- A vezető amerikai lapok szerint Macron joggal emlékeztetett arra, hogy Európában hatalmas a veszély, lásd a magyar illiberális rezsim nyomulását.
- A Guardian karikaturistájának Orbán győzelme kapcsán Putyin jutott eszébe, aki populizmussal fertőzi meg az egész kontinenst.
- Az osztrák szélsőjobb vezére szerint Magyarország színtiszta demokrácia, a diktatúra gyanúja fel sem vetődik vele kapcsolatban.
A vezércikk szerint a francia elnök két napja nem említette ugyan Strasbourgban a populistákat, így Orbánt és Kaczynskit sem, beszéde mégis úgy hangzott, mint valami bibliai prófécia. Arra figyelmeztetett, hogy Európát egyre inkább magával ragadják a demokráciaellenes és illiberális eszmék, vagyis olyan halálos irányzat alakul ki, amely a nacionalizmushoz, a szabadság feladásához vezetheti el a földrészt, azaz szakadékba. A populisták és a szélsőjobbosok a bevándorlók, az idegenek elleni gyűlölettel, a jogállammal szembeni megvetéssel, az eltérő vélemények iránt tanúsított türelmetlenséggel, a nemzetközi együttműködéssel szemben táplált gyanújuknak köszönhetik a felemelkedésüket.
Marcon nem szólt név szerint Trumpról vagy Putyinról sem, habár ők jelentik a modellt és az ihletet a szélsőségesek számára. Napjainkra a nyugati liberális demokrácia és a tekintélyelvűség, illetve a intolerancia és a nacionalizmus közti küzdelem meghatározó kihívás lett. A francia elnök győzelme csaknem egy éve reményt adott, hogy megfordul az illiberális hullám, ám Orbán Viktor könnyű sikere, illetve az elitellenes olasz pártok jó szereplése másról árulkodik. Macron ugyanakkor azon kevés európai vezetők közé tartozik, aki lankadatlanul hisz az EU jövőjében.
Lehet, hogy a kontinens átmeneti visszaesést él át, és hogy az elnök téved, amikor azt mondja, hogy egyfajta polgárháborút lát a felfordulásban. Ám Orbán újabb nemzeti gyűlöletkampánnyal kezdte 4. mandátumát Soros ellen. Törvényhozási eszközökkel kíván fellépni a menekülteket segítő civilek ellen. Pár napja a volt amerikai külügyminiszter asszony kifejtette, hogy napjainkban a fasizmus nagyobb veszélyt jelent, mint bármikor a 2. világháború óta. Amikor a 40-éves francia elnök és a 80-éves Albright riadót fúj, csak remélni lehet, hogy felébrednek a Macron által emlegetett alvajárók.
Macron olyan igazságokat fogalmazott meg az Európai Parlamentben, amik az egész világ számára érvényesek, vagyis, hogy menetel a nacionalizmus és a tekintélyelvűség, ostrom alá került a demokrácia, mert a vezetők egyre több helyen mennek lépre a „halálos illúziónak”. Így összegzi a beszéd tanulságait a vezércikk. Az államfő főleg attól a migránsellenes tekintélyelvűségtől óvott, amelyet jól tetten lehetett érni a magyar választásokon, és amely divatos a szélsőjobbos pártok között. De szavai vonatkoztak a többi közt Törökországra, Egyiptomra, Kínára, Oroszországra, vagyis minden olyan államra, ahol a hatalom hidegre tetti a civil társadalmat, manipulálta a választásokat, megfojtotta a szólás szabadságot, figyelmen kívül hagyta a jogállamot, elnyomta az emberi jogokat. Az érintett vezetők egymástól tanulnak, amikor finomítják a módszereket a demokrácia szétverésére. Egyöntetűen azt hangoztatják, hogy életképes alternatívát kínálnak a demokráciával szemben.
A francia elnök bölcsen elítélte az erő, a nacionalizmus, a szabadság feladásának csalóka ábrándját. Arra tüzelte a világot, hogy ne legyen engedékeny a demokrácia ügyében, küzdjön érte. A felhívásra szükség volt, mert Trump nem találja a szavakat, hogy kinyilvánítsa ezeket az elveket. Ebben a helyzetben megnyugtató volna látni, hogy Merkel és mások határozottabban szólalnak meg. Az alvajárás valós veszély. Mint ahogy az, hogy elbukik a küzdelem, és így tízmilliók kényszerülnének arra, hogy egy sötétebb világban éljenek. Annak a méltósága nélkül, hogy gondolkodnak, megszólalnak, hogy olyan rendszer tagjai, amilyet ők maguk akarnak.
A lap olyan karikatúrát közöl Orbán Viktor újraválasztása alkalmából, amelyen Putyin áll Európa fölött, veti a populizmus magját, és abból mindenhová jó sok jut. Az aláírás: a magyar miniszterelnök újabb négy évre kapott megbízatást – az európai szélsőjobb örömére.
Az osztrák szélsőjobb vezére védelmébe vette a párt egyik prominens tagját, aki a közmédia felügyelő bizottsági tagjaként kirúgással fenyegette meg mindenekelőtt az ORF budapesti tudósítóját. Strache most azzal érvelt, hogy a szólásszabadság fontos, mint ahogy a sajtó függetlensége is az, ám ettől még szabad bírálni a közszolgálati televíziót. Hozzátette: az nem járja, hogy a választás kapcsán diktatúrának állítsanak be egy olyan demokratikus államot, mint Magyarország. Szerinte egyébként félreértették a funkcionárius kijelentését, miszerint ha nem adnak objektívabb jelentéseket, akkor bezárják a külföldi tudósítói posztok harmadát. Ugyanakkor a viszályt kiváltó Steger, aki egykor az FPÖ elnöke volt, még Haider előtt, rátett egy lapáttal, mondván, hogy a köztévénél egy baloldaliak utóvédharcot folytatnak. Egyébiránt azt állította, hogy senkit sem fenyegetett, csak arra hívta fel a figyelmet, hogy jobban különbséget kell tenni hír és vélemény között.
A kommentár szerint az osztrák kormánykoalíció két párt az ORF elleni támadás során felosztotta a szerepeket, jó rendőr – rossz rendőr módjára. A Szabadságpárt beindítja a vitát, bizonyos újságírókat, orgánumokat támad, a Néppárt pedig ájtatos tekintettel mondogatja közben, hogy nem szabad felkorbácsolni az érzelmeket és bekasszírozza a termést. Az egész ügyet az váltotta ki, hogy a köztévé budapesti tudósítója valamelyest bírálni merészelte Orbán Viktort. Erre mondta azt Strache alkancellár, hogy nem lehet diktatúrának feltüntetni egy olyan demokratikus államot, mint Magyarország. Igaz, hogy senki sem beszélt diktatúráról, ellenben tekintélyelvű uralomról nagyon is. Megszólalt az ügyben Kurz kormányfő, aki rendkívül fontos vívmánynak nevezte a sajtószabadságot, hozzátéve, hogy mindig szólásra jelentkezik, ha az veszélybe kerül. Azaz Steger kijelentése nyomán ő nem érzékel ilyesfajta bajt.
Az újság felidézi, hogy választási előzetesében az ORF budapesti munkatársa egy fajta demokratikus diktatúrának minősítette azt, ami ma Magyarországon van. Orbánt azonban csupán jobboldali-populista kormányfőnek nevezte. A beharangozó szerint az összeállítás bemutatja, a politikus miként alakította át az országot illiberális demokráciává, hogyan húz abból hasznot a klientúra, és hogy milyen mértékben nyert teret a demokratúra. Hogy ő és hatalom ellenőrzi az igazságszolgáltatást és a sajtót, hogy a bírálókat elhallgattatják. Minden kulcspozícióban a bizalmasai ülnek és ügyelnek arra, hogy a miniszterelnök azt tehesse, amit csak akar. Közben az egyik szélsőjobbos portál szóvá tette, hogy a közrádió a minap Orbán-rezsimet és uniformizált médiát emlegetett. A lap megjegyzi, hogy Magyarország kapcsán az egész világsajtó cikkez a sajtószabadság, illetve a média sokszínűségének korlátozásáról.
(Fotó: theguardian.com)