a harmadik egymást követő alkalommal is miniszterelnök lehessen. A kormányfő az előző két alkalommal már kihasználta a másik oldal megosztottságát és kétharmadhoz jutott. Ám az érintett pártok mindenesetre kísérleteznek azzal, hogy ha nem is hivatalos szövetség keretében, de együttműködjenek. A Momentum pl. három jelöltjét lépteti vissza az esélyesebb ellenzéki induló javára. De azért a figyelem most afelé tolódik el, hogy magas legyen a választási részvétel, mert az is sikerrel kecsegteti a Fidesz-ellenes tábort. A miniszterelnök az ádáz migránsellenes kampánnyal egyben tudta tartani a saját híveit, de nem volt képes újabb tömegeket megmozgatni a kemény magon kívül. Az ellenfelek ugyanakkor egyfolytában támadták a korrupciós ügyeket, hogy megnyerjék a bizonytalan szavazókat. Ha 70 % elmenne voksolni, azzal már el lehetne hódítani a többséget a kormánypárttól – jósolja Vona Gábor.
Orbán közeli vállalkozók az unió pénzén szedik meg magukat, miközben a politikus nem győzi szidni az EU-t. A szekszárdi közvilágításból államügy lett. Merthogy éles fényben mutatta meg a kormányfő környezetének viselt dolgait. A politikus sokat bírálja Brüsszelt, ám annál hallgatagabb az uniós támogatások felhasználását érintő, mind jobban burjánzó botrányok ügyében. A jelek szerint ezek közül a legkínosabb az Elios esete. A cég, amelynek akkor Tiborcz István, Orbán későbbi veje a társtulajdonosa volt, a nulláról indulva óriási növekedést produkált, hála a brüsszeli alapoknak. A rakétaszerű pályafutást egyébként az első ügylet tette lehetővé, hála az akkori hódmezővásárhelyi polgármesternek, Lázár Jánosnak. Így a továbbiakban már volt megfelelő referencia. A versenykiírásokba pedig sajtóadatok szerint beleszólt Tiborcz egyik munkatársa az érintett településeken, és mindezt a kancellária felügyelte. A rendőrség azonban nem talált semmi kivetnivalót az ilyesfajta ügyletekben, minden bizonyíték ellenére sem.
Csakhogy bombaként robbant, amikor a Wall Street Journal nyilvánosságra hozta az OLAF vonatkozó dossziéinak tartalmát. Az ugyanis pontról pontra igazolta a Direkt36 nyomozásának eredményét, sőt az EU-anyag szervezett csalásról beszélt. Kovács Zoltán azonban azt állítja, hogy az unió illetékes hivatala beszállt az ellenzék politikai kampányába, a jelentést három magyar írta. De ettől még az OLAF 60 ügyet tárt fel Magyarországon. Mészáros Lőrinc pl. mára az ország 5. leggazdagabb embere lett, köszönhetően nem kis részben az uniós alapoknak. Brüsszel nem titkolja az ingerültségét. Ingeborg Grässle, az EP Költségvetési Ellenőrző Bizottságának vezetője megengedhetetlennek nevezi, hogy a versenykiírások 36 %-ban csupán egyetlen jelentkező volt. Viszont kétli, hogy elfogulatlan a magyar igazságszolgáltatás. Jelenleg azonban a Bizottság meglehetősen gyámoltalannak tűnik, mert nincsenek erős bizonyítékok a kezében, így nem szeretne tengelyt akasztani az Európai Néppárttal. Ám egy illetékes szerint még akkor is nehéz lesz nem lépni, ha a magyar ügyészség nem talál semmi terhelőt az Elios ellen.
Keskeny nyomtáv a semmibe – így mutatja be a német közszolgálati rádió a kisvasutat. A miniszterelnök 8 év alatt sok mindent átépített az országban, akadt jócskán, amit az EU nehezményezett, lásd az Alkotmánybíróságot, az igazságszolgáltatást vagy a sajtót. Más tervek finanszírozásában viszont beszállt az unió, például a politikus szülőfalujában. A tudósítót elkísérte a stadionba Hadházy Ákos, aki arra figyelmeztet, hogy a hatalmas létesítmény az adófizetők pénzéből lett meg, mivel a kormányfő hobbijáról van szó. És mert Orbán nosztalgiából kisvasútra is vágyott, megépült az is. 20-30 évvel ezelőtt már közlekedett ott egy szerelvény, ám leállították, mert a kutya sem utazott rajta. De miután a nagy ember úgy akarta, az EU jóvoltából megépült a 8 kilométeres nyomvonal.
Az LMP társelnöke azt fejtegeti, hogy a falu jelkép, azt villantja fel, miként lehet visszaélni az uniós támogatásokkal. A vasút ugyanis a semmiből a semmibe jár. Potom kétmillió eurós volt a beruházás, ám csak veszteséget termel. A munkálatokból egyébként a helyi polgármester cége is kivette a részét. A stadionban a Fidesz-közeli oligarchák személyesen találkoznak Orbánnal. Magyarország az utóbbi 8 évben 30 milliárd eurót kapott Brüsszeltől. Amiből a kormánypárt sok barátja is meggazdagodott, ideértve a kormányfő családját. Az apa, a két fivér és a vej vállalkozásai jócskán jutottak állami megbízatásokhoz.
A lap úgy tudja, hogy az uniót igencsak foglalkoztatja, mitévő legyen a sorból kitáncoló közép-európai tagállamokkal, illetve hogyan szabályozza újra a bevándorlást. A legnagyobb gond azonban az euroövezet reformja, vagyis hogy el lehet-e kerülni az újabb válságot alapvető változtatások nélkül. Az aggályok sorában következik ezután a jogállam és a demokrácia helyzete néhány új tagországban. Többről van itt szó, mint, mondjuk, a bíróságok függetlenségéről. A cseh jegybank korábbi elnöke ezt úgy ragadta meg, hogy a visegrádi négyek leválnak sok mindenről, amit a régi mag fontosnak tart. Hogy az újjáválasztott Merkel a napokban Párizs után Varsóba és nem Londonba ment, az arra utal, hogy a lengyel viszonyban mutatkozó feszültség többet nyom a latban, mint a Brexit. A problémák között a 3. a bevándorlás, hiszen az pl. nagy szerepet játszott Olaszországban a Liga választási győzelmében. És végül jönnek az EP-választások. Macron meg akarja újítani az egész közösségi politikát, hogy helyreállítsa iránta a köz bizalmát, de a nagy, hagyományos pártok ellenszegülnek.
Az Európai Unió Bizottsága elutasította a lengyelek védekezését a vitatott igazságügyi reform kapcsán, azaz a közeledés néhány hete után újabb összecsapások várhatóak a két fél között. Varsó tegnap éjfélig kapott határidőt, hogy helyreállítsa a jogállami normákat. Timmermans alelnök azt közölte, hogy a lengyelek által eljuttatott Fehér Könyv nem ad választ a brüsszeli aggályokra, mármint hogy az átalakítással a kormány ellenőrzése alá helyeznék a lengyel bíróságokat. Mint mondta, igencsak problémás, ha valaki azt gondolja, hogy joga van megváltoztatni az igazságszolgáltatás rendszerét, ám az valójában azt jelenti, hogy szerinte kiterjesztheti arra a politikai befolyását.
Most az fenyeget, hogy teljes mértékben beindul a jogállami eljárás a 7-es paragrafus alapján, bár a helyettes külügyminiszter azt bizonygatta az EU-döntés bejelentése után, hogy a reformok nem fenyegetik a demokratikus játékszabályokat. Varsó ugyanakkor jelezte, hogy nem vonja vissza a szóban forgó törvényeket, de kész megvitatni a Bizottsággal annak eredményeit, amire a német Európa-miniszter úgy reagált, hogy Lengyelország sok milliárd eurós uniós támogatásnak mondhat búcsút a vita eredményeként, úgy hogy kár időhúzásra játszania. Viszont az máris nagy erkölcsi károkat okoz a lengyeleknek, hogy a közösség hónapok óta tanácskozik Varsó szavazati jogának megvonásáról. Egyben pedig jelzi, hogy a PiS-kormány mennyire elszigetelődött a szervezetben.
Ausztria az uniót támogatja a lengyel kormánnyal kialakult viszályban. Az osztrák Európa-ügyi miniszter szerint a jogállamot meg kell védeni, ezért helye van a Bizottság által indított eljárásnak. Ugyanakkor folytatni kell dialógust, de mint a szakminiszterek brüsszeli tanácskozása után elmondta, demokrácia-ügyben szó sem lehet engedményről. Német kollégája azt fejtegette, hogy teljesen értelmetlen az üres fecsegés, Berlin elvárja, hogy a lengyelek módosítsák a kifogásolt törvényeket az igazságszolgáltatás ügyében. A minisztereknek pedig támogatniuk kell az EU álláspontját, hiszen alapkérdés forog kockán. Az ügy nem szerepel a hét 2. felében esedékes csúcsértekezlet napirendjén. Először a Bizottságnak ki kell értékelnie a lengyel választ, utána foglalkozhat a teendőkkel a Miniszteri Tanács, előreláthatólag a jövő hónapban. Magyarország már jelezte, hogy a szankciók ellen van, és állítólag ugyanígy gondolkodnak a balti köztársaságok is.
Az Európai Parlament a magyar és a lengyel ellenkezés dacára támogatja, hogy elsősorban a keleti tagállamok munkásai vállalati kiküldöttként a jövőben csupán másfél évig dolgozhassanak Nyugaton a hazai, alacsonyabb bérek alapján. A szigorítást Franciaország kezdeményezte, mondván, hogy a mostani rendszerben a keleti cégek az alacsonyabb jövedelmekkel alávágnak a nyugati konkurenciának, főként az építőiparban. Magyarország, Lengyelország, de Spanyolország arra hivatkozik ellenben, hogy a versenyszabályok lehetővé teszik a bérelőny kihasználását. A készülőben lévő új szabályozás, amelyet várhatóan a jövő hónapban Budapestet és Varsót leszavazva hagynak jóvá, kétéves átmeneti időszakot ír elő, ez csökkenne le 18 hónapra. Az EP most úgy foglalt állást, hogy egyenlő munkáért egyenlő juttatás jár, ám a lengyel külügyminiszter-helyettes szerint inkább arról van szó, hogy az erősebb tagok rákényszerítik akaratukat a többiekre.
A hírügynökség arra számít, hogy rövidesen változás áll be Lengyelország elutasító viszonyában az unióval szemben, mert Putyin kísértete járja be Európát és ez rádöbbenti Varsót arra, hogy kik az igazi barátai. A lengyel nacionalista kormány az elmúlt két évet azzal töltötte, hogy elszigetelje magát az EU-ban, legyen szó a jogállamtól kezdve egészen a menekültekig. Ám a londoni kettős gyilkossági kísérlet után a PiS-kabinet azok között van, akik a leghangosabban sürgetnek büntetést Oroszország ellen. Néhány keleti ország az orosz elnökhöz törleszkedett az elmúlt időszakban, ám Kaczynski egyik fő gondja az volt, hogy mit is akar a Kreml a térségben. (A másik lengyel törekvés pedig az, hogy leváljon az EU fő áramáról.) Az igazságügy kapcsán ugyan folytatódik a civakodás, de már változott a lengyel retorika: a Skripal-ügy után Varsó immár az európai egység szükségességét hangoztatja. Egyben még inkább megkérdőjelezi az Északi Áramlat-2 gázvezeték szükségességét, mondván, hogy látnivaló, Oroszország mennyire nem megbízható partner.
Európa afelé tart, hogy túllépjen a kereszténységen, ezt bizonyítja a legújabb felmérés, amely azt állapította meg 12 országban, hogy a fiatalok egyre kevésbé vallásosak és ebben élenjár Magyarország is. A közvélemény kutatás készítői a 16-29 éves korosztály képviselőit kérdezték és arra jutottak, hogy nálunk 67 % semmilyen hitet nem követ. Ezzel a 6-ok vagyunk a rangsorban. A listán a csehek az elsők, ott 91 % mondta az, hogy nem gyakorol semmilyen vallást. Az ellenkező pólust a lengyelek jelentik. A magyaroknál 59 % sohasem imádkozik, 51 % pedig nem jár templomba. Az összeállítás készítője, egy angol professzor az eredményt úgy értékelte, hogy a földrészen haldoklik a vallás, az ifjúság mind inkább elfordul tőle. A kereszténység már nem alapnorma, és ez valószínűleg így is marad a következő 100 évben. Nagyon sok fiatalt keresztelvíz alá tartottak, de utána többé be nem tették a lábukat a templomba. Azaz a gyerekek nem veszik át a szülők kulturális-vallási identitását, az egyszerűen lepereg róluk. Akik még hisznek Istenben, azok úgy látják, hogy szemben úsznak az árral. Ily módon a nagy egyházak várhatóan kisebbek lesznek 20-30 év múlva, de akik kitartanak mellettük, azok elkötelezettebben követik a tanításokat.