Április 8. az utolsó esély, hogy a magyarok demokratikus úton tegyék lapátra Orbánt

Április 8. az utolsó esély, hogy a magyarok demokratikus úton tegyék lapátra Orbánt

  • Orbán Viktor a nemzeti ünnepen mondott beszédében jelezte: egyértelmű felhatalmazást akar, hogy a leszámoljon mind az ellentáborral, mind a demokráciával;
  • A britek olyan bizonyítékokat terjesztettek elő az ideggázas merénylet ügyében, hogy azok láttán még a magyar miniszterelnök sem ellenezte a szankciót;
  • Csehország és Szlovákia is a gusztustalan, illiberális magyar-lengyel útra lép, ha a prágai és pozsonyi politika nem tesz sürgően valamit ellene.

stop_orban.jpg

Der Standard

der_standard.jpg

Orbán Viktor biankó csekket akar magának a választás utáni időkre. Így értékeli a március 15-i beszédben elhangzott fenyegetést a lap vendégkommentárja. A szerző, Csekő Balázs, szabadúszó bécsi újságíró szerint ezek után a Fideszt nem lehet azzal vádolni, hogy egy szót sem szól a jövőről. Egy pillanatra igenis bele lehetett látni a párt kártyáiba és világos, hogy merre kíván tartani, miután a kormányfő azt ígérte, hogy elégtételt fognak venni. Egyértelművé tette az ellenfelek számára, hogy nagyon is vannak tervei, de a részleteket csak április 8. után teszi közzé. Ám azoknak a demokraták aligha fognak örülni. Abból lehet kiindulni, hogy folytatja az illiberális állam felépítését. Azaz megy tovább a jogállam és a még megmaradt demokratikus intézmények leépítése. Elmélyül és hosszabb időre rendezkedik be az antiliberális rendszer. Ezt közvetve, ám meglepően tisztességes módon Orbán ki is fejtette a beszédben, amikor azt taglalta, hogy szomorú idők jönnek a civil társadalom számára, Soros Györgyöt pedig hazaküldik. 

A kormányellenes média ugyancsak bizonytalan jövő elé néz. Főleg a Simicska-féle leleplező sajtó szálka a miniszterelnök szemében. De megnehezülhet a politikai ellenoldal helyzete is. Nem lehet kizárni, hogy újból módosítják a választási törvényt. A cél az, hogy még kevésbé lehessen megbuktatni a Fideszt. A magyar polgároknak, illetve a széttagolt ellenzéki pártoknak ajánlatos halálosan komolyan venniük a fenyegetést. Hiszen Orbán szabad kezet akar a „bosszúhoz”. Ez volna a választási programja. Április 8. sorsdöntő lesz, a szavazópolgárok számára minden bizonnyal ez lesz az utolsó alkalom, hogy demokratikus úton menesszék az Orbán-kabinetet. 

 

Die Presse

die_presse.jpg

A lap szerint a választási kampány hajrájában bombaként robbant a Magyar Nemzet leleplezése, miszerint sok millió eurónyi uniós pénzt sikkasztottak el Magyarországon. (Az osztrák újság azt a címet adta a tudósításnak: „EU-milliárdokat tüntetett el az orbáni Magyarország?”) Az irdatlan summát állítólag arab és ázsiai bankokon keresztül mosták tisztára, hogy utána magyar luxushoteleket és kastélyokat vegyenek belőle. A jelentés emlékeztet arra, hogy a Simicska-birodalomhoz tartozó Magyar Nemzet az utóbbi hónapokban sorra jött ki a hatalom botrányairól szóló anyagokkal. Így Semjén Zsolt svédországi luxusvadászatáról és Szabó Zsolt államtitkár sokmilliós belize-i offshore számlájáról. De a választás előtt még további leleplezések várhatóak. 

 

Guardian

guardian.jpg

A vezércikk szerint nagyrészt jelképes, hogy az uniós államok többsége feltételezett orosz kémeket utasít ki, ám fontos az egységes fellépés üzenete. Az oroszokat alighanem az a meggyőződés vezette, amikor elhatározták az ideggáz-merényletet, hogy Nagy-Britannia gyenge. Ráadásul megbízhatatlan az amerikai elnök, aki ugyanakkor rendkívüli rokonszenvet tanúsít Moszkva iránt. Emellett vizsgálat zajlik ellene, hogy nem játszott-e össze a Kremllel. Ám ezek után következett a több mint 20 tagállam válaszlépése, Trump pedig szabad kezet adott az apparátusnak, valószínűleg azért, mert éreztették vele, hogy nincs nagyon más választása. Ám csak 14 állam csatlakozott a szankcióhoz és látványosan kimaradt belőle Ausztria. 

A közös reakció azért lényeges, mert az oroszok megpróbálták megtörni a Nyugat egységét, hogy nem sikerült, az May érdeme. A szövetségesek pedig a vártnál segítőkészebbnek bizonyultak, mert a nemzeti érdekeket tartották szem előtt. Az üzenet jelzi, hogy elegük van az orosz próbálkozásokból, pl. a kíbertámadásokból. Egyben rámutat, hogy a vegyi fegyver bevetésével Moszkva fontos határt lépett át. Putyin persze most előreláthatag asszimetrikus válaszhoz folyamodik, de a Nyugatnak is van még aduja. A nagy kérdés az, hogy célba veszi-e az elnök oligarcha barátainak vagyonát, amihez sok tagállamnak nemigen fűlik a foga. Ilyen körülmények között igencsak nehéz lesz fenntartani bármiféle egységet, de amikor nincs igazán jó választás, a kollektív kiutasítás fontos üzenetet küldött

 

Neue Zürcher Zeitung

nzz.jpg

Moszkva túlfeszítette a húrt, az érintett, jó két tucat nyugati partner ugyanakkor az ellenintézkedéssel jelezte, hogy szolidáris Nagy-Britanniával. Még a magyar és az olasz kormány is meg lehetett győzni a válasz szükségességéről, pedig egyik sem azzal tűnik ki, hogy túlságosan kritikus lenne a Kremllel szemben. Oroszország viszont teljesen elszigetelődött, bár illúzió volna azt hinni, hogy akkor innentől kezdve jó útra tér. Sőt, Putyin propagandája odahaza még ki is használhatja a fejleményt, mondván, hogy lám-lám, gonosz összeesküvés zajlik az orosz nemzet ellen. Ezzel együtt fontos a jelzés, mert a vegyi támadás az egész Nyugatot fenyegeti. Végzetes lett volna, ha a szövetségesek magukra hagyják a briteket az ügyben. Az orosz Külügyminisztérium pont ezt várta, ám elszámította magát. Beérett viszont a mag, amit a Kreml éveket át elvetett, ideértve a nyugati demokráciák aláásását célzó információs háborút. Moszvának ugyanakkor immár senki sem hisz. A bizalmat leginkább úgy szerezhetné vissza, hogy hitelt érdemlően bizonyítja: megsemmisítette a készleteket a szóban forgó ideggázból.

 

Bloomberg

bloomberg_1.jpg

Bírálják Ausztriát az unióban, amiért az a semlegességére hivatkozva egyetlen orosz diplomatát sem utasít ki. A Kurz-kormány, amelynek része a Putyinnal együttműködő, nacionalista Szabadságpárt is, azt közölte: azért tartja távol magát a nagy-britanniai gáztámadásra válaszul elhatározott szankciótól, mert hidakat épít a Kelet és a Nyugat között, így nyitva kívánja tartani a csatornákat Moszkvához. Bildt volt svéd külügyminiszter úgy reagált, hogy a bécsi álláspont nemigen egyeztethető össze az EU-tagsággal, és nagy különbség van aközött, hogy valaki a Nyugathoz tartozik, illetve hogy híd a földrész két fele között. A litván diplomácia volt irányítója, aki jelenleg EP-képviselő és ugyanúgy konzervatív, mint egykori svéd kollégája, illetve az osztrák miniszterelnök, nos, ő rossz viccnek nevezte Ausztria lépését. Egyébiránt az FPÖ két éve munkamegállapodást írt alá a hatalmon lévő Egyesült Oroszország Párttal és már akkor kijelentette, hogy el akarja töröltetni a megtorló intézkedéseket.

 

Süddeutsche Zeitung

sdz.png

Az osztrák kormánykoalíció megmérgezi a társadalmi légkört. Így látja a helyzetet a lap a Kurz-kabinet első 100 napja után. A Néppárt és a Szabadságpárt azért kerülhetett hatalomra, hogy keményebb vonalat vigyen a migráció ügyében, csak éppen nem old meg semmilyen gondot sem, ha valaki az irigységre és a félelemre játszik rá. A szövetség – a harmónia gondos hangsúlyozása ellenére – két táborra esett szét. Szóval nehéz egyértelműen megválaszolni azt a kérdést a türelmi szakasz lejártával, hogy akkor most az ÖVP-FPÖ-tandem beváltotta-e igényét az ország megújítására, avagy igazolta a félelmeket a populizmus ügyében, és Ausztria szépen betagozódott-e a problémás államok sorába, Magyarország és Lengyelország mellé. Természetesen az eltelt idő kevés volt az alapvető változásokhoz, de most már lassan a tettekkel is ki kell rukkolni. 

Ám egyelőre azt látni, hogy a hatalom meg akarja gyengíteni a közmédiát és igencsak fura a Belügyminisztérium által elrendelt házkutatás a titkosszolgálatnál, beleértve az ottani vezetők felfüggesztését. Ugyanakkor a Néppárt egyre népszerűbb, mert Kurz olyan reformokat ígér, amelyek nem fájnak. A Szabadságpártnak nem tett jót, hogy ellenzéki erőből kormánypárt lett. Csak az ellenkezésben jó. Vagyis nem lehet egységes kormányzati teljesítményről beszélni, mint ahogy közös irányról sem. 

 

Politico

pol.png

Az EU számára az a feladat, hogy a korrupció visszaszorítására ösztökélje Szlovákiát, ugyanakkor ne engedje meg, hogy a pozsonyi politika ugyanazt az utat válassza, mint Orbán Viktor. Egykor Magyarországon is erős volt a demokrácia, a hozzátartozó szabad sajtóval és civil társadalommal. Ám a miniszterelnök politikai gépezete az utóbbi években módszeresen lebontotta a szabadságjogokat. Ebből a szempontból nem éppen bátorítóak Fico megnyilvánulásai, hiszen a kettős gyilkosság után azt állította, hogy Kiska elnök összejátszik Soros Györggyel. A befektetőre épülő antiszemita összeesküvés elmélet meglehetősen elterjedt a térségben, bár a nagy pártok nem élnek vele. Fico ugyanakkor a színfalak mögül továbbra is kézben tartja a gyeplőt, amiben nagy szerepet játszik az ellenzék gyengesége. Taktikájából arra lehet következtetni, hogy nem reformokkal igyekszik visszaszerezni a bizalmat, hanem ellentámadással. Ha ehhez tud kellő tömegtámogatást szerezni, meg tudja őrizni befolyását. De hogy valójában mi fog történni, az nagyban függ az utcától. A tüntetések hevessége csillapodott ugyan, de a mozgató ereje nem.

 Fico bár a migráció ügyében kokettál a populizmussal, a stabilitás pillérének számít a bonyolult térségben. Azon kívül mérsékeltnek tekintik a szlovák politika többi részéhez képest. Az uniónak szüksége van Szlovákiára, hiszen Csehországban minden a feje tetejére állt, Magyarországgal és Lengyelországgal pedig súlyos feszültség alakult ki. De a gazdaságot is javarészt láthatólag érinthetetlen oligarchák ellenőrzik, a politikai hatalmat pedig a háttérből gyakorolják, ami fölöttébb jellemző a régióban. Ha a kormány nem tud mit kezdeni a korrupcióval, akkor hamar újra frontvonalban találhatja magát. Az viszont paradox, hogy a tiltakozók nagy része támogatja a kabinet EU-barát irányvonalát, mert attól tartanak, hogy az ismét a partvonalra csúszik, ahogy az Magyarországgal is történt. 

 

FT

financial_times.jpg

Csehország és Szlovákia a tekintélyelvűséggel kacérkodik, azaz ugyanazon az ösvényen halad, mint Magyarország és Lengyelország. Erre figyelmeztet a konzervatív American Entereprise Institute cseh származású kutatója. Dalibor Rohac Szlovákia szempontjából elvesztegetett időnek tartja Fico kormányzásának 10 évét, amely csak érlelte a lassú dühöt és csalódottságot. Hozzáteszi, hogy ez a két érzés a magyaroknál és a lengyeleknél már utat nyitott a nyíltan autoriter rendszernek. Lehet, hogy most Pozsony és Prága következik. Az szlovák miniszterelnök kinevezése inkább csak azt szolgálja, hogy ne kelljen új választásokat kiírni, miután a Smer népszerűsége nagyot zuhant. De hasonlóan rossz a közérzet Csehországban is, ahol példátlan módon kisebbségi kabinet van hatalmon, minden alkotmányos előírás ellenére is. Babis kormányfő különben volt ügynök és 2 millió euró uniós pénz elsikkasztásáért kívánják felelősségre vonni.

A két ország nagyot fejlődött a rendszerváltás óta és a gazdaságot tekintve zárkózik fel a Nyugathoz. Ám ezzel nem tart lépést a politika: nem sok haladás mutatkozik a korrupció és a kegyencrendszer felszámolásában. Sem a szlovákok, sem a csehek nem tévednek, amikor úgy ítélik meg, hogy az államot foglyul ejtette néhány oligarcha és az igazságszolgáltatás kivételez a hatalom közeli delikvensekkel. Mindehhez járul, hogy rengeteg apró párt van, ugyanakkor igencsak gyakoriak a radikális jelszavak, és ez így, együtt tökéletes táptalaj a politikai szélsőség számára. Érdemes felidézni, hogy Magyarországon és Lengyelországban a közép omlott be, pedig ott szó sem volt olyan óriási botrányokról, mint most a cseheknél és a szlovákoknál az érdekütközésekkel és a maffiakapcsolatokkal. Ha a politika nem változtat gyorsan a dolgokon Prágában és Pozsonyban, akkor Európa szívében újabb gusztustalan, illiberális fordulatnak nézünk elébe.

Facebook Comments