- Nem kizárt, hogy az illiberális úton haladó közép-európai államok visszajutnak Moszkva érdekövezetébe, az orbánizmus a gulyáskommunizmus reinkarnációja;
- Orbán Viktor gyorsan lép,hogy valóra váltsa fenyegetését a “Soros-zsoldosokkal” szemben, a nép már nem bízhat abban, hogy érvényesülnek az alapértékek;
- Heller Ágnes: a kormányfő megmérgezi és tönkreteszi a magyarok lelkét, de ajánlatos, ha Európa résen van.
Washington Post
1. A Freedom House legújabb jelentése alapján a kommentár egyenesen lehangolónak minősíti a demokrácia állapotát Közép-Európában. Mint ismeretes, a felmérés azt állapította meg, hogy ezek az országokban az illiberalizmus lett a normális állapot. A cikk külön idézi, hogy az Orbán-féle illiberális demokrácia igazából visszatérést jelent gulyáskommunizmushoz, amikor csak ritkán üldözték az embereket nézeteikért, viszont nem léteztek független intézmények és nem volt különbség a párt és az állam között. És sajnálatos módon az amerikai elnök jelenlegi hozzáállása sajtóhoz csak felbátorítja ezeket a politikusokat, akik szintén álhíreket vetne be, illetve közülük egyesek a keresztény Európa védelmezőinek állítják be magukat a muzulmán invázióval szemben.
A helyzet olyannyira romlott, hogy Magyarországot és Bulgáriát már nem lehet konszolidált demokráciának tekinteni és Lengyelország is közel jár ahhoz, hogy kikerüljön ebből a kategóriából. A lap hozzáteszi, hogy Orbán Viktor ismételt megválasztásával valószínűleg csak még rosszabbra fordulnak a dolgok.
Yascha Mounk, harvardi politológus emlékeztet arra, hogy a magyar miniszterelnök puszta propaganda eszközt csinált a közmédiából, a bíráló magán sajtó jelentős részét pedig hozzá hű üzletemberek kezére juttatta. Az ellenzéki pártokra vaskos büntetéseket szabtak ki. Márpedig Orbán a nagy győzelem birtokában várhatóan még inkább érvényesíteni fogja felfogását. Ő ellenőrzi az igazságszolgáltatást, a választási gépezetet. Már többször is kinyilvánította, hogy létveszélynek tekinteni nem csak a maga, hanem a magyar nemzet szempontjából is, ha a mostani kormányellenes erők jutnának hatalomra. Immár nehéz elképzelni, hogy saját akaratából feladná hivatalát. Mounk sajnálatosnak tartja, hogy az EU elfogadta a választási eredményt és nemigen tett bármit is, hogy megbüntesse a rendszert.
Mindebből két következtetés lehet levonni: 1. a kelet-közép-európai államok eltávolodnak a nyugati demokráciáktól, és lehet, hogy visszacsúsznak Oroszország vonzáskörzetébe. Annak azonban alapvető kihatása volna a Nyugat számára. 2. Ha az Egyesült Államok nem tölt be következetes és erőteljes szerepet a demokrácia megvédésében, illetve előmozdításában, akkor annak az USA megfizeti az árát. Nem luxus, hogy legyenek demokratikus szövetségesek, sőt szükségszerű Amerika biztonsága és jóléte érdekében.
2. A világ szempontjából aggasztó, hogy Magyarországon haldoklik a demokrácia. Sőt a kommentár szerint már odáig jutottak a dolgok, hogy inkább múlt időben kellene róla beszélni. Még vannak szabad választások, de ezek már nem tisztességesek. Orbán Viktor oly mértékben a maga javára módosította a feltételeket, hogy a Fidesz a szavazatok 48 %-val jutott kétharmadhoz. A legjobban talán úgy lehet leírni azt, ami van, hogy diktokrácia (demokratúra – a szerk. megj.). Azaz gyakorlatilag egypártrendszer, ahol a vetélytársaknak nincs esélyük győzni. A legijesztőbb, hogy mindez milyen szélsebesen ment végbe. Ez részben a rossz gazdasági helyzeten, részben a balszerencsén múlt. Az emberek elűzték a gazdasági bajokért felelős szocialistákat, csak azt nem értették, mennyire veszedelmes Orbán, a maga tekintélyelvű hajlamaival. Az elit látta, csak nem tudta megállítani.
A politikus azután gyorsan kimutatta a foga fehérjét. Mindent csak azért tett immár kormányon, hogy megszilárdítsa a saját hatalmát. De a helyzet csak ezután fordult igazán rosszra. Már ott tart, hogy a nyolcadikosoknak készült tankönyvben démonizálja a menekülteket. Soros pedig a nyíltan antiszemita propaganda célpontja lett. Magyarország nem fasiszta, de nem is nem fasiszta, a kettő között van. Ráadásul a jelenséget az egész világon meg lehet figyelni, amihez még hozzájön a migránsok által keltett riadalom. Ily módon az ellentétek már nem a bal- és jobboldal, hanem a kozmopoliták és a nacionalisták között húzódik, vagyis súlyosabb, mert a tét az identitás, ami még keményebb indulatokat vált ki, mint az ideológia.
A legszörnyűbb azonban, hogy mindez bátorítja a világvége-szemléletmódot. Vagyis ha most nem győzöl, akkor oda a szeretett ország és ez azután még a legantidemokratikusabb taktikát is igazolja. A kutatók ezért mutatták ki, hogy a támogatókat nem zavarja Orbán diktatórikus fordulata. Azt csinálja, amit kell. Jópofa, hogy ha az országot elsőbbségét hirdeted, akkor az utolsó helyre rangsorolod a demokráciát.
A súlyos következményekkel járhat, hogy az Európai Parlament számára készülő jelentés szerint Magyarország jelentős mértékben megsérti az európai értékeket, ezért a dokumentum azt ajánlja, hogy a 7-es paragrafus alapján indítsanak eljárás az Orbán-kormány ellen. Vagyis néhány nappal a Fidesz győzelme után az EP Belpolitikai Bizottságában előterjesztett anyag immár konkrét formában tartalmazza, hogy a jogállam megszegése miatt Strasbourg szankciókra igyekszik kifuttatni az ügyet. A jelentéstevő, a holland Sargentini úgy fogalmazott: a demokrácia nem a többség uralmát jelenti, hanem azt, hogy tegyék lehetővé az eltérő vélemények kinyilvánítását is. Ám a képviselő utalt arra, hogy a legnagyobb frakció, a magyar kormánypártot is magában foglaló Európai Néppárt jó ideje megosztott a magyar kérdésben. Mindenesetre a tervezet úgy fogalmaz, hogy egyértelmű a veszély: Magyarország szembemegy az uniós alapértékekkel, majd felsorol egy tucatnyi területet, ahol ezt lehet tapasztalni.
A holland zöld képviselő különösen azt bírálta, hogy alaptörvényt immár hatszor módosították és szűkítették a bíróságok, valamint a sajtó mozgásszabadságát. A végkövetkeztetése az, hogy a magyar nép immáron nem bízhat az alapértékek érvényesülésében. A konzervatívokat leszámítva, a liberálisok, baloldaliak, illetve szociáldemokraták támogatják az előterjesztést. A kereszténydemokraták hozzáállása kétértelmű.
Nem sokat késlekedik Orbán Viktor, hogy beváltsa a jóvátétel ügyében tett ígéretét: a kormányközeli Figyelő 200 fős listát hozott nyilvánosságra azokról, akikről úgy gondolja, hogy Soros György szolgálatában állnak. A névsorban vannak külföldiek is, mint a CEU osztrák professzora, Anton Pelinka, de akadnak olyanok, akik már nem élnek. Mint Léderer András, a Helsinki Bizottságtól rámutat, a Vajna-féle TV2 két nappal korábban már Soros zsoldosaiként sugárzott műsort a civil társadalom több képviselőjéről is.
A budapesti kanadai nagykövet úgy reagált: igen zavaró látni a hosszú listát a civil mozgalmak, egyetemek munkatársairól, újságírókról. A képviselet együtt sokakkal közülük évek óta szorosan együttműködik. A svéd nagykövetség vezetője roppant zavarónak minősítette, hogy egy folyóírat összeesküvőnek tüntet fel egy sor kitűnő magyart, aki nagy áldozatot hoz országáért és a demokráciáért. Ignatieff, a Közép-Európai Egyetem rektora úgy értékelte, hogy itt kirívó megfélemlítési kísérletről van szó. A kormány ugyanakkor nem volt hajlandó válaszolni arra a kérdésre, hogy a névsorban ugyanazok szerepelnek-e, akiket Orbán korábban Soros-zsoldosokként emlegetett. A hetilap közben azzal fenyeget, hogy további neveket tesz közzé.
A lap egyértelműnek tartja, hogy a Figyelő, illetve Orbán hívei a bírálók ellen akartak hangulatot kelteni, amikor a hetilap közzétette 200 tudós és emberi jogi aktivista nevét, mondván, hogy ők a „spekuláns emberei”. Mindössze négy nappal a választás után fokozódik a nyomás az ellenzékiekre. A Soros elleni uszítás évek óta folyik, bár február végén rövid időre leállították a hódmezővásárhelyi vereség hatására. A Fidesz képviselői, illetve jelöltjei szigorú utasítást kaptak, hogy semmiféle negatív, rágalmazó bejegyzést ne posztoljanak a befektetőről – jelentette az akkor még működő Magyar Nemzet.
Heller Ágnes aggódik Magyarországért, mert Orbán Viktor szétrombolja a magyarok lelkét, de egész Európát is veszélyeztetheti. A filozófusnú fenntartja, hogy az ellenzék együttes erővel le tudta volna győzni a Fideszt, ehelyett azonban az ideológiai ellentétről vitázott. Ám ezt a vezetői majd megvitathatják a börtönben, a falon át morzézva. Biztosra veszi ugyanis, hogy Orbán beváltja a nemzeti ünnepen tett fenyegetését. Itt egy hataloméhes szörnyeteg működik, amely a végletekig viszi el a dolgokat. Heller úgy fogalmaz, hogy zsarnokságban élünk, amelyet négy évente megerősítenek. Tömeghatását a szélsőséges ideológia útján fejti ki, építve a rasszista nacionalizmusra, az ellenségképre, a fenyegetettség érzetére, a folyamatos harcra. Miközben Orbán a védelmező és megmentő. A nép lelkét gyűlölettel és félelemmel mérgezik meg.
A miniszterelnök szeretne az európai politika egyik vezére lenni, és ez ma már nem is tűnik képtelenségnek. Az orbánizmus olyan vírus, amelyre nem csak a magyar szabadságmehet rá, hanem minden, ami a Felvilágosodás örökségét alkotja. Szóval : Európa, vigyázz ! Nincs emberarcú orbánizmus.
Pintér Sándor nemigen tartja szükségesnek az ellenőrzést osztrák részről a közös határon, mert elenyésző azoknak a száma, akiket ily módon tartóztatnak fel. A határ többi részén sokkal több illegális bevándorló bejut Ausztriába. A belügyminiszter, aki 13 uniós tagállam szakminiszteri tanácskozására érkezett Bécsbe, úgy gondolja, hogy ha minden ország betartja a schengeni szabályokat, akkor szavatolni lehet a biztonságot egész Európa számára. Megerősítette, hogy a magyar kormány tavaly 1291 menedékkérőt fogadott be. Kijelentette, hogy a magyar hatóságok Szerbia felől teljesen lezárták a zöld határt, de másutt nem terveznek kerítést, mert sehol máshonnan nem fenyeget jelentős migrációs hullám.
A lap úgy ítéli meg, hogy a Visegrádi Csoport egyáltalán nem egységes, igazából több választja el, mint amennyi összeköti őket. (A négyek megosztják a németeket: az egyik oldal szemében elmaradottak és idegengyűlölőek, a másik számára a konzervatívok utolsó bástyáját jelentik a szabados modernnel szemben.) Magyarországot úgy mutatja be az összeállítás, hogy Orbán Viktor a maga elképzelésének megfelelőn átalakította a jogállamot. Így szinte a hatalom teljes egészében az ő ellenőrzése alatt áll. Azon kívül oligarcha-hálózatot hozott létre, az viszi el a közbeszerzések javarészét. A választás előtt azután megindult a rendszert bíráló civilekkel szemben, akik megmaradt ritka kivitelként még ellenállást tanúsítanak. Az unióhoz fűződő viszony rendkívül feszült. Ennek oka elsősorban a jogállam, de politikailag még kényesebb a menekültek kapcsán kirobbant viszály.
A V4-ek közül az Orbán-kabinet ápolja a legszorosabb kapcsolatokat Oroszországgal. A miniszterelnök igencsak keresi Putyin közelségét. Kettejüket összeköti a pragmatikus érdekpolitizálás. Moszkva olcsón gázt szállít, illetve atomerőművet ad el, ily módon bebiztosítja befolyását. A magyar fél képes megvétózni a Kreml-ellenes európai megtorló intézkedéseket. Orbán a lehető legnagyobb előnyökre törekszik a kétoldalú együttműködésben, de anélkül, hogy kockáztatná a szakítást Brüsszellel vagy Washingtonnal.
Az osztrák kormánykoalíció kisebbik pártját alkotó neonácik már hónapok óta keresik Orbán Viktor kegyeit, mert szeretnének nacionalista tengelyt létrehozni. Ennek megfelelően az FPÖ frakcióvezetője a Fidesz győzelme alkalmából küldött táviratban áradozik a „hatalmas sikerről“. Gudenus úgy értékeli, hogy az eredmény visszaigazolja a hagyományos értékek védelmében tett erőfeszítéseket, egyben jelzi, hogy az emberek a szuverén nemzetállamokból álló Európát akarnak. Az üzenet hangsúlyozza, hogy a két párt azonos eszményeket követ, főleg a hazafiság ügyében. A politikus, aki egyben a magyar-osztrák parlamenti csoport elnöke, reményét fejezi ki, hogy elmélyül a párbeszéd a Szabadságpárt és a Fidesz között. A jelentés megjegyzi, hogy a kisebbik kormánypárt miniszterei az utóbbi hónapokban ingajáratban közlekedtek Budapest és Bécs között. A pártelnök látogatását most készítik elő. Ugyanakkor az Európai Néppártban erősödik a bírálat Orbánnal szemben, aki azonban aligha távozik a saját jószántából. De lehet, hogy már azon dolgozik, hogy átlép a francia Nemzeti Frontot, illetve az olasz Ligát tömörítő frakcióba.