Sallai Róbert Benedeknek köszönhetjük a kétharmadot, Hadházy Ákos meg még egy agyrázkódást is.
A dolgok úgy állnak, hogy a Fidesznek 134 (+1 a német nemzetiségi képviselővel) megvan a kétharmada, két mandátummal még több is annál.
Meg úgy is áll, hogy az LMP önmaga megakadályozhatta volna a kétharmadot: ha Budapesten visszaléptet 5+1 képviselőt, akkor teljessé tehette volna az ellenzék főváros sikerét, és Orbánnak nincs alkotmányozó többsége. Azonban ezt nem tudta megtenni, mert
- a párt elnöksége nem tudott, nem volt lehetősége dönteni erről,
- a képviselőjelöltek viszont elnökségéi felhatalmazás nélkül nem mertek visszalépni.
Az elnökség azért nem tudott még csak szavazni sem a visszaléptetésekről, mert Sallai Róbert Benedek – a volt elnök Schiffer András egyik bizalmasa – testületi titkár minőségében egyszerűen nem volt hajlandó napirendre sem venni a visszaléptetések ügyét.
Továbbá egyenként hívogatta a képviselőjelölteket, nehogy vissza merjenek lépni, mert akkor megkárosítják a pártot, és többmilliós kártérítési perre számíthatnak.
Ezek után az LMP etikai testülete eljárást indított. De még véletlenül sem Sallai ellen, hanem
azokkal a képviselőkkel szemben, akik engedély vissza mertek lépni,
összesen hatan, valamint Hadházy Ákos és Ungár Péter képviselőkkel szemben, akik testületi felhatalmazás nélkül (amit Sallai miatt nem tudtak megkapni) tárgyaltak a többi ellenzéki párttal a visszaléptetésekről. Az eljárást Sallai kezdeményezte, mert Hadházy
folytonos összefogáspárti magatartással a párt stratégiai céljait súlyosan veszélyezteti, (…) más pártok érdekeiért és céljaiért dolgozik, (…) belső levelezésekben és testületi üléseken is a tárgyalások mellett szólalt fel.
A szombati meghallgatáson történt, hogy Sallai nekiesett a lemondott társelnöknek, meg akarta ütni, úgy kellett lefogni. Hadházy nekiesett a radiátornak, beverte a fejét, mentőt kellett hozzá hívni, percekig eszméletlen volt.
Az LMP-ben tehát – amelyik azt hirdette magáról a kampányban, hogy Orbán karakán ellenzéke – nemcsak etikai eljárást indítanak a más ellenzéki pártokkal tárgyalók és együttműködőkkel szemben, de még meg is verik őket.
Az LMP ezután közölte, fegyelmi eljárást indít Sallai ellen, de most már alighanem késő, hamarabb kellett lépni.
Sallairól, aki az idei választáson egyéniben nem indult Túrkevén nem jutott be, listán pedig nem volt befutó helyen, 3 éve a Magyar Narancs írt portrécikket, amelyben a következők szerepelnek:
- maga is nagybirtokos oligarcha, az állami földekre pályázott,
- Schiffer András hívta vissza az LMP-be,
- kiszólásai alapján bármelyik szélsőjobboldali pártban elférne,
- magát nemzeti radikálisnak minősíti,
- ökoparaszt,
- a lap arra is utalgat, hogy Sallai anyagi támogatásért cserébe kapta a képviselői helyet, de ezt mindenki tagadja.
Továbbá:
parlamenti kollégái közül többen megjegyezték, hogy ezzel a fiúval szinte képtelenség vitatkozni. Ki nem mondja bár, de érzékelteti, hogy a városi értelmiségi – tudományos – attitűd személyes meggyőződésével ellentétes; de álláspontja szerint a klasszikus baloldallal való komolyabb együttműködésnek sincs sok értelme.
Sallai most már nem lett képviselő, a testi sértés miatt nem elképzelhetetlen, hogy a pártból is kizárják. De hogy álláspontjával és attitűdjével továbbra sincs egyedül az LMP-ben azt jól jelzi, hogy a pártnak olyan képviselőjelöltjei voltak, mint
- a zuglói, akinek a Fidesz gyűjtött ajánlásokat, és az elnökség határozatára sem volt hajlandó visszalépni,
- valamint a VI.-VII. kerületben induló Moldován László, aki szintén nem lépett vissza, és aki az etikai testület elnökeként Sallai a választás előtti szabotázsakcióját helybenhagyta a választás előtt, mert ugyan az elő van írva, hogy az elnökségi titkárnak föl kell tenni szavazásra a visszaléptetések ügyét, de az
nincs előírva, hogy mikor.
Például milyen aktuális lesz az majd még 2022-ben is. Vagy ha Sallai – esetleg valamely más schifferiánus – marad a titkári pozícióban, akkor legfeljebb 2026-ban.