A  milliárdos üzletembernek a Fidesz elnökével történt szakítás óta 4 éve, a rossz viszony elfajulása óta 3 éve, 2 hónapja és 1 napja lett volna, hogy puszító információkat hozzon nyilvánosságra egykori barátjáról és szövetségeséről.

De nem tette.

Bő három éve pedig Simicska még a totális háborút sem tartotta kizártnak. Olyan háborút, amelynek megsemmisülés a vége: az egyik vagy másik fél is holtan marad a csatamezőn.

A Közgép-vezérnek, aki 1994-ben és 2002-ben is megmentette a Fideszt, ami anyagi támogatása és médiabirodalmának befolyása nélkül nem maradhatott volna életben, de legalábbis tényező, sok eszköze lett volna Orbán megsemmisítésére: leginkább az, ha információt felhasználva kiteregeti Orbán hatalomra kerülésének és hatalomgyakorlásának részleteit.

Ezt nevezte a politikai közbeszéd atombombának.

Több olyan téma is volt, ami a feltételezések szerint megrengethette volna az egykori jóbarát és poltikai szövetséges uralmát, például, ha Simicska előáll Orbán meggazdagodásának részleteivel.

• Simicska ott volt a 90-es évek elején, amikor idősebb Orbán Győző a Fidesz pártpénzéből hozta létre a cégeit.
• Vagy amikor az első Orbán-kormány idején állami megrendelésekből hizlalták fel azokat.
• Formálisan Simicska volt a többségi tulajdonosa Orbán Ráhel férjének cégében is; arról is mesélhetett volna egy keveset.
• Vagy Mészáros Lőrinc és az Orbán-család kapcsolatáról.
• Esetleg a MET gázüzletéről, amiből őt kihagyták.

Ehhez képest csak annyi történt, hogy három éve, a G-napon pedzegetni kezdte, hogy Orbán katonakorában laktanyaspicli volt, valamint, hogy a 2014-es szakításukkor azt tervezte, hogy a Roszatom 100 milliárd forintnyi pénzéből vásárolja meg az RTL Klubot.

De hogy lehet még egyéb is tarsolyban, az nyilvánvaló volt. Erre utalt egy éve Török Gábor politológus, akinek egy interjúja egy éve gond nélkül volt akként értelmezhető, hogy Simicska rajta keresztül szólította fel Orbán a lemondásra. Török gyakorlatilag megfenyegette Orbánt,

ha nem mond le, napokon, heteken belül kompromittáló felvételek kerülnek nyilvánosságra róla és a családjáról.

Orbán nem mondott le, de Simicska se állt elő az atomfegyverrel.

Ehelyett inkább kedvezményesen felületet adott a Jobbik plakátkampányának, a Ti dolgoztok, ők lopnak nevűnek. Korábban már harci médiából, a Fidesz-központból kézzel vezérelt propagandaorgánumokból engedte valódi médiává válni a Magyar Nemzetet és a Hír Tv-t, de több nem történt.

A Fideszt viszont láthatóan nem a média aggasztotta, hanem hogy megtörik az az információs monopólium, amit ők ők az új szavazóik, a párthoz csak lazábban kötődő, idős, aluliskolázott, kistelepülésen élő választók köré építettek ki. A hardcore Fidesz-szavazók nem számítottak, az a bő egymillió ember akkor is a pártra szavaz, ha Orbán belelövet a Békemenetbe, de tájékozatlan falusiak kontroll alatt tartását Mészáros, Pecina és Habony lapjaitól, Vajna tévéjétől és rádióitól várták, ám a plakátkampánnyal hozzájuk jutott el egy alternatív politikai üzenet, egy rivális narratíva,

Erre a Fidesz több dologgal reagált:

• tavasszal házkutatást tartottak a Mahirnál, ahol dokumentumokat foglaltak le
• erre alapozva büntették meg 2×331 millióra a Jobbikot, mert állításuk szerint jogosulatlan pártfinanszírozásban részesült,
• magát a politikai plakátkampányt is teljesen betiltották: kampányidőszakon kívül csak a kormánynak van joga ilyenre a Fidesz szerint (nem mellesleg a tiltás teljesen és tételesen alkotmánysértő).

Simicska ekkor kezdett kivonulni a Jobbik mögül. Tavaly nyár végére, ősz elejére tehető, hogy úgy gondolta,

mégsem ér annyit az Orbán elleni küzdelme, hogy abba belehaljon,

vagy – a Fideszhez a végsőkig lojális Polt Péter szíves segítségével – börtönbe kerüljön.

A legutolsó próbálkozás az volt, hogy impresszum nélküli ellenzéki politikai üzeneteket közölt a plakáthelyein, ám amikor azt a kormányhivatalok felső utasításra leszedették, akkor feladta.

• Először halasztott fizetéssel eladott több mint 1000 plakátot a Jobbiknak, hogy demonstrálja, nem ő áll a kampány mögött.
• Azután pedig visszavonta a fiát, Simicska Ádámot a Magyar Nemzet kiadójának éléről, hogy mutassa, a családjának sincs semmi köze a politikához.

Ez utóbbit – a Magyar Nemzet és a Hír TV éléén történt fejcseréket – szokás volt úgy interpretálni, mint hogy Simicska ezzel jobbikos irányba fordította a médiabirodalmát, de utólag látszik, hogy semmi ilyesmi nem történt. A lap és a tévé is barátságosabb a Jobbikkal, mint másokkal, de nem kirívó módon, és meg se közelíti az egyoldalú bánásmódot, amit 2000 és 2014 között a Fidesznek kijárt.

A kampány idején a Simicska-média karakán ellenzéki irányban maradt, járták a Fidesz-fórumokat és beszámoltak az ott elhangzó éjsötét ostobaságokról, valamint felplankoltak néhány, a kormánypárti politikusoknak kellemetlen ügyet, mint Kósa 1300 milliárdját, Semjén rénszarvas-vadászatát, a hatvani Horváth Szabó képviselő offshore cégét, de semmi olyat, ami megrengethette volna a Fidesz hatalmát, semmit Orbánról vagy az Orbán-családról.

Az atomháború nem tört ki. Ehelyett az történt, hogy Orbán – persze közpénzből – kifizette a Közgépnek az elmaradt autópályaépítésbe már addig beletett tízmilliárdokat.

Simicska mindössze saját politikai véleményét közölte 1-2 plakátján, de nem állt bele a háborúba. Hogy miért, arra maga többször utalt.

Először szeptemberben, amikor átadta a plakátjait a Jobbiknak:

a hatalom a nyílt, leplezetlen erőszak útjára lépett. A kialakult helyzetre figyelemmel, minden további anyagi és személyes kockázatvállalást, mind a magam, mind a társaságaim vezetői részéről lehetetlennek tartok.

Aztán novemberben, amikor az RTL-nek nyilatkozott az esetleges atombombákról:

Érdekes feltételezés, de egyet mondanék: öngyilkosnak tart engemet?

Gyakorlatilag azt mondta, azért nem, mert félti az életét.

Orbán 2017-18-ra egy olyan rendszert épített ki, ahol az állami hatóságok nyíltan egyetlen politikai érdeket szolgálnak; ahol olyan félelem uralkodik, hogy 100-ból 80-an nem merik felvállalni a politikai véleményüket, és abból a 20-ból, akik igen, öten hazudnak; és ahol a miniszterelnök legrégebbi politikai szövetséges, egykori barátja minden további nélkül el tud képzelni egy politikai gyilkosságot.

A burkolt fenyegetések hatására Simicska idén januárban harmadszor is elhatárolódott a Jobbiktól, de a közvetlen vagy közvetlenül az érdekeltségében lévő orgánumokat a nyomás ellenére se adta át a Fidesznek (illetve az Orbán-közeli oligarcháknak. Azok jelentik az utolsó ütőkártyáját. De már nem Orbán leváltására (azt csak a választók, illetve a tömegnyomás intézheti el), hanem saját túlélése érdekében.

Érdemes emlékezni, hogy amikor csaknem három hónapja kiderült, hogy az OLAF bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény miatt javasolt nyomozást eljárást indítani Tiborcz, a miniszterelnöki vő ellen, és a Fidesz Simicskára akarta terelni a gyanút, akkor

az ügyészség nem lépett.

Pedig kézenfekvő lett volna bevinni a milliárdost, mintegy ezzel is demonstrálva, hogy a Fidesz fellép a korrupció ellen. A kampányban ez nagyon jól jött volna.

De Orbán nem akarta a saját fejére idézni az atomháborút. Simicska sokat érdekes részletet mesélhetett volna a bíróság előtt, vagy írhattak volna meg a lapjai.

Amiből az látszik, hogy az egykori Apeh-elnök addig van szabadlábon, amíg Orbán többet veszíthet, mint nyerhet a vele való leszámolással. Mind a ketten sakkban tartják egymást, ez a MAD, a kölcsönösen biztosított megsemmisítés lényege. Akinek atombombája van, az nem vetheti be, csak ha már minden kötél szakad.

orbán-simicska_háború simicska_lajos