- Ha veszít, börtönbe kerülhet a kormányfő és a haveri kör;
- A Fidesz ráerősített a migránsellenes heccelésre, majd meglátjuk, milyen eredménnyel, mert a lakosság kezd ráunni a süket dumára. A politikus ugyanakkor hős a nemzetközi szélsőjobb számára;
- A magyar gazdaság tud eredményeket felmutatni, csak éppen sokan maradtak az út szélén és kétséges, hogy uniós források nélkül meddig tart a langymeleg helyzet.
A szürke eminenciás hadjárataként ad hírt a legnépszerűbb német újság arról, hogy Simicska Lajos korrupcióval vádolja Orbán Viktort. Kettejük közt az egykori barátság a legkeményebb ellenségeskedésbe fordult és az üzletember veszélyeztetheti akár a Fidesz újraválasztását is. Ehhez jól jön a miniszterelnök egykori éceszgéberének a sajtóimpérium. A Magyar Nemzet, a Hír TV és a Lánchíd Rádió bombázza a polgárokat a kormányfő birodalmának hatalmi visszaéléseiről és nepotizmusáról szóló jelentésekkel. Legyen szó Semjén Zsolt ingyenes svédországi vadászatáról, egy államtitkár offshore-számlájáról, valamit arról a hírről, hogy az FBI pénzmosó hálózat nyomára bukkant és a szálak a legfelső szintig vezetnek. A legnagyobb hullámokat azonban az Elios-ügy kavarja, amely a többi botrányhoz kapcsolódva bőségesen gondoskodik robbanóanyagról. Olyan kép rajzolódik ki az emberek előtt, hogy itt egy klikk szégyentelenül megszedi magát. Lásd Mészáros Lőrincet, a nemzet legtehetségesebb gázszerelőjét.
A kegyencek hálója telepedett rá az országra, és ha Simicska ez ellen harcol, akkor azért meg kell jegyezni, hogy annak idején ő maga is fonta a szálakat. Jócskán kaszált az építési közbeszerzéseken, közreműködött abban, hogy a sajtóban elnémítsák a bíráló hangokat, illetve hogy a 2002-es kudarc után 8 évvel Orbán dicsőségesen vissza tudjon térni. A törés alighanem azért következett be közöttük, mert a politikus úgy vélte, már túl nagy lett az útitárs befolyása. Simicska jelenleg a Jobbikot támogatja, ám Orbán az állami sajtóban nem reagál a korrupciós gyanúsításokra, hanem gerjeszti a félelmet az olyan külföldi hatalmasságokkal szemben, mint Soros. Úgy tűnik, már kezd derengeni számára, hogy vereség esetén nem csupán az uralmat veszíti el, hanem börtönben végezheti. Simicska azzal fenyeget, hogy az utolsó pillanatban hatalmas bombát robbant.
Kleptokraták vannak a kormányrúdnál a kelet-európai reformállamokban és ők uniós pénzekből igencsak erőteljesen táplálják a korrupciót. Mert igaz a régi mondás, hogy a hatalom korrumpál, ami azután az abszolút hatalomra abszolúte áll. Nemzetközi kutató intézetek, valamint a független sajtó anyagai Oroszország, Törökország és Magyarország kapcsán utalnak arra, hogy kifejlődött a kleptokrácia. Itt olyan uralmi formáról van szó, amelyben a fölül lévők önkényesen rendelkezhetnek az alsóbb rétegek vagyonával, jövedelmével – ők a klientúrájukkal együtt utóbbiak rovására gazdagodnak meg.
Nagy különbség van azonban Moszkva és a Visegrádi Csoport között, mivel utóbbi az utóbbi 11 évben 150 milliárd eurós EU-támogatáshoz jutott. Ezek a pénzek fontos szerepet töltöttek be az infrastruktúra fejlesztésében, ám egyúttal, megfelelő ellenőrzés híján, hatalmas lökést adtak a korrupciónak. Kitűnően bizonyította ezt a minap az FAZ jelentése az MNB felfoghatatlan üzelmeiről, vagyis hogy a jegybank tetszése szerint vitt ki hatalmas összegeket kétes alapítványokba. A kampányhajrában szinte nap mint nap bukkannak fel újabb és újabb vesztegetési ügyek. Márki-Zay Péter azt mondja, hogy ma a Fidesz a maffia. A csömör fokozódik az urambátyám-rendszer miatt, de aligha valószínű, hogy vasárnap megismétlődik a „hódmezővásárhelyi csoda“.
Orbán Viktor a menekültek elleni uszítással akar jó pontokat szerezni a választóknál a jövő vasárnap előtt. Ezt bizonyítja, hogy a kormány propagandájaként rakták ki az egész országban, buszmegállókban, hirdetési felületeken azt a fényképet, amellyel megint csak a migránsok ellen heccelnek. Bár a zászló szinte bizonyosan a Fidesznek áll, a miniszterelnök még jobban felerősíti a hangot a menedékkérőkkel szemben. Ami érdekes, hogy a szóban forgó posztereken nincs választási jelszó, nem szerepel rajtuk egyetlen párt logója sem, ellenben ott áll a szöveg, hogy a kabinet tájékoztató anyagáról van szó, megtoldva a címerrel.
A magyar választás meg fogja mutatni, milyen politikai hatása van a bevándorlás kérdésének. A jelek szerint Orbán Viktort, Európa vezető migránsellenes politikusát negyedszer is győzelemhez segítik a szavazók. A miniszterelnök azzal kampányol, hogy folytatja az erőteljes védekezést, óvja a határokat és a kultúrát a Közel-Keletről és Afrikából induló tömegek beözönlésétől. Jelen állás szerint a jogosultak nagyjából fele támogatja a Fideszt, a többiek megoszlanak az ellenzéki erők között. Azaz ezúttal a kormánypártnak nem lesz kétharmados többsége. A migránellenes álláspont Orbánt egyfajta hőssé tette a nacionalisták nemzetközi táborában, idehaza viszont egyre kevesebbet hoz a konyhára. A riválisok többsége elfogadja a bevándorlás korlátozását, azon kívül erőteljesen csökken az illegális határátlépők száma
Ebben a helyzetben ütött be Hódmezővásárhely, hiába hirdette a hatalom, hogy Márki-Zay le akarja bontani a kerítést. Krekó Péter szerint a Fidesz már nem tud rugalmasan alkalmazkodni, immár a csapból is a migráció folyik. Csakhogy a korrupciós vádak kezdik eluralni a közbeszédet, ám pl. az OLAF Tiborcz-féle jelentésére a miniszterelnöki hivatal úgy reagált, hogy nem találták a nyomát semmiféle visszaélésnek. Orbán ugyanakkor elégtételt ígér támogatóinak a választások utánra.
Orbán Viktor az illiberális demokrácia bajnokakét, illetve migráció keményvonalas ellenfeleként széles körben abszolút esélyesnek számított a választás előtt, csakhogy a kampány meglepően feszültnek bizonyult és sok-sok sérüléssel járt számára. Kémvádak, hamis hírek, kiszivárogatások, korrupciós botrányok jellemezték. Ezek sosem estek messze a kormány által indított támadásoktól, amelyek célja az, hogy meghurcolják Soros Györgynek, Orbán liberális indulásának támogatójának a nevét. A választási törvényt ugyan a Fidesz alakította ki és a párt ellenőrzi a sajtó javarészét, ám az intenzív választási hadjárat feltárta, mennyire fél a vereségtől a miniszterelnök. Azt persze még sok ellenfele sem hiszi igazából, hogy le lehet győzni, ám a kampánykudarcok ráerősítettek az ellenoldal reményeire, hogy ti. legalább meg tudják gyengíteni, ha mindenhol a legerősebb kihívó mögé állnak be a Fidesz jelöltjével szemben. A kormánypárt számára szóba sem jöhet a vereség. A korrupciós ügyekből az következik, hogy ha kénytelen feladni a hatalmat, akkor Orbán szövetségesei hosszú börtönbüntetésre számíthatnak, de lehet, hogy maga a miniszterelnök is kényelen lesz szembenézni ezzel az opcióval.
A magyar gazdaság ugyan jól alakul, az orbáni közgazdaságtan, az orbánomics azonban jó pár embert az út szélén hagy a legelesettebbek közül. A cikk emlékeztet arra, hogy a választás előtt a hivatalos propaganda nem győzi kürtölni a nagyarányú növekedést és az egyre nagyobb béreket, ám nem sok figyelmet szentel azoknak, akik a közmunkaprogramban dolgoznak, azaz megrekedtek az egyre nagyobb szociális megosztottság rossz oldalán. A kormányfőt ugyan széles körben elismerés övezi, amiért fenntartható pályára állította az állam pénzügyeit, ám a fellendülésből messze nem mindenki profitál. Az egységes adó és a társadalmi juttatások csökkentése az új középosztály kialakítását veszi célba, azaz mind jobban szélesedik a szakadék a gazdag és szegény között. Utóbbiak közé tartozik az a 48 éves, kétgyermekes, hosszúhetényi férfi is, aki azt mondja a riportban, hogy a feleségével együtt annyit keresnek, hogy nem kell guberálniuk, de egyik napról a másikra élnek. A lányuk viszont anyagi megfontolásokból külföldre költözött. A feleség ezzel együtt azt ígéri, hogy a Fideszre fog szavazni, mert tart a gazdasági bizonytalanságtól, illetve a bevándorlástól egy esetleges új hatalom alatt.
A közmunkások bérét tavaly befagyasztották, így ők nem részesülnek a jövedelmek kétszámjegyű emelkedéséből. A lépés célja az volt, hogy az érintetteket a versenyszféra felé tereljék, de ennek nem sok hatását látni, miután az érintettek többsége alacsony végzettségű. Kutatások igazolják, hogy az adórendszer legnagyobb haszonélvezői a legtehetősebb, gyermektelen dolgozók. A GKI pedig arra világított rá, hogy a CSOK megint csak a gazdag családoknak kedvez leginkább. A másik oldalon 2010 óta csaknem egymillió nincstelen keresete egyfolytában csökken. Az egy főre jutó GDP-t tekintve Magyarország áll a legrosszabbul a térségben. Az egyik legfrissebb felmérés azt támasztja alá, hogy a megkérdezettek többsége úgy érzékeli: anyagi helyzete nem javult az utóbbi években. És csak kevesebb, mint a harmaduk gondolja, hogy ez kedvezően változik a következő időszakban. Mellesleg a fő téma a migránskérdés, mert az emberek biztonságra vágynak. Závecz Tibor szerint az ellenzéknek nem segít a belső marakodás sem.
Félévszázad után új formában jelentkezik a Nyugaton az antiszemitizmus, és a kommentár a kérdés összetettségét Orbán Viktor kapcsán mutatja be. Úgy értékeli, hogy a magyar vezető alig kódoltan adagolja a zsidóellenességét, de ezzel együtt valószínűleg megnyeri a választást. A jelenség annyiban emlékeztet a régi időkre, hogy a zsidókat egy nemzetközi árnyékhatalom embereinek festi le, ám összekapcsolódik egy szélesebb küzdelemmel az iszlám és Izrael ügyében. A szélsőbal számára a fő ellenség a zsidó állam, a szélsőjobb szemében viszont az iszlám, amelyet a terrorizmussal és a tömeges bevándorlással azonosít. Orbán pár napja olyan beszédet tartott, amely tele volt antiszemita szóképekkel. Kampányában a mumus Soros György, aki ellen az a fő vád, hogy el akarja árasztani az országot muzulmán menekültekkel. Hogy Orbán kerítést építtetett a határon, az az amerikai és a európai szélsőjobb hősévé emelte. Az izraeli kormányfő, aki tavaly szívélyes látogatást tett Budapesten, szintén ellenséges Sorossal szemben, és Európa iszlamizálásával vádolja az üzletembert.
Nagyon sok olyan szélsőjobbos akad, aki rajongója mind Orbánnak, mint Izraelnek. Azt mondják, hogy a közös ellenséget a radikális iszlám jelenti, amely az igazi fenyegetés az európai zsidók számára. A zsidókat ugyanakkor épp a szélsőjobbos “támogatás” aggasztja. Le Pent pl. nem engedték oda a napokban, amikor csatlakozni akart egy idős túlélő asszony meggyilkolása miatt szervezett tüntetéshez. Ugyanilyen kétértelműség jellemzi Trumpot is, de Izrael sokkal jobban kijön vele, mint Obamával. A lényeg, hogy a szélsőbal és szélsőjobb között vannak olyan hasonlóságok, amik miatt mindkettő táptalajul szolgál az antiszemitizmus számára. A kapcsolatot az adja közöttük, hogy mind a kettő előszeretettel pártolja az identitás politikát. A szélsőjobbosok úgy gondolják, hogy ők a fehér kultúráért harcolnak az iszlám ellenében. Az identitás politika eredendően illiberális, mert csoport- identitást kényszerít az emberekre, jóllehet egy liberális társadalomban mindekire rá kellene azokra hagyni, hogy minek tartja magát. Az pedig változhat az idők során. A zsidók és a muzulmánok érdekeit úgy lehet a legjobban megvédelmezni, ha egyenlő polgárokként kezelik őket, beleértve, hogy a törvény alapján mindkettőt azonos védelem illeti meg. Vagyis az identitás politika fenyegetés, jöjjön az akármelyik oldalról is.
Orbán gazdasági sikereiről lehet vitatkozni – írja a lap, elismerve, hogy a legújabb adatok kedvezőek, legyen szó a növekedés üteméről, a munkanélküliség visszaszorulásáról vagy a 10 %-os reálbérnövekedésről. Ám a hivatalos derűlátást érdemes egybevetni azzal, hogy az egész térség fellendülést él át, köszönhetően az olyan külső tényezőknek, mint hogy robog a német, illetve a világgazdaság, azaz a hazai feltételek csak kevéssé számítanak. Azon kívül a hatalom idő előtt rengeteg uniós pénzt hívott le, ami nagyjából 3 %-kal lendíti fel a GDP-t a választás előtt. A hátrány ugyanakkor az, hogy ugyanezek a források hiányoznak majd 2019-22 között. Azaz, ha nem sikerül új alapokat találni, akkor megtörik a lendület. Továbbá javult a helyzet a munkaerőpiacon is, de ez is csupán feltételesen a kormány érdeme. Sok százezren vándoroltak ugyanis ki, arról nem beszélve, hogy a közmunkások, akik gyakorlatilag kénytelenek ingyen dolgozni a településeknek, nem szerepelnek az állástalanok statisztikáiban. Ugyanakkor bizonyos ágazatokban és körzetekben már nincs elegendő munkáskéz.
A politika javára kell írni a társasági jövedelemadó és társadalmi járulékok csökkentését. Sikerült egyenesbe hozni az államháztartást is, igaz, ennek ára a sok különadó volt. Mindent egybevéve 2018 után kemény időszak következhet Orbán Viktor számára. Nagy próbatétel előtt áll a gazdaság, hiszen elapadnak az uniós támogatások, nőnek viszont a bérek. Az elemzés annak kapcsán jelent meg, hogy a lap külön riport számolt be a magyar fejlődést kísérő egyenlőtlenségekről. Kecskemét pl. igencsak előreszaladt, hála a Mercedesnek, bár azt még Orbán Viktor is szóvá teszi, hogy az ottani autógyárban a bérek a német szint ötödét teszik ki, pedig a termelékenység még magasabb is, mint a német anyacégnél. Messze nem megy ilyen jól viszont Pécsnek. A Kereskedelmi Kamara ottani vezetője azt mondja, hogy a nyugati cégek kizsákmányolják az országot. Nagy profitot kaszálnak, adót alig fizetnek, és a keresetek nyomottak. Vagyis nem lehet cél, hogy a régiók rabszolgamunkát végezzenek a külföldi konszernek számára. Inkább a tudáson és innováción alapuló gazdaságot kellene fejleszteni. VAgyis mindent egybevéve azt látni, hogy a magyar gazdaság a vártnál csak lassabban képes felzárkózni, bár azért vannak szerencsés körzetek.