A Fidesz hatalma megdöntésének egyik legnehezebb kérdése, össze lehet-e Orbán eltávolításához fogni a Jobbikk
Talán segít a döntésben, ha felidézzük, az elmúlt években a Jobbik volt az egyik legsikeresebb párt. Nem is feltétlenül a relatíve magas támogatottságára gondolok, hanem arra, programja nagy részét sikerült már eddig is megvalósítani. Méghozzá ellenzékből. E programpontok jó része még a vad, rasszista, antidemokratikus korszakból származik. Ezeket orozta el a Fidesz, és valósította meg saját szélsőjobboldali programját, alapvetően megrengetve ezzel a demokráciát, a polgári jogállamot Magyarországon.
Az pedig furcsa jelenség, hogy miután a Jobbik igen sokat elért szélsőjobbos elképzeléseiből, a pártveztés elégedetten elkezdett behúzódni középre. Végülis egy csomó dolog már megvan, hála Orbán Viktornak. Lehet hát cukiskodni, a szélsőjobb balhét elviszi a magát egyre inkább diktátornak képzelő kis vezető.
Nézzünk pár példát. (Hosszabban írtam minderről Melyik a Jobbik? című könyvemben.)
Statisztikailag is, a Jobbik céljainak jelentős része már most megvalósult. Ellenzéki párttól pedig ez komoly fegyvertény. Ha most csak két programját vesszük szemügyre ebből a szempontból (Bethlen Gábor-program,2007 és Radiális változás, 2010) máris tekintélyes a sora azoknak célkitűzéseinek, melyek kipipálhatóak
Csak néhány példát említve: a kettős állampolgárság megadása a határon túli magyaroknak; stratégiai fontosságú ágazatok, elsősorban az energiaszolgáltatók, államosítása; kötelező erkölcs-, vagy hittanoktatás bevezetése. Az oktatásirányítás központosítása, a tankönyvpiac erőteljes korlátozása, tantárgyanként egy könyvre szűkítése; országos szinten vezényelt, de helyi szinten megvalósuló közmunkaprogram; a hajléktalanok eltávolítása a közterületekről; a banki adósok kilakoltatásának jelentős korlátozása vagy akár megszüntetése, a banki alapkamat erőteljes csökkentése. Ezek a Jobbik elképzelései – megvalósítójuk pedig a Fidesz.
És a sor még messze nem teljes,
a Jobbik kívánságának megfelelően Károlyi Mihály szobrát elvitték a Kossuth térről, épülnek országszerte a Wass Albert-, Prohászka Ottokár-, Teleki Pál-emlékművek – ahogyan ezt Bethlen Gáborról elnevezett programjukban kívánták.
És a tévedések elkerülése végett szögezzük le, a vasárnapi zárvatartás ötlete is a Jobbiktól származik. 2010. novemberében nyújtották be T/1793-as számú törvényjavaslatukat, amelyben a „szabad vasárnap biztosításához szükséges” törvények módosítását kezdeményezték. Merthogy: „Törénelmi hagyományunkhoz hozzá tartozik, hogy a vasárnapokat az emberek pihenéssel, családjukkal, kikapcsolódással töltötték. (…) A jelenlegi rendelkezés a vasárnapi munkavégzés kivételes lehetőségét szélesen értelmezi, ezzel gyakorlatilag megszünteti ennek kivételes lehetőségét. A multinacionális cégek haszonmaximalizásán kívül nemhogy nem érdeke ma Magyarországon senkinek, hanem alkotmányos jogokat sért a vasárnapi munkavégzés jelenlegi szabályozása.” (Más kérdés, hogy ez aztán nem jött be és vissza kellett vonni.)
Igaz, 2010-ben még csak tárgyosrozatba sem vették ezt a javaslatot, amelyet akkor öt jobbikos képviselő, Baráth Zsolt, Bertha Szilvia, Sneider Tamás, Vágó Sebestyén és Z. Kárpát Dániel jegyzet. Ám a második Orbán-kormány szinte ugyanezzel az indokolással keresztülnyomott egy nagyon hasonló törvényt, igaz, akkor már a kereszténydemokratákra hivatkozva. De ez már csak afféle trükközés. Még egy pont a Jobbik listájáról, amit a Fidesz valósított meg, még ha később rá is fázott.
De sorolhatnánk példákat a külpolitikából is, mely területen a Jobbik keményen Európai Unió-ellenes, és a „keleti nyitás” lelkes szorgalmazója.
A keleti nyitás fideszes politikájára még a Jobbik külpolitikai szakpolitikusa, Gyöngyösi Márton is azt mondta gunyorosan: „Rendkívül boldogok vagyunk, hogy a kormány lelkes olvasója a Jobbik külpolitikai programjának, és abból nincs ellenére folyamatosan szemezgetni, hiszen ellentétben a Fidesszel, pártunk már 2008 óta hirdeti a Keleti Nyitás politikáját. Nincs bennünk sértődés, egyetértünk a törekvéssel, és támogatjuk ebben a kormányt, fontosnak véljük a Kelet felé történő gazdaságpolitikai nyitást.”
Aztán itt a szigorú, megtorló jellegű büntetőpolitika követelése, a halálbüntetés visszaállításának hangoztatása (erről mondta azt Orbán Viktor, hogy „megérne egy misét”).
Még ha az elcukisodó Vona mostanában azért erről hallgat.
A Jobbik 2010-es Radikális változás címet viselő programjában olvasható a követelés, hogy meg kell szüntetni a politikusok álláshalmozását, vagyis, hogy képviselő, polgármester (és a többi) egyszerre lehet valaki. A Jobbik saját tagjainak elő is írta e szabályt, később pedig a Fidesz törvényben rögzítette.
A Jobbik vezetője beszélt egy időben sokat arról, hogy nem segélyeket kell adni, hanem munkakötelezettséghez kell kötni a támogatást (ebből lett a közmunka), vagy a családi támogatás mind nagyobb részét adókedvezmény formájában kell nyújtani, a maradékát lehetőleg különféle jegyekben odaadni, így nem a romák számtalan gyerekét fogja pénzelni a társadalom.
Rendszeresen előkerül, hogy a jelenlegi miniszterelnök, Orbán Viktor elnöki rendszert szeretne bevezetni. Ez is rímel Vona Gábor elképzelésére, mely szerint: „Magyarországon egy erős vezetői hatalomra épülő, elnöki rendszerre van szükség.”
Sőt, néha Vona még ezen is túlmegy. Amikor annyi a találgatás, vajon miért akarja a miniszterelnök a Budavári Palota épületeit megszerezni hivatala számára, csendben jegyzem meg, hogy a Jobbik szerint a legmegfelelőbb államforma „számunkra” mégiscsak a királyság lenne.
Mára a köztársasági alkotmányt felváltó úgynevezett Alaptörvény részévé nemesedett a Jobbik pártprogramjából, hogy Magyarország 1944. március 19-én elveszítette a szuverenitását, és csak a rendszerváltáskor nyerte vissza. És a sor még hosszan folytatható lenne. Mindezt elérni tisztes eredmény lenne még kormányon is. Hát még ellenzékből.
Szóval – némi publicisztikai túlzással – a Jobbik már hatalmon van. 